Edzőt vált az Inter, a Milan, a Roma és az Atalanta: a feje tetejére áll az olasz bajnokság, és megtippelhetetlen, ki jön ki győztesen a káoszból
Publikálva 07/06/2025 - 14:36 GMT+2
Az olasz labdarúgó-bajnokság 2024/25-ös szezonja rég nem látott izgalmakat hozott, a bajnoki címért és a bennmaradásért zajló verseny is az utolsó fordulóban dőlt el. Ha azt is hozzávesszük, hogy az európai kupahelyekért folyó csatában is érdekelt volt négy-öt csapat, akkor azt mondhatnánk, nem sok okuk volt panaszra a rajongóknak, a helyzet azonban nem ennyire egyszerű.
Nápoly szinte lángokban állt az ünnepléstől - 2023 után ismét bajnok lett a Napoli
Videó forrása: Eurosport
Izgalmasnak ugyan izgalmas volt az idény, színvonalasnak azonban már csak erős elfogultsággal lehetne nevezni. Már önmagában az beszédes, hogy a Napoli zárt az élen, amely kétségtelenül masszív csapattá vált Antonio Conte kezei között, ám messze nem volt annyira kiemelkedő, mint a tavalyi Inter, vagy épp a két évvel ezelőtti Napoli. Sőt: az sem merész állítás, hogy a scudetto ellenére nem a Napoli volt a legerősebb csapata a Serie A-nak.
A nápolyiak nagyjából kimaxolták a szezont – 2025 elején azért volt egy nagyobb megtorpanás –, és tökéletesen kihasználták, hogy csak a bajnokságra koncentráltak. Miközben Conténak heti egy meccsre kellett felkészítenie a csapatát, az Inter a hét közepén rendre öldöklő BL-párharcokban vett részt, ami a szezon végére teljesen felőrölte a milánóiakat. Minden idők legsimább BL-döntőjével az is eldőlt, hogy a tavasszal még triplázásban reménykedő Inter trófea nélkül zárja a szezont.
Az Inter és a Napoli mellett az Atalanta hozta azt, amire számítani lehetett – Gian Piero Gasperini várható távozása talán rányomta valamelyest a bélyegét az idény második felére –, a többiek teljesítménye azonban komoly hiányérzetet hozott. Az AS Roma az év első felét sajnálhatja, a Fiorentina és a Lazio az utolsó hónapokat (az Interhez hasonlóan a nemzetközi meccsek üthettek vissza), a Juventus és főleg a Milan teljesítménye pedig hatalmas csalódás volt.
Szinte mindenhol új fejezetet nyitnak
A változás szele benne volt a levegőben, a Milannak egyértelműen edzőt kellett váltania, a nyugdíjból visszahívott Claudio Ranieri csak az előző szezont vállalta a Románál, Gasperini távozásáról hónapok óta pletykálnak, és az sem volt kőbe vésve, hogy Igor Tudor megtarthatja a Juventus kispadját. Simone Inzaghi távozása már nagyobb meglepetés volt, és rövid időre a Lazio és a Fiorentina is edző nélkül maradt.
A top 10-ből jelen állás szerint három klubnál nem váltanak edzőt: a Napolinál, a Bolognánál és a Comónál. Ha nagyvonalúak akarunk lenni, a Juventust is ide sorolhatjuk, ugyanis egyre nagyobb esélye van annak, hogy jövőre is Tudor irányítja a csapatot, ő azonban csak a bajnokság végére vette át az irányítást Thiago Mottától. A klub ráadásul elég látványosan mást szeretett volna a padra, a terv Antonio Conte visszacsábítása volt.
Conte jövője a bajnoki cím ellenére sem volt biztos Nápolyban. Aurelio De Laurentiis maradéktalanul elégedett volt a harmadik olasz klubjával célba érő szakemberrel, Conténak azonban voltak fenntartásai a klub hosszabb távú versenyképességével kapcsolatban. Ezen a téren a Juventus alighanem stabilabb hátteret biztosított volna, ám Conte végül nemet mondott volt csapatának, és úgy döntött, marad a Napolinál.
Ma még nagyon korai ilyesmit kijelenteni, de ha nem történik óriási változás, a Napoli egyelőre nagy esélyesnek tűnik a 2026-os scudettóra is. Conte maradásának szinte biztosan az volt az egyik feltétele, hogy megerősítsék a keretet, amire Khvicha Kvaratskhelia és Victor Osimhen eladásával pénz is lesz. Az egyetlen kérdés talán az, hogy a kettős terhelés milyen hatással lesz a dél-olaszokra, egy jó mercato azonban ezt is megoldhatja.
Akik a rutint választották
Az egyik legnagyobb horderejű változás a Milannál várható, amely a csalódáskeltő 8. helye után komolyabb újjáépítésen dolgozik. Hosszas casting után megállapodtak Igli Tare sportigazgatóval, aki 2008 és 2023 között a Laziónál tevékenykedett hasonló minőségben. Az albán azóta már meg is hozta az első komolyabb döntését azzal, hogy leigazolta Massimiliano Allegrit, aki a nápolyi kispad egyik nagy várományosa volt.
Allegri 2010 és 2014 között már volt a Milan vezetőedzője, akkor az első szezonjában bajnoki címet szerzett a Zlatan Ibrahimovićra épülő csapattal. A második idényében ezüst-, a harmadikban bronzéremig jutott – utóbbit még bravúrnak is tekinthetjük azok után, hogy a keret rengeteget gyengült – 2014 februárjában azonban megköszönték a munkáját a vártnál gyengébb eredmények miatt.
- Zlatan Ibrahimović cáfolta, hogy lefokozta volna az AC Milan, az eltűnése azonban kérdéseket vet fel
A kirúgás nem okozott törést Allegri karrierjében, Conte váratlan távozását követően megkapta a Juventus kispadját, ahol öt bajnoki címet és négy kupát nyert, két alkalommal pedig BL-döntőbe jutott a csapattal. Azóta lehúzott még három szezont a Juventusnál, a korábbi sikereket azonban nem sikerült megközelíteni, és a játék minősége is hagyott maga után kívánnivalót, az azonban nehezen vitatható, hogy a pontok tekintetében kihozta a legtöbbet a keretből.
A Milannak pedig most tulajdonképpen erre van szüksége.
A piros-feketék a keret minőségét tekintve évek óta a Serie A élmezőnyéhez tartoznak, csapatszinten azonban – részben a játékosok fegyelmezettsége, részben a nehezen összeilleszthető profilok miatt – elmaradtak a legjobbaktól. Allegri legnagyobb erőssége épp a kirakózás: az ölébe hulló elemekből előbb vagy utóbb megtalálja az összeillőket, és nagymértékben alkalmazkodik a rendelkezésre álló játékosok képességeihez és stílusához.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/07/image-11b989db-98c4-41e0-9c95-932a6e7177ad.jpeg)
Tijjani Reijnders a Manchester Cityhez tart - Luca Rossini
Fotó: AFP
A legnagyobb kérdés a Milan kapcsán pontosan ez: sikerül-e egy versenyképes keretet összerakni Allegrinek? Néhány távozó biztosan lesz, Tijjani Reijnders a Manchester Cityhez tart, Mike Maignan és Theo Hernandez szerződése 2026-ban lejár, így a nyáron túladhatnak rajtuk, és még van egy sor játékos, akinek bizonytalan a jövője. Pénz és mozgástér lesz az újjáépítésre, azonban a játékosigazolás hatékonyságában javulniuk kell az előző évekhez képest.
Az AS Roma szintén egy rutinos szakembert csábított magához, méghozzá az Atalantával sikert sikerre halmozó Gasperinit. A nyáron a 68. születésnapját ünneplő edző önéletrajza önmagáért beszél: szinte mindenhol bevált, ráadásul rendre felülmúlta az előzetes elvárásokat. Az életkorából adódóan nem érdemes hosszú projektre számítani (bár Ranieri 73 évesen tette le a lantot), rövid távon azonban a lehető legjobb választás volt.
A rómaiak az előző szezonban két edzőt is elfogyasztottak, előbb a klublegenda Daniele De Rossit küldték el váratlanul, majd Ivan Jurićot (róla még lesz szó) kevésbé váratlanul. Ranieri tulajdonképpen csak tüzet oltani függesztette fel a nyugdíját, és nem is vártak tőle komoly eredményeket, ehhez képest a 36 meccséből 22-t megnyert, és arra is volt esélyük a rómaiaknak, hogy BL-focit szerezzenek maguknak a 2025/26-os szezonra.
Ez végül nem sikerült, a fő célt azonban Ranieri maradéktalanul teljesítette: a rottyon lévő Romából egy potens, önbizalomtól duzzadó csapatot formált, amely Gasperini útmutatásával egyértelműen dobogóesélyes lehet. Bár a Roma régóta háromvédős rendszerben játszik, az átmenet nem biztos, hogy zökkenőmentes lesz, Ranieri és Gasperini stílusában ugyanis nem sok hasonlóságot lehet felfedezni.
Ranieri Romája lényegesen passzívabb volt labda nélkül, mint amit Gasperini ultrafizikális csapataitól megszokhattunk, ez a stílus pedig már Jurićnak sem jött be. A horvátnak persze nehezebb dolga volt, ugyanis szezon közben próbálta a rendszerébe erőszakolni a De Rossinak igazolt játékosokat, a nyáron pedig lesz lehetőség az edző igényei szerint toldozgatni-foltozgatni a keretet. Azt az állítást azonban is így megkockáztathatjuk, hogy a Roma lesz a Serie A egyik legérdekesebb csapata.
Allegri mellett még két nagy visszatérő is lehet a nyáron. Maurizio Sarri a Lazio kispadját foglalja el ismét, Stefano Piolit pedig a Fiorentina szemelte ki. Kettejük közül Sarri visszatérése az érdekesebb, ő ugyanis 2024 márciusában távozott, és nem volt felhőtlen a viszonya a klubvezetéssel és a játékosokkal. Pioli 2017 és 2019 között dolgozott Firenzében, azóta volt egy kiváló időszaka a Milannál, valamint egy rövid kitérője Szaúd-Arábiában.
Már bocsánat, de kit?
Cristian Chivu és Ivan Jurić – a 2024/25-ös szezon alapján nem sok bingókártyán szerepelt, hogy ők ketten topcsapatot irányítanak jövőre. Erre tessék. Az Inter több szempontból is nehéz helyzetbe került Simone Inzaghi távozásával. Az időzítés nem volt ideális, mivel mire biztossá vált, az elérhető topedzők többsége elkelt, a klubvilágbajnokság miatt gyorsan kellett dönteni, és az sem elhanyagolható szempont, hogy Inzaghi a Serie A egyik legjobb edzője volt.
A mérlege neki sem volt makulátlan, elvégre 2022-ben és 2025-ben is elvesztette a bajnoki címet, cserébe viszont hozta azt, amire rajta kívül senki más nem volt képes Olaszországban: ütőképes csapatot épített Európára. Inzaghi Interét a kezdetektől fogva iszonyatosan nehéz volt megfogni a nemzetközi meccseken, két ízben BL-döntőbe vezette a csapatát, nem mellesleg mindezt az olasz sztereotípiákat messze meghaladó szemlélettel tette.
Igen, ha kellett az Inter lemondott a labdáról, és a klasszikus olaszos erényeivel is szépen helytállt, a fő profilja azonban nem ez volt. Inzaghi a rendkívül okosan felépített helycserékkel folyamatosan dilemma elé állította az ellenfél védőit, mesteri szintre fejlesztette a csapat átmeneti játékát, miközben borzasztó hatékony volt a rögzített szituációknál is. A nemrég véget ért bajnoki szezont 79 lőtt góllal zárta az Inter, vagyis hússzal többször volt eredményes, mint a bajnok Napoli.
Ezt az okosan kidolgozott rendszert nehéz lesz továbbvinni, a klubvezetés ráadásul hatalmas kockázatot vállalva nem egy rutinosabb szakembert választott, hanem a 13 profi meccsen edzősködő Chivut. Az Intert védőként és edzőként is szolgáló románnak valamivel nagyobb a tapasztalata a 13 meccsnél, a Nerazzurri utánpótlásában hosszú éveket hozott le, nyert Primavera bajnokságot is, de arról legfeljebb sejtéseink lehetnek, milyen edző lesz belőle.
Chivu 2025 februárjában vette át a Parma irányítását, amely akkor a 18. helyen állt a bajnokságban. 13 meccsen három győzelem, hét döntetlen és három vereség volt a mérlege, és viszonylag magabiztosan az élvonalban tartotta az újoncot. Vagyis kétségtelenül remek munkát végzett, ahhoz viszont túl kicsi a minta, hogy képet adjon a képességeiről, vagy – és ez talán a legfontosabb –, hogy milyen elképzelései vannak a labdás játékról.
A csapat egyértelműen ráncfelvarrásra szorul, a Transfermarkt alapján az övék a Serie A legidősebb átlagéletkorú kerete, a kulcsemberek közül Francesco Acerbi 37, Henrikh Mkhitaryan és Yann Sommer 36 éves, de 30 felett jár már Hakan Çalhanoğlu is. Mindannyian magas szinten teljesítenek – bár a török irányítónak most nem volt annyira extra szezonja –, de az biztos, hogy nem futhatnak neki még egy szezonnak úgy, hogy ők is a csapat gerincét alkotják.
Hasonlóan érdekes Jurić és az Atalanta esete, még ha a kapocs ebben az esetben is többszörösen megvan. A horvát az egyik leghíresebb Gasperini-tanítvány, a 3-4-3-as rendszer, valamint az intenzív labda nélküli játék nagyon hasonló a két edzőnél, de ahogy mondani szokták, a lényeg – a labdás játék – terén nagy különbségek vannak. Ne szépítsük, Jurić az eddigi csapatainál semmit nem mutatott, ami arra utalna, hogy képes hasonló kreativitásra, mint a szakmai példaképe.
Tony D’Amico sportigazgató közelről ismeri Jurićot, a Hellas Veronánál hatékonyan dolgoztak együtt, ráadásul a horvát akkor is hasonlóan negatív előjelekkel ült le a padra. Jurićot 2016 és 2018 között háromszor nevezték ki a Genoa edzőjévé (első nekifutásra Gasperinit kellett volna pótolnia), de mindhárom csúfos véget ért. Most egy hasonlóan rossz időszak után kellene helyreállítania a hírnevét: az előző szezonban a Romától és a Southamptontól is kirúgták.
Jurić jóval kompetensebb edző annál, mint amit a 2024/25-ös szezon sugall róla, de távolról sem zseniális. Ami önmagában nem biztos, hogy baj, az Atalantánál azonban most egy zsenit kell pótolnia, aki majdnem egy évtizeden át meghatározta a klub arculatát. A bergamói projektnek ez lesz az eddigi legkomolyabb tesztje: ha Gasperini távozását követően sem hullanak szét, akkor lassan tollal is odaírhatjuk őket az olasz topcsapatok közé.
Harc a klubidentitásért
A Juventus eddig úgy viselkedett, mint egy bunkó pasi, aki úgy kavar egy lánnyal, hogy tudja: ő többet szeretne, de azért leszólít két másik csajt, és miután azok kikosarazzák, visszafordul hozzá, nem akar-e egy kicsivel komolyabb kapcsolatot. Tudor a maga részéről teljesítette a maradása feltételét, és behozta a BL-indulást érő negyedik helyre a Juventust, a klub azonban egy olyan edzőt szeretett volna, aki garantálja az előrelépést: Contét.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/06/07/image-386cb62b-5fd1-46c8-8991-158653272c4e.jpeg)
Igor Tudor maradhat a Juventus edzője - Mattia Radoni
Fotó: AFP
A B-terv Gasperini lett volna, őt azonban már korábban lestoppolta a Roma, így viszont nem maradt sok választási lehetősége a Juventusnak: kereshet valakit külföldről, kockáztathat egy fiatalabb edzővel (Palladinóra valamiért az Atalanta és az Inter sem ment rá), vagy megtarthatja Tudort. Egy egészséges önbecsüléssel rendelkező nő persze a fentebb vázolt szituációban nemet mond az ajánlatra, Tudor ebből a szempontból picit más helyzetben van.
A horvát régóta várt egy ilyen lehetőségre, és a korábbi munkáival ki is érdemelte, azt pedig pont a saját tapasztalatából tudja, mennyire nehéz eljutni idáig. Tudor egészen biztosan kompetens edző, de hogy Juventus-szinten is annak számít-e, az még nem derült ki, a beugrósként elvégzett munkája alapján azonban nem ördögtől való gondolat a megtartása. A feladat Torinóban sem lesz egyszerű, ugyanis az edzőnek a klub némileg elvesztett identitását is újra kell építenie.
Ezért kellett volna annyira Conte a Juventusnak, aki alighanem a legalkalmasabb ember egy ilyen munkára.
A klub szervezeti szinten is megújul: a Napolitól anno nagy reményekkel elhozott Cristiano Giuntoli belebukott a balul elsült Motta-projektbe és a rossz igazolásokba, azóta pedig már be is jelentették Damien Comolli érkezését, aki az új ügyvezető igazgató lesz. A sportigazgatói állásra Frederic Massarát szemelték ki, aki korábban a Milannál kiváló munkát végzett Paolo Maldini oldalán, 2022-ben bajnokságot nyertek, rá egy évre BL-elődöntőbe jutottak.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés