Kódolva volt a bukás: máris edzőt vált a Napoli, bár nem biztos, hogy az utódjával jobban járnak

Volt valami sorsszerű abban, hogy épp Luciano Spalletti vezetésével nyert olasz bajnokságot a Napoli. A 64 éves edzőt elképesztően tisztelik Olaszországban a taktikai tudása miatt, az ő nevéhez fűződik például Francesco Totti hamis kilencesként való szerepeltetése, és bárhol is járt, mindenhol letette a névjegyét a támadó felfogású focijával. Trófeákat – főleg hazai környezetben – azonban csak elvétve nyert, a két kupagyőzelem mellett legfeljebb bajnoki ezüstérmek jutottak neki osztályrészül.

Egészen a 2022/23-as idényig, amikor domináns teljesítménnyel bajnokságot nyert a Napolival, amely 33 év után – tehát a legendás Maradona-korszak óta először – zárt az olasz pontvadászat élén. A déliek azóta, hogy Aurelio De Laurentiis megvásárolta a klubot, többször közel kerültek a Serie A-elsőséghez, de újra és újra alulmaradtak, többnyire persze a hosszú éveken át legyőzhetetlen Juventusszal szemben.

Spalletti azonban a történelmi szezont követően jelezte: túl sokat vett ki belőle a munka, ezért nem folytatja a nápolyiaknál, De Laurentiisnek pedig új edző után kellett néznie. A sajtóban röpködtek a jobbnál jobb nevek, felmerült Roberto De Zerbi, Antonio Conte, Julian Nagelsmann, Vincenzo Italiano vagy épp Luis Enrique, végül azonban egy egészen váratlan fordulattal Rudi Garciát nevezte ki az elnök. Azt a Rudi Garciát, aki a Napoli előtt legutóbb a szaúdi Al-Nassr csapatát irányította.

A fenti nevekből kiindulva is egyértelmű, nem Garcia volt az első számú választása De Laurentiisnek, amiről az elnök szokatlan nyíltsággal beszélt a sajtóban. „Beszéltem Thiago Mottával” – mondta nemrég egy interjúban. „Ő azonban nem akarta megkockáztatni, hogy egy olyan edző helyére érkezzen, aki annyi mindent elért, mint Spalletti. Felhívtam Luis Enriquét is, de szerencsére ő Franciaországot választotta. Elég megnézni, milyen eredményei vannak.”

De Laurentiis első számú célpontja a Fiorentinát Konferencia-liga-döntőig vezető Italiano volt, azonban a firenzeiek érthető módon ragaszkodtak az edzőjükhöz, és aktiválták a kontraktusában szereplő opciót. Miután a Fiorentina hivatalosan is bejelentette a szerződéshosszabbítás tényét, nem kellett sokat várni Garcia kinevezésére sem, akinek volt már Serie A-tapasztalata, és az is mellette szólt az elnök szemében, hogy Spallettihez hasonlóan 4-3-3-as rendszerben gondolkodott.

A sok szempontból szokatlan döntéshozatali folyamatban egy másik, szintén nem elhanyagolható tényező is szerepet játszott: távozott a klubtól a sportigazgatói széket 2015 óta elfoglaló Cristiano Giuntoli, aki olyan játékosokat szúrt ki, mint Khvicha Kvaratskhelia vagy épp Kim Min-jae. Egy nyugalmasabb időszakban talán sikerült volna meggyőzni De Laurentiist arról, mennyire kevés dolog szól Garcia mellett, ezúttal viszont kontroll nélkül érvényesült az elnök akarata.

Az persze sokatmondó, hogy Motta – legalábbis De Laurentiis – miért mondott nemet az ajánlatra. Spalletti iszonyatosan magasra tette a lécet a játék színvonala és az eredmények terén is, olyan szintre, ahonnan némi túlzással csak lefelé vezetett az út. A visszaesés jelei már Spalletti alatt láthatóak voltak, a tavasz közel sem sikerült annyira fényesen, a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében például a hullagyenge Milantól kapott ki a déli csapat.

Spalletti csapataira korábban is jellemző volt ez a fajta hullámzás, még az első nápolyi szezonjába is becsúszott egy gyengébb periódus, amely a bajnoki címbe került. Néhány új gondolattal, de alapvetően Spalletti munkájára építve talán fel lehetett volna pörgetni a nápolyiakat, Rudi Garcia azonban erre a szerepre teljesen alkalmatlan volt, az elődjéhez képest merevebb játékrendszert képzelt el, lényegesen direktebb futballal.

A 22/23-as idényben a Kvaratskhelia-Osimhen kettősre felépített, kiszámíthatatlan és sokoldalú játék bizonyult a Napoli legnagyobb erősségének, a Garcia-féle csapat azonban úgy játszott, mintha legalább egy dimenziójától megfosztották volna. A nápolyiak a lendületüket sem szerezték vissza: bár az első két meccsüket megnyerték, utána sorozatban három bajnokin maradtak nyeretlenek, miközben a BL-ben sem volt meggyőző a csapat játéka.

A franciának az öltözőt sem feltétlenül sikerült maga mögé állítania, Osimhen láthatóan dühös volt, amikor lecserélte őt Garcia a Bologna ellen, de Kvaratskhelia és Politano sem nézte jó szemmel, amikor őket hívta le az edző a pályáról. De Laurentiis a hírek szerint már a Fiorentinától elszenvedett 3-1-es vereség után megkereste Contét, hogy vegye át a csapat irányítását, de ő nem vállalta a beugró szerepet, és jobb híján bizalmat szavaztak Garciának.

Hétvégén a nápolyiak az Empolitól szenvedtek 1-0-s vereséget. Garcia ezen a mérkőzésen a szokásosnál jobban belenyúlt a csapatba, leültette a kispadra Kvaratskheliát (erre azt mondta, csak pihentetni szeretné a grúzt), a 4-3-3 helyett pedig 4-2-3-1-ben küldte pályára a játékosait. Bár a csereként beálló Kvaratskhelia a hajrában kétszer is betalálhatott volna, Etrit Berisha nagyszerűen védett, Viktor Kovalenko hajrában szerzett találata pedig végleg megpecsételte Garcia sorsát.

De Laurentiis állítólag most is felkereste Contét, aki ugyanazt válaszolta, mint egy hónapja, így aztán a figyelem a Hellas Veronával és a Marseille-jel is nagyszerű munkát végző Igor Tudorra irányult. Sokáig úgy tűnt, ő lehet a befutó, azonban nem tudtak megegyezni a feltételekben: a horvát hosszabb távú, a mostani idényen túlmutató szerződést kért, az elnök viszont nem kívánta elkötelezni magát egy olyan edző mellett, aki sosem irányított Napoli-szintű csapatot.

Walter Mazzarrinak ellenben megfelelt a 2024 júniusáig szóló szerződés is, vagyis az egykori nápolyi sikeredző – 2009 és 2013 között ült a kispadon – veszi át a csapat irányítását. Mazzarri a maga nemében szintén érdekes választás, hiszen a Napoli után sehol sem alkotott igazán maradandót, legutóbb a Cagliaritól küldték el két fordulóval a vége előtt, hátha így sikerül benntartani a csapatot. Végül a 18. helyen zártak, amivel búcsúztak az élvonaltól.

Mazzarri beilleszkedését segítheti a helyismeret, de a játékosokkal most először fog találkozni, ráadásul a karrierje nagy részben a háromvédős rendszerek különböző változatait alkalmazta. Nagy csodát persze nem is várnak tőle Nápolyban, a kinevezése annak szól, hogy a nyárig kihúzzák valahogy, és aztán kinevezhessenek egy jobb edzőt. Egyelőre azonban az is kérdésesnek tűnik, miben előrelépés Garciához képest, azon túlmenően, hogy a szurkolók körében – legalábbis kezdetben – népszerűbb lehet.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!