"Aminek örülni lehet, az a bajnoki cím, de a játéknak semmiképpen" – az Internazionale veszítette el a Scudettót, vagy a Napoli nyerte meg?

Ezt a Scudettót a címvédő Internazionale veszítette el, vagy a tavaly csak 10. Napoli Antonio Contéval nyerte meg?

Ez a fő kérdés az alábbi interjúban, melyben a nápolyiak régóta elkötelezett drukkere, a Helikon Kiadónál dolgozó szerkesztő, Mándy Iván életművének legkiválóbb hazai ismerőjének számító, és róla tavaly ősszel Csak hagyjanak békén címmel monográfiát is megjelentető Darvasi Ferenc mesélte el honlapunknak, hogyan látta a Napoli bajnoki címmel végződő idényét.

Két éve is beszélgettünk, most átvettük vele a 2023-as is az idei bajnokcsapat különbségeit, Romelu Lukaku és Scott McTominay kiemelkedő teljesítményét, a Serie A színvonalának csökkenését, és főleg Antonio Conte tevékenységét.

Korábbról ered, az edzői kultúrájából következett, az alapján, amit láttam belőle más kluboknál. Abból, hogyan épít fel egy csapatot, milyen biztonsági, egyszerű játékot követel meg a játékosaitól még akkor is, ha remek, kreatív focisták is a rendelkezésére állnak, és csak az eredmény számít neki, semmi más.

Van az olasz edzőknek egy olyan, futballmegújító vonala, amit például De Zerbi képvisel, meg van az, amelyik a nézhetetlen focit és az eredményt hozza, mint Allegri és Conte. Bizonyos szempontból jogos választás volt, hogy a teljesen szétesett, szétzilálódott Napolinál olyan edzőt neveztek ki, aki rendet tud tenni, és aki hitet tud adni a csapatnak, ez érthető.

Ijesztőnek tűnt, hogy ő lesz az edző. Egy olyan csapatról beszélünk, amely sok éven át nagyon minőségi, szép focit játszott – különösebb eredmények és címek nélkül. Ez is a vicc benne, hogy az egyik legszebb futballt produkáló Napoli, a Sarri-féle az Olasz Kupán kívül semmit nem tudott nyerni. De akkor még volt egy jó Juventus, amely szakmányban szerezte a címeket előle és persze a többi csapat elől is.

A játékban legjobb Napoli viszont nem is az Osimhen és Kvaratskhelia fémjelezte csapat volt, hanem előtte a Hamsík, Mertens, Insigne vezette együttes. Guardiola kedvenc csapata egy időben ez utóbbi Napoli volt, és ez mindent elmond.

Úgy álltam bele ebbe a szezonba, hogy "úristen, Conte lett az edző, ennél rosszabb választás csak Allegri lett volna". Bár ő se biztos, hogy rosszabb lett volna.

Igen.

Sosem volt ilyen Nápolyban, amióta követem az eseményeket. Olykor a legkisebb csapatok ellen is szenvedés ment a pályán. Ha az évad végi meccsekre gondolunk, például a Leccével szemben alig voltak a mérkőzéseknek olyan szakaszai, amikor dominált volna a Napoli. Persze nem is mindig akart, Conténak nem feltétlenül ez a játéka.

Conte felépített egy nagyon egyszerű alapjátékot, amelynek a szervezettség, a biztonság, a csapatszellem a kulcsa. A meccsek felén nem kapott gólt a csapat, a 38-ból 19-en, ez elképesztő. Az összes európai topligát nézve a Napoli kapta a legkevesebbet.

Az alacsonyabb osztályú Modenával játszott 0-0-s kupameccsel kezdődött a szezon, amelyet végül tizenegyesekkel 4-3-ra sikerült hozni. Aztán a Hellastól kikapott simán a Napoli, úgy nézett ki, hogy katasztrofális idény lesz. Utána persze heteken belül minden megváltozott, de nyomokban sem lehetett a régi nápolyi focira ráismerni. Aminek örülni lehet, az a bajnoki cím, de a játéknak semmiképpen.

Az eleve egy támadó, direkt futballt játszó csapat volt, amiben még ott volt Kvara, aki idén fél szezon után távozott. Neki különben csak az első szezonja volt igazán kiemelkedő a Serie A-ban. Olaszországban nagy védekező kultúra van, a támadóknak nehéz a dolguk, mert hamar kiismerik őket. Sokkal masszívabb támadójáték jellemezte tehát Spalletti Napoliját. Most meg kevés erőforrással kellett gazdálkodni. Lehetett tudni, hogy elöl szinte mindent Lukakura kell játszani, ami nagyon jól is működött az egész bajnokságban.

Nálam sokkal inkább Lukaku volt a csapat kulcsa. Ez gólokban és gólpasszokban is megmutatkozott, de a játékban is, mert levett védőket a pályáról.

Talán az összjátékban még fejlődött is, már nem csak azt láthattuk, hogy feljátsszák rá a labdát, és akkor hátha ő majd betaszigálja azt a kapuba, hanem ő maga is gólhelyzeteket teremtett a társaknak, és inkább csapatjátékosként könyvelhettük el. Az tény, hogy Contéval mindig is nagyon jól tudott együtt dolgozni. Őt érzem a legjobb igazolásnak az újak közül.

Érdekes, hogy Conte egy ilyen játékosban meglátta, hogy őt nagyon jól fogja tudni használni. Az eredmény őt igazolja. Azt is el kell mondani, egy dolog, hogy mit hozott ki belőle, de hogy ő lett a Serie A legjobb játékosa, az az olasz bajnokság felé nagy kritika. Nem klasszis játékosról beszélünk, és ez akkor is így van, ha a manchesteri teljesítményéhez képest összehasonlíthatatlanul színvonalasabb, amit idén csinált. Jó, de nem klasszisteljesítményt nyújtott. És akkor ott tartunk, amit szoktunk mondani, hogy évek óta nincs sok klasszis az olasz bajnokságban.

A brazil Neres jól kezdett, amikor megkapta a lehetőséget, gólokkal, asszisztokkal. De megsérült, amikor pedig visszatért a szezon végén, már nem volt abban a formában, mint korábban. Egy darabig tudta csak pótolni Kvarát. Elöl nagyon leszűkültek a lehetőségek, arra gondolhatott az ember, hogy remek, ha minél tovább ott van az elsők közt a csapat, de ez nem fog a végéig kitartani.

Teljesen egyértelmű, hogy az Internek erősebb a kerete, de még az Atalanta szezonjának is akadt olyan szakasza, amikor úgy tűnt, a Napoli előtt fog végezni. Reálisan arra lehetett gondolni, hogy az Inter és az Atalanta mögött a harmadik helyre jöhet be a Napoli. Ezzel nagyjából mindenki elégedett is lett volna a bajnokság felénél, legalábbis szerintem. Persze álmodozik az ember a bajnoki címről, de nem gondolhattuk reálisan, hogy ez lesz belőle.

Talán is-is. Ha a Serie A-t nézem, Conte a mezőnyt teljesen kiismerő edző, mindent tud erről a bajnokságról, hogy melyik csapat ellen mit kell játszani. Egy nem kimondottan erős keretből hozta ki a bajnoki címet, ami nagyon nagy dolog. Ha ebből a szempontból nézem, akkor a Napoli nyerte meg a Scudettót.

De ha meg azt veszem figyelembe, hogy az Inter kerete mennyivel értékesebb, és olyan szintű cseréi voltak a milánóiaknak, amilyenek Napoliban a kezdők, vagy bizonyos posztokon még jobbak a cserék is, akkor nyilván az Internél történt valami malőr. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ezzel a kerettel művészet volt elbuknia a Scudettót.

Mégsem érzem teljesen helytállónak, amit sokat mondanak, hogy ezt az Internek kellett volna megnyernie, és azért bukta el, mert annyival több meccset játszott. Egyszerűen a Napoli maximálisan kiaknázta a lehetőségeit, az Inter pedig nem. És nehogy már a Napolinak kelljen bocsánatot kérnie azért, mert élt a lehetőséggel, az Inter és az Atalanta botladozásával. Az a csapat, amelyik a rangadókon ilyen gyengén teljesít, mint az Inter, nem érdemel bajnoki címet.

Valóban, és az Atalantának már jó ideje a mumusa. A Lazio ellen is akadt egy idegenbeli nagy győzelme, de a Lazio és Roma sem topcsapat. És a többi rangadó nem jött össze neki, se a Napoli, se a Juve, se a Milan ellen nem tudott nyerni. Messze nem kérdés, hogy az Inter kerete a legjobb a Serie A-ban. Annak is örülnék, ha megnyerné a Bajnokok Ligáját, az olasz focinak iszonyú jót tenne az Inter BL-győzelme.

De nem érzem egyértelműnek, hogy ezt a bajnokságot ilyen teljesítménnyel Inzaghi csapatának kellett volna nyernie. Conte ráadásul klasszisokkal jobban ismeri a Serie A-t, mint Inzaghi. E keretek közt Conte jobb edző, de azt is tudjuk, hogy ez eddig nemzetközi szinten semmit nem ért.

Mintha évről évre kitapinthatóan csökkenne a színvonal. Kérdés, hogy az nem mindig válságtünet-e, amikor egy AS Roma vagy egy Napoli a bajnok. Ez nem azt jelenti-e, hogy abban az évben a tehetős nagy klubok, az Inter, a Juve, a Milan valamit nagyon elrontottak. (Persze másfelől éppen az a szépsége a futballnak, hogy vannak évek, amikor egy Napoli – vagy az angol bajnokságban a Leicester – bajnok tud lenni.)

Ez Maradona idejében nem így volt, de a klub legutóbbi két bajnoki címe idején ez történt. Két éve látványosan betlizett a Napolin kívül az egész liga. Akkor tavasszal már összeállt az Inter, és nagyon jó lett, de előtte egy fél szezont totál elrontott.

Nincs annyi pénz, nem tud megtartani igazán jó játékosokat a Serie A, és nem is tud megvenni sem. Az ügyeskedésekben lehet bízni, például a kölcsönszerződésekben, vásárlási opciókkal, vagy esetleg máshonnan kihullott exklasszisok újraélesztésében.

Nem szívesen mondok olyat Napoli-szurkolóként, hogy ez a legrosszabb olasz bajnokcsapat, de nem kiemelkedő, az biztos. Jövőre ennél több kell, kellenek majd új játékosok, már BL is lesz.

És hogy ne ilyen negatívan érjen véget a beszélgetés, annyit hozzáfűznék, hogy ha van város, amely megérdemli a bajnoki címet és az ünneplést, az Nápoly. Dortmund, Liverpool és Nápoly, talán ez a három város jut eszembe első blikkre Európából, ahol egyrészt komoly klub van, másrészt a város arculatát valóban erőteljesen meghatározza a futball.

De az az őrület, ami Nápolyban tapasztalható a Partenopei körül, szerintem mindent überel. Úgy gondolom, ez a futballt övező ősi szenvedély ugyanolyan fontos, mint ami a pályán történik.