„Sosem szégyelltem a könnyeimet, és elég gyakran el is sírtam magam” – az AC Milan legendás igazgatója, Adriano Galliani felidézte a legszebb emlékeit

Az AC Milan egykori sikert sikerre halmozó csapatának ügyvezető igazgatója, Adriano Galliani 2023-ban jelentette meg memoárját Luigi Garlando újságíróval közös munkája eredményeként. A kiadvány hazánkban idén jelent meg a G-ADAM kiadó gondozásában Egy örök szerelem története címmel, a magyar változatot Bán Tibor fordította. (A könyv eredeti címe: Adriano Galliani con Luigi Garlando: Le Memoire di Adriano G.)

Galliani nem életrajzi könyvet szeretett volna készíteni, hanem a csapat által elért eredmények száraz felsorolása helyett inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy felelevenítse azokat a történeteket, amelyek különleges érzelmeket váltottak ki belőle. Alkotása megannyi hasonlatot tartalmaz filmekből, regényekből.

A megfakult emlékek közt említette, hogy Silvio Berlusconi valójában egy hirtelen ötlettől vezérelve vásárolta meg az AC Milan tulajdonjogait, miközben azt sem tudta, hogy a klub mekkora adósságokkal küzd. A tartozások pontos mértékére már csak az egyesület átvétele után derítették fényt. A focicsapatot épp azon a napon vették meg, amikor elindították az első francia kereskedelmi csatornát, a La Cinq debütálása kevésen múlott, hogy ne fulladjon kudarcba.

"Adriano, két dolgot ne felejts el. Az első: a foci az érzelmekről szól, nem az üzletről. A második: a foci egy kicsit olyan, mint a vallás – megvannak a maga fájdalmas és örömteli titkai" – figyelmeztette Berlusconi Gallianit, miután kinevezte őt a Milanhoz.

Az egykori igazgató végérvényesen eloszlatta azokat a pletykákat, hogy Berlusconi az Inter szurkolója lett volna, állítása szerint a Rossoneri tulajdonosa gyermekkora óta a klub szimpatizánsa volt (amíg ő maga a Monzáért rajongott).

Galliani a saját szemszögéből mutatta be, hogyan építettek az akkoriban legfeljebb középcsapatnak számító Milanból világverő együttest. Berlusconi Arrigo Sacchit nevezte ki a csapat vezetőedzőjének, aki akkoriban a másodosztályból frissen feljutó Parma trénereként rövid időn belül többször is borsot tört a Milan orra alá, majd kiderült, hogy a klubelnök és az edző mennyire hasonlóan gondolkodik a labdarúgásról.

Miután kinevezte Sacchit, Berlusconi az 1987-1988-as szezon előtt leszögezte, hogy a csapat az első szezonban a bajnokságot, a következőben pedig a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK, a BL elődje) és az Interkontinentális Kupát fogja megnyerni – még a játékosok többsége is kételkedett akkor a szavaiban, de végül igaza lett.

Galliani nem egyszer különféle fondorlatokat is bevetett, hogy megelőzze a vetélytársakat egy-egy igazolás létrejöttében, ezért ráaggatták a "Cápa" becenevet.

"Cinikus és könyörtelen emberként tekintettek rám, aki az átigazolási piacon gátlástalanul viselkedik. Én azonban nem ilyennek, hanem szenvedélyes, érzelmes embernek tartom magamat. Sosem szégyelltem a könnyeimet, és elég gyakran el is sírtam magam… A munkám miatt váltam Cápává, de soha nem tagadtam meg önmagamat" – vélekedett a nem túl hízelgő becenevéről.

Előfordult, hogy egy-egy anyagilag kockázatos szerződés megkötéséről nem tájékoztatta Berlusconit, kizárólag Ariedo Braida sportigazgatóval intézkedtek, melyek után mindannyiszor magyarázkodniuk kellett, de az eredmények igazolták döntésük helyességét.

A legnagyobb vihart kavaró átigazolások közt ismertette, hogy Frank Rijkaard aláírt szerződését a sportigazgató alsó nadrágjában kellett kihozniuk a Sporting CP klubházából, miután a lisszaboni egyesület felbőszült szurkolói körbevették őket. Rijkaard esetéhez hasonlóan, Marcel Desailly szerződtetéséről is Berlusconi tudta nélkül állapodtak meg, aki végül az 1994-es BL-döntőben kulcsszerepet vállalt az FC Barcelona 4-0-s legázolásából. Rui Costát 2001-ben szintén az elnök ellenzése dacára szerezte meg a Milan, akkori klubrekordot jelentő összegért, mivel az igazgató úgy vélte, hogy Berlusconi "nem" válasza valójában "igent" jelent. Egy évvel később Alessandro Nesta szignójáért ugyancsak Galliani kardoskodott a legjobban.

A több mint 200 oldalas memoárban természetesen több nagy mérkőzést, felejthetetlen sikert vagy fájdalmas fiaskót is megemlít, de általános beszámolók helyett inkább a saját élményeit osztja meg az olvasóval. Ezáltal a könyvből számtalan kulisszatitkot is megtudhatunk, olyan apró mozzanatokat, amelyekről korábban nem feltétlen nyilatkoztak.

A kötetből kiderül, hogy miért igazolta le a Rossoneri még játékosként Carlo Ancelottit annak ellenére, hogy a térde rosszabb állapotban volt, mint egy öregemberé. Szóba kerül például egy argentin mágus, akit a vezetők közül egyedül Berlusconi szeretett volna a csapatban látni, és rendkívül nehéz volt meggyőzni őt az ellenkezőjéről. Emellett arra is fény derül, hogy George Weah kifizetett egymilliárd lírát klubjának, a Paris Saint-Germainnek, hogy elengedjék a Milanhoz.

Az ugyancsak a párizsiaktól szerződtetett Leonardót egy "égi jelnek" köszönhetően szerezték meg, miután Galliani az amerikai nyaralásán egy kikötőben meglátott egy Leonardo feliratú gabonatárolót, így hajlandó volt rábólintani a 18 milliárd lírás transzferre, melytől korábban a túl magas átigazolási összeg miatt ódzkodott.

A sok szenzációs igazolás mellett azonban nem sikerült minden kiszemeltet megkaparintania a Milannak: Galliani felidézi, hogy már 1990-ben közel jártak Roberto Baggio szerződtetéséhez, de az aranylabdás klasszis csak öt évvel később csatlakozott az együtteshez. Illetve akadt egy olyan közismert olasz csatár, aki azért nem igazolt hozzájuk, mert Milánóban nincsen tengerpart.

Az emlékezetes igazolások közé sorolható Zlatan Ibrahimovic esete, akit a korábbi sikertelen kísérletek után 2010 nyarán kaparintottak meg az FC Barcelonától – legalább részben – Galliani "ellenállhatatlan" stílusának köszönhetően:

A legnagyobb sikerek mellett azért természetesen pofonokat is elszenvedtek a három évtized alatt. A Milan-szurkolók számára máig rémálommal ér fel a 2005-ös isztambuli BL-döntő, melyet 3-0-s vezetésről, tizenegyesrúgásokkal vesztettek el a Liverpool ellen.

- mesélte arról az estéről Galliani, aki azt vallja, hogy a csapat nagyszerűen játszott a döntőben és nem kereshetik magukban a hibát, egyszerűen a sors akarta úgy, hogy aznap ne ők nyerjenek.

A vereséget egyetlen játékos, Gennaro Gattuso sehogy nem tudta megemészteni, és arra kérte főnökeit, hogy engedjék el a klubtól. Az igazgató hallani sem akart a csupaszív középpályás elkeseredett kéréséről és válaszul bezárta őt a klub trófeatermébe, és csak néhány órával később engedte ki onnan, amikorra meggondolta magát.

Galliani a bevallása szerint a milánóiaknál töltött 31 év alatt akkor látogatta a legtöbbször az edzéseket, amikor Ronaldo és Ronaldinho a csapat játékosa volt. A két brazil fantasztikus dolgokat művelt a labdával, de kétségtelenül mindketten jobban szerették élvezni az életet, mint a focit.

Mindezen igazolások és a megannyi klasszis játékos jelenléte ellenére Galliani úgy gondolja, hogy ha ugyanezeket a labdarúgókat és edzőket egy másik klubnál foglalkoztatták volna, nem lettek volna ennyire sikeresek, az AC Milan mindenkori nemesi szelleme is szükségeltetett hozzá.

Az utolsó előtti fejezetben a Berlusconihoz fűződő baráti kapcsolatáról ír, amely talán a leginkább megindító sorokat tartalmazza.

"Silvio Berlusconi kinyitotta előttem a világot, neki köszönhetően jutottam el egy új dimenzióba, megváltoztatta a gondolkodásomat és a prioritásaimat" – vallotta Galliani.

Az egykori nagy páros a Milan eladása után a Monzánál ismét együtt dolgozott. Galliani szülővárosának csapatát a harmadosztálytól az élvonalig vezették, azonban Berlusconi 2023-ban bekövetkezett halála után a leszármazottjai a klub tulajdonjogának eladása mellett döntöttek.

Az AC Milan 1986 és 2017 között 31 év alatt 29 trófeát nyert. Berlusconi és Galliani irányítása idején a csapat hétszer nyerte el a BEK/BL-trófeát, emellett nyolcszor lett olasz bajnok és hét alkalommal kaparintotta meg az Európai Szuperkupát. A csapatnál megforduló megannyi sztárjátékos közül Galliani Marco van Bastent nevezte a legnagyobb kedvencének.

Bizonyára hazánkban is rengeteg futballrajongó lett az AC Milan szimpatizánsa ebbe a sikerkorszakban, ezért Galliani alkotása a piros-feketék drukkereinek szinte kötelező olvasmánynak tekinthető. Az alkotás azonban nem csak a Milan-szurkolóknak, hanem bárkinek izgalmas kikapcsolódást, ismeretterjesztést nyújthat, így érdemes beszerezni a kiadó honlapján keresztül.