Az egymillió eurós kérdés: Mégis, mi a fenét csinál Ibrahimović a Milannál?

A különböző sitcomokban remekül működik az a gag, amikor évadok telnek el anélkül, hogy megtudnánk, mi az az egyik fő karakter foglalkozása. Chandler Bing esetében épp az volt a poén, hogy igazából nem is számított, minek nevezik a munkáját: ugyanazt a lélekölően unalmas feladatot végezte, mint az arctalan tömegek, akik kénytelenek voltak a WENUS és az ANUS miatt aggódni.

Barney Stinson kicsit komplikáltabb volt ilyen szempontból. Nála az utolsó évedig csak elképzelései lehettek a nézőnek a szakmájával kapcsolatban: az öltönye, az életmódja, a nőkhöz való egészségtelen viszonya róla is kialakított egy képet, ám azon túlmenően, hogy sokat keres egy multinál, nem kaptak több támpontot. Ha valaki a munkájáról kérdezte, egyetlen szóval lezavarta a választ, ami – mint kiderült, egy konkrét pozícióra utalt – a külső szemlélőnek semmit sem mondott.

A svéd 2023 nyarán vonult vissza a játéktól, de akkor már hónapok óta cikkeztek arról, hogy a futballtól nem távolodik el teljesen. Az AC Milant 2022-ben felvásároló RedBird Capital nem akarta elengedni a kezét, csak azt kellett tisztázniuk, hogy milyen minőségben folytatja a pályán rendkívül tapasztalt, a menedzsment terén abszolút újoncnak számító – akkor már csak exfocista. Nagyon sokat nem kellett rá várni, decemberre megszületett a megállapodás.

„Mint a RedBird operatív partnere, Ibra a RedBird globális befektetői csapatával fog együttműködni, segítve a cég meglévő befektetéseit a sport, a média és a szórakoztatás területén” – szólt a közlemény.

Ibrahimović a RedBird különböző befektetéseinél is segít a bejelentés alapján, de ezek kevés ember fantáziáját mozgatják meg a sportos körökben. Nézzük inkább, hogy mit írtak a Milannal kapcsolatban.

A tanácsadó megnevezés önmagában gyanúra adhat okot, elvégre léteznek Helmut Marko-féle, komoly hatalommal rendelkező tanácsadók, de olyanok is, akiknek inkább szimbolikus a szerepük. Önmagában a titulus semmit sem mond – mint ahogyan egy elnök lehet az ország tényleges vezetője, és lehet egy teljesen jelentéktelen figura, aki akkor kerül elő, ha halaszthatatlan koszorúznivaló van valahol.

Az viszont több mint fél év elteltével sem világos, hogy Ibrahimović melyik kategóriába tartozik. Talán nem véletlen, hogy amikor a Sky Sport interjút készíthetett a svéddel, arra kérték, tisztázza, mit is csinál a Milannál tulajdonképpen.

- hangzott a válasz, ami pont úgy hangzik, mint Ibra akármelyik nyilatkozata azóta, hogy az önmémesítés útjára lépett.

Mindig is tudtuk, hogy a svéd nem egyszerű ember, és komoly egóval rendelkezik, ám azzal, hogy egyre elrugaszkodottabb állításokat tett – a végén már istenként beszélt magáról – épp a saját karakterének (egójának) állított görbe tükröt. Ha nem is mindig volt vicces – legyünk őszinték: Ibra egyetlen poént talált ki, és azóta is azt ismételgeti – legalább egy sajátos önreflexióra utalt, és a maga módján működött a dolog.

Azonban nagyon nem mindegy, hogy mindezt valaki önmagát, a személyes brandjét képviselve teszi meg, vagy egy nagyobb közösséget (jelen esetben klubot) testesít meg. Elképzelhető, hogy lenne olyan élethelyzet, amelyben klubvezetőként is működnek a B-kategóriás akciófilmekbe illő egymondatosok, azonban amikor a csapatodat épp össze-vissza verik a pályán, az egészen biztosan nem ilyen.

Ha pedig valaki azt állítja ország-világ előtt, hogy mindenható sportvezető, és mindent ő irányít, akkor messze nem elég a kritikusokat olyan kiscicához hasonlítani, akik az oroszlánra nyávognak.

A svéd homályos szerepköre és a szokásos habitusa a La Gazzetta dello Sport szerint a klubon belül is okozott már feszültségeket. A lap azt írja, hogy a nyáron kinevezett Paolo Fonseca nem nézte jó szemmel, amikor Ibra másképp kommunikált az átigazolásokról, mint ő, ráadásul több esetben előfordult, hogy az edző háta mögött hívta össze a játékosokat, hogy kérdezősködjön a tapasztalataikról. Anélkül, hogy felmentenénk a vélhetően utolsó milanos meccsére készülő Fonsecát a felelősség alól, ennél kisebb határátlépés miatt is morogtak már vezetőedzők.

A helyzet azért is érdekes, mert Ibrahimović hivatalosan semmilyen pozíciót nem tölt be a Milan vezetőségében - a klub honlapján még tanácsadóként sem tüntetik fel, ami legalábbis megkérdőjelezi, hogy valóban akkora hatása van-e a döntésekre, mint azt állítja. Ibra mindenhatóságát árnyalandó, a Gazzetta például azt írja, bár valóban volt beleszólása a döntésekbe, a technikai igazgató Geoffrey Moncadával és a vezérigazgató Giorgio Furlanival jelölték ki a nyári stratégiát.

A gyenge szezonkezdést – ami a hétvégi derbivel még rosszabb irányt vehet – persze nem lehet egyetlen személyre visszavezetni. A milánóiak a második idénynek futnak neki úgy, hogy egy labdát jobban megbecsülő, a meccseket hatékonyabban kontrolláló csapatot szeretnének a pályán látni, és ehhez új edzőt is szerződtettek, az átállás azonban nehézkesebben megy, mint azt kalkulálták.

Viszont az is biztos, hogy a klubhierarchiában kialakult bizonytalanság és az agresszív kommunikációs stílus csak a riválisoknak segít.