Öt hónap után távozott a sportigazgató – Mi történt a Manchester Unitednél?

Sir Jim Ratcliffe, a Manchester United résztulajdonosa pár hónappal ezelőtt még a legnagyobb elismeréssel beszélt Dan Ashworth-ről, akit a szervezeti megújulás egyik arcának szánt. Végül a szakember pont annyi időt töltött a Manchester Unitednél, mint amennyit arra vártak, hogy elkezdhesse a munkáját; öt hónap és egyetlen átigazolási ablak után bejelentették, hogy közös megegyezéssel szerződést bontanak.

Pénzügyi szempontból a Manchester United mind a mai napig elképesztően sikeres vállalkozás, a Deloitte könyvvizsgáló cég elemzése alapján 2024-ben az ötödik legnagyobb bevételt könyvelte el az európai futballklubok között. Sportszakmailag nézve azonban hatalmas versenyhátrányba került a lényegesen költséghatékonyabban dolgozó riválisokhoz képest, Ashworth megszerzése többek között ezért tűnt meghatározó lépésnek.

Adja magát tehát a kérdés: miért vált létszámfelettivé a sportigazgató, akit pár hónapja még 10-es skálán 10-esre értékelt a résztulajdonos?

Nyáron a Manchester United – még csak formálódóban lévő – vezetőségének nehéz döntést kellett meghoznia Eric ten Hag kapcsán. Miközben a bajnokságban minden mutató alapján a középmezőnyhöz tartozott a csapat, ráadásul a Premier League-érában mélypontnak számító 8. helyen zárta a bajnokságot, az FA-kupa döntőjében 2-1-re legyőzték a városi rivális Manchester Cityt, vagyis a holland a második évében is trófeát nyert.

Ten Hag állását azonban nem ez mentette meg elsősorban. Az edzők kiválasztása jobb helyeken több hónapot igénylő folyamat, amely során különböző szempontok alapján (játékrendszer, személyiség, a keret igényei) mérlegelik, ki a legalkalmasabb jelölt. A ManUnited azonban kivételes helyzetben volt: Ashworth és a Manchester Citytől érkező Omar Berrada (az új vezérigazgató) hivatalosan csak júliusban állhattak munkába, mivel az előző munkaadóik fél év felmondási időt határoztak meg.

Bár az Athletic szerint Ratcliffe kezdetben az edzőváltás mellett volt, a küszöbön álló változások miatt meggondolta magát, így a holland – egyetértésben a többi vezetővel – új szerződést kapott a klubtól. A folyamatba – már amennyire a jogi kiskapuk ezt lehetővé tették – bevonták az újonnan megszerzett sportvezetőket is, akik nem tiltakoztak, a nyáron pedig Ten Hag kéréseit szem előtt tartva erősítették meg a keretet.

Ashworth mintegy 200 millió fontért hozott játékosokat: az edző kívánságának megfelelően leigazolta Matthijs de Ligtet és Noussair Mazraouit, a középpályára Manuel Ugartét hozta el hosszas tárgyalásokat követően, a támadósor pedig Joshua Zirkzeé-vel erősödött, akit már a Newcastle-nél kiszemelt a sportigazgató. Ten Hag azonban nem élt a sokadik második eséllyel, és októberben megtörtént az, amiben MU-szurkolók milliói reménykedtek hónapok óta: elküldték az edzőt.

Ratcliffe gyors döntést várt az embereitől, Ashworth válaszai azonban nem elégítették ki. A sportigazgató ugyanis nem konkrét megoldást javasolt, hanem egy listával állt elő, amelyen többnyire olyan edzők szerepeltek, akik rendelkeztek már Premier League-tapasztalattal. Többek között Eddie Howe (Newcastle), Marco Silva (Fulham), Thomas Frank (Brentford), valamint a chelsea-s kudarc óta munkanélküli, de a lehetőségre váró Graham Potter szerepelt az ajánlások között.

Ashworth-nek ráadásul volt egy másik javaslata, ami nem nyerte el Ratcfliffe tetszését: a sportigazgató szerette volna, ha felkérnek egy külsős adatelemző céget a potenciális utódok feltérképezésére. Az Athletic azt írja, hogy a 73 éves üzletember a gyengeség jeleként értelmezte az ötletet, mivel úgy gondolta, Ashworth-nek magától is tudnia kellett volna, kik lehetnek a legalkalmasabbak a pozícióra.

A résztulajdonos egy erős személyiséget szeretett volna a padon látni, aki kellően karizmatikus ahhoz, hogy a világ egyik legnagyobb klubját irányítsa. Így került képbe Rúben Amorim. A Sporting – most már csak egykori – edzőjét a Liverpool is komolyan figyelte az előző szezonban, azonban úgy ítélték meg, hogy Arne Slot stílusa és játékrendszere közelebb áll a 2023 nyarán megerősített kerethez, így végül maradt Portugáliában.

Amorim minden szempontból ideális választás a Manchester Unitednek: karizmatikus és okos edző, aki ráadásul egy egész játékfelfogást hoz magával, amivel megváltoztathatja – de még inkább: visszaadhatja – a klub identitását. Ashworth azonban csak mellékszereplő volt a folyamatban: az ő listáján egészen más nevek szerepeltek, a Sportinggal folytatott tárgyalásokat Berrada vezette, és a portugál kinevezését követően is a háttérben maradt.

A hibás átigazolások többnyire abból származnak, hogy a klubok egyszerűen félreprofilozzák a kiszemelt játékosokat, akik az új környezetbe csöppenve a töredékét sem tudják hozni a korábbi teljesítményüknek. A ManUnitednél egy egész listát lehetne írni ilyen játékosokról, és könnyen lehet, hogy Ashworth esetében is valami hasonló történt – azok ugyanis, akik jobban ismerik a munkáját, nem transzfergurunak tartják elsősorban.

Ashworth korábban inkább a szervezetek felépítésében és olajozott működtetésében jeleskedett, az angol szövetségnél például az utánpótlás átalakításában játszott fontos szerepet, majd később a Brightonnál is kiválóan egészítette ki a tulajdonos Tony Bloom és a vezérigazgató Paul Barber elképzeléseit. Manchesterben azonban – erről ő nyilatkozott szeptemberben – szinte kizárólag az átigazolásokon dolgozott, ráadásul ott sem ő volt az egyetlen erős ember.

Ezt foglalta össze annyival a BBC egyik forrása, hogy egyszerűen túl sok séf lett a Manchester Unitednél.

Az új vezetőségben Sir Dave Brailsford és Jean-Claude Blanc dolgoznak közvetlenül Ratcliffe alatt, ám ők inkább az INEOS sportos projektjeit felügyelik, és nem kimondottan Manchester United-alkalmazottak. A klub belső struktúrájában Berrada az első ember, és közvetlenül alatta dolgozik a sportigazgató (mostanáig Ashworth), valamint a technikai igazgató Jason Wilcox, az átigazolásokba pedig még Christopher Vivell (megfigyelésért felelős igazgató) és az edző is beleszólhatott.

Ashworth korai távozásának több lehetséges olvasata van. A pesszimistább szerint a szokásos kapkodás zajlik a klubnál, vagyis elindulnak egy úton, és ha az nem hoz azonnal eredményt, akkor megpróbálkoznak valami mással. Az optimistább szerint pedig annyi történt, hogy Ratcliffe felismerte: nem olyan szakembert igazoltak le Ashworth személyében, mint amire szükségük van, ezért inkább félreállította. Talán idővel kiderül, melyik értelmezés áll közelebb az igazsághoz.

Az viszont biztos, hogy az ügy nem vet túl jó fényt a résztulajdonosra, aki nagy erőkkel dolgozik azon, hogy csökkentse a klub kiadásait. A racionalizálás jegyében 250 alkalmazottól megváltak, megszüntették Sir Alex Ferguson nagyköveti pozícióját, de még a hagyományos karácsonyi partit is lefújták. Ezek után nem feltétlenül van jó üzenete annak, ha öt hónap után elküldik a sportigazgatót, akit nagyjából 2-3 millió fontért vásároltak ki a szerződéséből.

Ez azonban csak a PR és a dolgozók morálja szempontjából kellemetlen, a nagyobb probléma, hogy még most sem került közelebb a Manchester United a riválisokhoz a szervezeti felépítés terén. Márpedig Amorim képességeiből csak akkor profitál a klub, ha sikerül megfelelő profilú és képességű játékosokkal megtámogatni az új projektet, ellenkező esetben – Ratcliffe-ot idézve – marad a középszerűség a Manchester Unitednél.