A Chelsea is a maga Xabi Alonsóját keresi, az NB II-es Enzo Maresca ígéretes jelölt Pető Péternél

Ilyen erős mondatokkal van tele a 24.hu főszerkesztője, Pető Péter legújabb könyve, A futball soha nem érhet véget című kötet, amely (surprise), a Chelsea-szurkoló szerző pazar focis cikkeit, esszéit tartalmazza (külön cikket tervezünk róla megjelentetni a későbbiekben).

Pető Pétert nagyon jó olvasni, és beszélgetni is nagy élmény vele. Honlapunkon 2017-ben szerepelt a Tesis a világ-interjúsorozatunkban, még abban az évben mesélt a futball hátterű Leshatár c. regényéről, 2022-ben a tulajdonosváltásról, Thomas Tuchel menesztéséről és Graham Potter kinevezéséről is elmondta a véleményét.

A katari világbajnokság előtt a torna rendezésének furcsaságairól, a torna pénzügyi kérdéseiről, illetve magáról a fociról és az esélyekről tartott kerekasztal-beszélgetést a Széchenyi István Szakkollégium, amelynek keretében Peti gyöngyszemeket hintett a hallgatóság elé, akkori cikkünkben felszedtünk belőle jópárat.

Arról pedig, hogy újra edzőt váltott kedvenc klubja, a játékoskeretben pedig drasztikus mértékű változásokat hajtottak végre a nyáron, tavaly ősszel fejtette ki nálunk a véleményét.

Azóta Mauricio Pochettino is távozott a Chelsea-től, akinek a helyét minden bizonnyal a Leicester Cityt a Premier League-be visszajuttató Enzo Maresca foglalja el.

Pocchettinóról, Marescáról, a londoniak felemás idényéről, a játékpénzért vett Cole Palmer elképesztő teljesítményéről, a csapat idei kulcsmeccseiről, igazságról, szabadságról, identitásról, a saját futballvilágát közvetítő új kötetéről beszélgettünk vele.

Antré gyanánt egy fontos, mélyen szakmai jellegű kérdés: Mi lett a Mount-mezeddel? Az Eurosportnak is említetted ősszel, hogy korábban vettél az ő nevével ellátott Chelsea-trikót, aztán ő ezt úgy hálálta meg, hogy a Manchester Unitedhez szerződött. A Ziccer podcastban meg utaltál arra nemrég, hogy válogatott ötletek merültek fel a pólóval kapcsolatban.Még megvan, de valóban számos ötlet van a birtokunkban az öcsémmel a felhasználásáról. Nem biztos, hogy a szekrényben végzi. Egyelőre nem folyamodtunk radikális megoldáshoz, megelégedtünk az elrejtésével.

A pocsék őszt, de jó tavaszt produkáló Chelsea a szezon végére egész szépen összeállt, befutott a hatodik helyre, miközben védekezésben sebezhető volt, a 63 kapott gól rengeteg, soha nem kapott még ennyit a Premier League-ben. Mi az összképed az idei Chelsea-ről?Van egy Manchester United-szurkoló barátom, beszélgettünk vele többször arról, hogy a United szinte a bajnokság végéig jobban állt, pontokban olykor sokkal, de végig kilátástalanabbnak tűnt, mint a Chelsea (nevet – T.M.).

Senkit sem lehet jobban sajnálni idén, mint az MU-szurkolókat. Nyilván sokáig elfogadhatatlan volt a klub szintjén a Chelsea játéka, az eredmények pedig mindenképpen, de aztán lassan változott a helyzet. Talán, ha a csapat néhány meccsét nem láttam az évadban, az egyiket, a Brighton ellenit a Magyar Kupa-döntő miatt. De az látszott, hogy nagy potenciál van ezekben a játékosokban, akik varázslatosan szórakoztató meccseket is játszottak. Ezeken szívinfarktust is kapott az ember, meg örült is. A Manchester Cityvel vívott két mérkőzés, a Tottenham elleni meccs Premier League-szinten is klasszikusok közé valók – akár tetszett nekem az eredmény, akár nem.

A finis miatt lehet jobb a szájízed.Azért jobb az összkép, mert a vége jó volt. Mindig erősen dönt az ember aktuális hangulatáról, hogy lejtmenetben zársz, vagy felmenetben vagy. A Chelsea-nél pedig a felmenet volt az erősebb, azzal együtt, hogy a szezon közben sokszor úgy éreztem, hogy ha van egy kulcsmeccs, sose nyerjük meg.

Melyek voltak ezek nálad?A Ligakupa-döntő, amit meg kellett volna nyerni a Liverpool ellen. Ilyen volt a Cityvel játszott FA-kupa-elődöntő, ahol egészen nyilvánvaló tizenegyest nem kapott meg a csapat. De ettől eltekintve is, ha a Manchesternek lett volna annyi helyzete, megnyeri könnyebben. A bajnokságban is akadtak hasonló mérkőzések. A végére összeállt a csapat, ezért is számított némiképp meglepőnek az edző menesztése, nehezen barátkoztam meg Pochettino elbocsátásával.

A szeptemberi interjúnkban kissé szkeptikus voltál Pochettino kinevezésével kapcsolatban, miközben említetted, hogy több korábbi fiatal játékosa is elismerő véleményt fogalmazott meg róla. Hogyan értékeled a Chelsea-nél végzett munkáját?A fiatalokhoz kapcsolódó tézisek mindegyike beigazolódott. Lényegében nagyon sokan endorse-olták nyilvánosan. Maduekétől Palmeren át Petrovicig. Az nem olyan gyakori, hogy a játékosok fontosnak tartják elmondani az edző szerepét. Ráadásul a szeret szót használták többen is vele kapcsolatban. Belső konfliktusokról se nagyon lehetett hallani. Pedig nagyon feszült helyzet lehetett ennyi játékost menedzselni. Ráadásul több futballista hatalmas mentális gödörbe került: Cucurella, Jackson, Madueke, Mudryk bizonyos időszakokban. Ezekből akár következhetett volna, hogy Pochettino elesik. Aztán úgy tűnt, hogy nem esett el.

Számodra akadt fordulópont az idényben?Utólag visszatekintve nyilvánvaló, hogy mikor került sor taktikai váltásra, onnantól kezdett el működni a csapat. Nyilvánvalóan túlzok, de "a világ összes Chelsea-szakértőjét” követem mindenféle platformon, és ha jól értem, van egy általános megítélés köztük, miszerint későn váltott taktikailag. Ez amúgy kívülről is nyilvánvaló volt. Az Aston Villával játszott meccs szünetében váltott Pochettino, onnantól indult el teljesen más irányba. Addig is voltak nagyon jó meccsek és kivételes teljesítmények, de akkor történt egyértelmű fordulat. Miért nem korábban, és miért nem volt flexibilisebb?

Miközben brutális sérüléshullám sújtotta a csapatot.Igen, mindezt megítélni minden idők egyik legnagyobb sérüléskrízise mellett nehéz. Reece James a komplett szezonban nem játszhatott, ahogy visszajött, eldöntött egy meccset három perc alatt. Walker a Cityből a világ legkiválóbb jobb bekkjének nevezte.

A bennem erősen meglévő Arsenal-szeretet miatt azért egy ilyen szezon után Ben White neve is felcsillant, de ugorjunk!Ha a csapat legmagasabban jegyzett játékosa - Palmer azóta nyilván belépett mellé - hiányzik, az nem könnyű helyzet. Azzal együtt, hogy Malo Gusto volt az egyik legjobb az idényben. Mint kiderült, Enzo a fél szezonban sérüléssel játszott, a középpályán nem tudott cserélni Pochettino egész tavasszal. Annyian voltak ott, ahányan játszottak: Enzo, Caicedo, Gallagher. Lavia is kiesett az egész évre. Nkunkura sok minden volt építve, ám gyakorlatilag a komplett szezonban hiányzott. A sok fájdalom mellett végül tűrhető helyre kormányozta a csapatot Pochettino.

Mi a véleményed arról, hogy ehhez képest az argentinnak távoznia kellett a kispadról?Érdekes a komplett modern, kortárs futballipari struktúrák szempontjából. Világos, hogy a sportigazgatók, technikai igazgatók, edzők viszonya új korszakba lép. Mint egy multinacionális vállalatnál, minden divíziónak vannak vezetői, és ezek a divízió-vezetők hoznak a menedzsmentben döntéseket, aztán van valaki, aki végrehajtja ezeket, és ez az edző.Kérdés, hogy meddig tudják menedzselni a klubok az olyan típusú edzőket, mint Tuchel, vagy Pochettino. Nem világos, mi volt utóbbi távozásának oka, de sok szó esik arról, nem kizárt, hogy Pochettino a keret kialakításában nagyobb szót szeretett volna kapni, mint amennyit a struktúra engedni akart. Érdekes időszak jöhet ebből a szempontból a futballban.

Nem is kell eltelnie némi időnek, már most lehet kacagni a Bayern München edzői castingján, ahol homlokegyenest más elképzelést valló nevek jöttek szóba Vincent Kompany kinevezéséig. Igen, már látszik is. Ha megnézzük a topklubok edzőkereséseit, már nem az van, hogy feltétlenül nagyon nehéz, sok esetben kiszámíthatatlan, karizmatikus embereket keresnek, hanem mintha más kategóriába tartozók futnának be a kispadokért folytatott versenyben.

Ennek megfelelően mit szólsz ahhoz, hogy a Premier League-be frissen feljutott Leicester City edzője, az olasz Enzo Maresca lehet a Chelsea új trénere?Legyen a világ legjobb edzője, meg Guardiola-tanítvány, de eddig mégis csak NB II-es szakember, a Championshipből érkezik. A Mourinho-, Ancelotti-, Conte-korszakban még nem innen válogattak a klubok. A Unitednél is most ugyanígy az Ipswich trénerének neve van kalapban. A Bayern meg a PL kiesőjétől igazolt vezetőedzőt. Vagy egy nagy nemzedék lelépését látjuk, és egyszerűen ilyen a nemzedékcsere, mert mondjuk Klopp és Tuchel helyett nem lehet egyszerre hozni hasonló kalibert. Lehet, hogy Maresca és Motta is hasonlóan eredményes lesz.A legkarakteresebb és legkarizmatikusabb vezetők általában nem könnyű emberek. Ritka, hogy simulékonysággal járjon az a típusú nyomás alatti munka, ami rajtuk van. Kedvenc példám a korábbi PSG, ahol Messi, Neymar és Mbappé egyszerre volt a pályán. Mi alapján döntötték el, hogy melyikük rúgja a tizenegyest? Mennyi ideje lehetett Tuchelnek ott a futballal foglalkoznia?

Az ego-menedzsment vihetett mindent.Igen.

Maresca beválhat?Mindenhol projektedzőket keresnek. Xabi Alonso etalon lett, ahol különösebb korábbi eredmények nélkül rábíztak egy csapatot, ő meg a Holdra lőtte a Leverkusent. Mindenki keresi a maga Xabi Alonsóját. Maresca karaktere sok szempontból ígéretes. Látszik, hogy aki kijárja a Guardiola-iskolát, annak biztosan van jövője. Kompany most lett a Bayern edzője, Arteta pedig Guardiola és a City egyetlen kihívója volt az Arsenal élén. Oké, nem nyert semmit, de a klub és a csapat is fel van építve. Maresca is Pepnél tanult, hozzátartozik, hogy a Manchesternél dolgozott Joe Shieldsszel is, aki a Chelsea jelenlegi futballstruktúrájában az egyik legfontosabb ember, és az összes topigazolás hozzá kötődik, az emblémával, Cole Palmerrel az élen. Azzal a Palmerrel, akinek - ahogy Laviának is -, már volt az edzője Maresca. A CV-je jó, illeszkedik ehhez a klubhoz. Remélem, hogy jövőre nem a 12. menedzserről fogunk beszélni, mert nagyjából ilyen ütemben fogyasztják az edzőket a Chelsea-nél. Az NB I legszebb időszakait idézi.

A szezon elején nem tudhattuk, mire lesz képes a sérült Christophe Nkunku helyére szerződtetett Cole Palmer, aztán nem csak a Chelsea legjobbja lett, hanem az Év fiataljának is megválasztották a Premier League-ben (22 gól, 11 assziszt). Hogy tetszett a játéka?Hihetetlen. Végig versenyben volt Fodennel az Év játékosa-díjért is. Példátlan, hogy az első felnőtt, komplett idényében egy, főleg ősszel rettenetes állapotban lévő csapatban így tudott teljesíteni. Aki nézi a meccseket, láthatja azt a könnyedséget, fantáziagazdagságot és kreativitást, amivel futballozik. Nem látom akadályát, hogy a világklasszisok közé emelkedjen. Meg az idegrendszere! Olyan pillanatokban lőtt fontos tizenegyeseket, mint korábbi csapata, a City ellen, 3-4-nél, az utolsó pillanatokban, így lett iksz. Vagy a Unitednek, a hosszabbítás utolsó perceiben kettőt, azzal fordítja meg a Chelsea a meccset 4-3-ra. 22 évesen ez elképesztő!

Az utóbbi évek talán legjobb Chelsea-igazolása ár-érték arányban.A teljesítményéhez képest játékpénzért vettük. A Chelsea elmúlt évekbeli igazolásai közül katasztrofálisra sikeredett Lukakutól Kepáig elég sok. Voltak statement-üzletek, mint amilyen Caicedo, Enzo és Mudryk "a világ összes pénzéért”. És Palmerhez hasonló zseniális dealek, Malo Gusto is játékpénzért jött. Maduekét is sokkal több pénzért lehet majd eladni, mint amennyibe került.

Palmerből franchise player lehet.Igen, a Chelsea egyik arca lesz.

Beszéljünk az új könyvedről is, mert a napokban jelent meg A futball soha nem érhet véget című köteted, amelynek kábé 30 perc múlva kezdődik a bemutatója. A 24.hu-n korábban már megjelent focis írásaidat gyűjtötted össze benne úgy, hogy azok egységes egészet alkotnak kötetbe rendezve. Mennyire volt nehéz dolgod, hogy ez a benyomás alakulhasson ki az olvasóban?Igen, ez a kötet a korábbi futballszövegeimre építkezik. Az az igazság, hogy ezt annyira nem volt nehéz menedzselni, mert a fejemben már régen összeállt egy ilyen kollekció, amiben megkísérlem elmondani, hogy a futballnak milyen dimenziói érdekelnek, és azok hogyan hálózzák be a magamfajta futballbolondok életét. Három nagy része van, a Világom, a Hazám és az Otthonom. A végére van lehúzva a legszűkebb környezetemre, a személyes történetekre. Ezen a logikán szerveztem meg a szöveget, és így is egészültek ki a korábbi cikkek is, hogy annak, aki olvassa, egységes egészet alkossanak. Az utóbbi években itt-ott mutogatott futballvilágomat írják le.

Még csak a köteted felénél járok, de az eddig olvasott szövegek majd’ mindegyikében visszaköszönöm három kulcsszó: igazság (Twitteren a névjegyedben az is szerepel saját magad jellemzésére, hogy igazságpárti), szabadság, identitás. Ezek stimmelnek?Abszolút, erősen végighúzódnak rajta. A videóbíróról szóló fejezettel vesződtem talán a leginkább, egy hosszú évekkel ezelőtti cikkem az alapja. Radikálisan bonyolódik a véleményem az ügyben. Az igazságfogalommal sokat játszik, keresi azt, hogy a futballban mi az igazság. A videóbíró kapcsán azért könnyű ezt átbeszélni, mert azt normatív értelemben igazságosnak gondoljuk, több, objektíve helyes ítélet születik annak köszönhetően. Ugyanakkor ha „az emberek mit éreznek igazságosnak”-kérdést feltesszük, akkor nem biztos, hogy a több, objektíve helyes ítélet közelebb viszi az emberek ítéletét az igazságoshoz.

Erre van példád?Kele Janek hívta fel rá a figyelmem: a konkrét példám a Manchester United-Coventry City FA-kupa-elődöntő. A könyvben még konkrét csapat nélküli, elméleti lehetőségként írok erről. Képzeljünk el, hogy egy nyolcadosztályú csapat játszik a PL legjobbjával. A 120. percig jobb a kiscsapat, még gólt is rúg, de a videóbíró elveszi tőle, az ellentámadásból rúg egy gólt az esélyesebb fél, amelyet a videóbíró megad. Ez objektíve igazságos eredmény, hiszen objektív értelemben helyes ítélet született a két esetben. Ha megkérdezzük a futball köré szerveződő embereket, igazságos eredmény született-e, szinte biztos vagyok benne, hogy nemmel válaszolnának.

És akkor jött a való életben Coventry City-Manchester United FA-kupa-elődöntő, amelyet 0-3-ról kiegyenlített a Coventry, a hosszabbításban szerzett még egy gólt, amelyet a videóbíró les miatt elvett (jogosan), majd büntetőpárbajban továbbjutott a United. Igen, majd a meccs után a közepes futballérettségről (eufemizáltam) tanúbizonyságot tévő Antonyn kívül nem volt olyan MU-játékos, aki örült volna, a többiek elindultak, Maguire-rel az élen gratulálni az ellenfélnek, mert pontosan bemérték annak a meccsnek az igazságát. Amely az volt, hogy abban az egyenlőtlenségben, amelyben készültek a meccsre (hiszen én vagyok a hatalmas, te meg a kicsi – pénzben, szurkolótáborban), azon le tudták dolgozni az őrületes különbséget. A videó miatt alakult úgy, ahogy. Az ráadásul olyan gól volt, amely előtt a les nem volt lényegében szabad szemmel megállapítható annak mértéke miatt.Ez a kérdés nagyon izgat, romantikus populizmus is van benne nyilván. A futball sok politikai áthallással dolgozik. Az első fejezet Guardiola és Mourinho eszméinek csatájáról, az idealizmusról és a realizmusról szól, amely a politikában szintén zajlik. A futball megértése sokat segít a közéleti világ megértésében is, mert ahogy a futballban szurkolunk, úgy drukkolunk egyre inkább a közéletben, ez a kultúra mind veszedelmesebben mászik át egyéb területekre: a futballszurkolás vitathatatlan, mert identitás, a politikai viszont vitatható kellene, hogy legyen.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!