Harc a futballisták egészségéért: beperelték a gondatlan szövetségeket

A profi sport okozta agykárosodás viszonylag új, és még számos területen tisztázatlan témának számít. A bokszolók esetében már a 20. század elején voltak olyan megfigyelések, amelyek a sportolók hangulatingadozásaival, megváltozott viselkedésével és mozgáskoordinációjával foglalkoztak. Sokáig úgy tartották, hogy a jelenség elsősorban a küzdősportolókat érinti, 2005-ben azonban egy nigériai származású orvos, Bennett Omalu ok-okozati összefüggést talált a CTE nevű agykárosodás és az amerikai foci között.

Omalu kutatása hatalmas jelentőséggel bírt, az NFL kénytelen volt 765 millió dollárt fizetni a korábbi játékosainak kártérítés formájában, emellett pedig szigorította a fejsérülésekre vonatkozó szabályokat. Azóta nagyobb figyelmet fordítanak a védősisakok fejlesztésére, szigorúan tiltják a fejre mért ütéseket, és az a játékos, akinél felmerül az agyrázkódás gyanúja, nem térhet vissza a pályára, amíg nem kap engedélyt a független orvosoktól. Más kérdés, hogy a rendszer most sem tökéletes, amire a Tua Tagovailoa-ügy is rávilágított.

Pénteki hír, hogy egy korábbi labdarúgókból és családtagjaikból álló, 30 fős csoport pert indított az angol és a walesi futballszövetség, valamint a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség szabályalkotó testülete, az IFAB ellen. Állításuk szerint a nemzeti futballszövetségek és a FIFA szabályalkotói egyaránt mulasztást követtek el, amikor elhanyagolták a fejsérülések kérdéskörét, és nem tájékoztatták megfelelően a játékosokat a kockázatokról. A perhez a 2020-ban elhunyt Nobby Stiles családja is csatlakozott.

Stiles játékosként tagja volt az 1966-ban világbajnok angol válogatottnak, és több mint tíz éven át játszott a Manchester United színeiben. 2016-ban kiderült róla, hogy előrehaladott demenciával küzd, a halálát követően elvégzett vizsgálatok pedig megállapították a krónikus traumatikus enkefalopátia, azaz a CTE jelenlétét. 2020 novemberében – nem sokkal Stiles halálát követően – azt is nyilvánosságra hozták, hogy a ’66-os csapat egyik legnagyobb sztárja, Sir Bobby Charlton is demenciával küzd.

Maga a téma a labdarúgók esetében sem egészen új keletű, Angliában például 2002-ben robbant ki az első nagyobb botrány az 59 éves korában elhunyt Jeff Astle ügyében. A boncolás során megállapították, a futballista súlyos agykárosodást szenvedett, feltehetően a profi pályafutása alatt elviselt ütések – jelen esetben a fejelések következtében. Az FA átfogó vizsgálatot ígért, ám tíz évvel később is azon az állásponton volt, vitatható a fejelés és az agykárosodás közötti összefüggés, és a kutatások folytatását szorgalmazta.

„Nem gondolnám, hogy önként jelentkeznek beismerni azt, hogy a mindannyiunk által szeretett játék megölt valakit. Jeff azért halt meg, mert egészen kiválóan fejelt, azóta sem értek fel hozzá ezen a téren. Góljainak több mint a felét fejjel szerezte. Az esetek többségében nagy és súlyos bőrlabdával játszottak, amely esőben megszívta magát vízzel, és három és félszer olyan nehéz lett. Rossz időben pedig kőkeményre fagyott” – nyilatkozta a BBC-nek a West Bromwich-legenda özvegye, Laraine Astle.

Két évvel később egy újabb vizsgálat során sikerült bebizonyítani, hogy Astle halálát az előrehaladott CTE okozta. „Amikor az orvos elmagyarázta anyánknak, azt mondta: ha nem tudja, hogy egy 59 éves férfi agyát látja, azt gondolta volna, hogy az egy 89 éves emberhez tartozik” – mondta a futballista lánya. A vizsgálatot végző orvos arra figyelmeztetett: ez csak egy eset a sok közül. „Jeff helyzete nem egyedi. Egyre több ilyen lesz a labdarúgásban, és egy idő elteltével nem lesz szokatlan ez a diagnózis. Ez az első ismert eset.”

2002 óta több átfogó vizsgálat készült, amely a fejelések és az agykárosodás közti összefüggéseket vizsgálta. A manapság használt labdák lényegesen könnyebbek, mint az Astle idejében gyártott bőrlabdák, ám egy 2011-es kutatás arra jutott: az ütések sorozata így is veszélyt jelenthet a labdarúgók egészségére. A vizsgálatban részt vevő játékosok között enyhe agyi trauma jeleit mutatták ki azoknál, akik azt vallották: gyakran (éves szinten legalább 1000 alkalommal) fejelnek a labdába.

A vizsgálatot vezető orvos elmondta: önmagában egy-egy fejes nem okoz agykárosodást, a sorozatos erőhatások viszont az agysejtek degenerációjához vezethetnek. A Glasgow-i Egyetem 2019-es kutatása (amit az FA finanszírozott) arra a következtetésre jutott, hogy a labdarúgóknál három és félszer gyakrabban fordul elő agykárosodás a lakosság többi részéhez viszonyítva. A vizsgálat azt is kimutatta: általánosságában a labdarúgásnak pozitív hatása van az egészségre, ritkábbak a szívbetegségek és egyes rákbetegségek is.

Hogy mit lehet tenni a fejsérülések elkerülése érdekében? 2021-ben az Angliában játszó labdarúgók számára heti 10 „nagy erőhatású” fejest engedélyeztek, ám ezt a glasgow-i kutatás szerzője „tudománytalan találgatásnak” titulálta. Az orvos akkor azt mondta, megfontolandó, hogy az amatőr és az utánpótlás labdarúgásból teljesen száműzzék a fejeseket, a hatástanulmányokra ugyanis évtizedeket kell várni. Angliában egyébként úgy döntöttek: 11 éves korukig egyáltalán nem tanítják fejelni a játékosokat, és később is csak visszafogott mennyiségben.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.