Távirányítóval próbálta kinyitni az autóját a korábbi NFL-es

Larry Johnson 2003 és 2011 között szerepelt az NFL-ben. 2005 és 2006 között a liga egyik legjobbjának számított a posztján, két szezon során 3539 yardot és 37 touchdownt termelt 752 futásból. 2006-ban 416 futása volt, ami még NFL-szinten is extrém magas terhelésnek számít. Pályafutása során összesen 1427 futása volt a profik között. A rengeteg ütközés azonban nem maradt következmények nélkül.

A most 38 éves Johnson egy interjúban elmondta, valószínűleg ő is a CTE nevű betegségben szenved. A korábbi sportoló memóriája sokat romlott az utóbbi években, állandó hangulatingadozásai és fejfájásai vannak, valamint az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében. Ezek a tünetek valóban CTE-re utalnak, biztosra azonban nem lehet menni, a betegséget ugyanis egyelőre csak halál után lehet diagnosztizálni.

A CTE és a sport kapcsolatával már az 1900-as évek elején foglalkoztak orvosok. Kezdetben bokszolóknál figyelték meg, hogy a sok ütés hatására megváltozik a viselkedésük, hangulatuk, mozgáskoordinációjuk. Sokáig úgy tekintettek a betegségre, mintha az elsősorban a küzdősportolókat érintené, de a kilencvesen évek elején az NFL-ben is kezdett téma lenni a kérdéskör.

Az áttörés a nigériai származású patológus, Bennet Omalu nevéhez fűződik, aki 2002-ben arra a megállapításra jutott, hogy a Pittsburgh Steelers négyszeres Super Bowl-győztes centere, Mike Webster szokatlan viselkedését és halálát a sorozatos agyi traumák következtében kialakuló CTE okozta. A doktor, akinek történetéről film is készült Will Smith főszereplésével, 2005-ben kiadott tanulmányában bebizonyította az NFL és a CTE közötti összefüggést.

A liga sokáig tagadta a vádakat, de miután a későbbi kutatások is alátámasztották Omalu megállapításait, kénytelenek voltak elismerni, hogy a fejsérülések okozhatnak problémát a játékosoknak. Azóta több preventív jellegű intézkedést is hoztak, például szigorúbban büntetik a fejre mért ütéseket, a játékosok nem maradhatnak pályán agyrázkódással, illetve a sisakok terén is történt előrelépés.

Ezután több mint 4500 játékos perelte be az NFL-t kártérítést követelve, mivel szerintük a liga nem tájékoztatta a játékosokat megfelelően a lehetséges kockázatokról. 2013-ban megállapodásra jutottak, ennek értelmében 765 millió dollárt fizetett az NFL az áldozatoknak, a kezelésekre és különböző kutatások támogatására.

Egy 2017-es kutatás összesen 202 játékos agyát vizsgálta meg, közülük 111-en játszottak az NFL-ben is. A 111 NFL-es közül csupán egy esetben nem tudták kimutatni a CTE-re jellemző tüneteket. A vizsgálatok során igyekeztek többféle posztot vizsgálni. Ebből kiderült, hogy nincs olyan játékos, aki biztonságban érezhetné magát, még a relatíve kevés kontaktot elszenvedő rúgók és punterek között is volt CTE-re utaló jel.

A legnagyobb veszélyben a falemberek vannak, akik jóformán minden játék során ütköznek. A Stanford egyetem kutatói kiszámolták, hogy az egyik egyetemi támadófalember, egyetlen mérkőzésen 62 ütést kapott. Ezek mindegyike olyan erővel hatott rá, mintha egy autót kb. 40 km/h-s sebességgel egy téglafalnak vezetnénk. Bár nem mindegyik ütés okoz tünetekkel járó agyrázkódást, már a kisebb ütközések is jelentősen növelik a betegség kockázatát.

A teljes tanulmány nemcsak profikkal (NFL + CFL), hanem félprofi, egyetemi és középiskolás játékosokkal is foglalkozott. Minden szinten ki tudták mutatni a betegséget, összességében a 202 sportolónak mintegy 87%-nál diagnosztizálták a CTE-t. A közelmúltban Aaron Hernandez, a többszörös gyilkosság miatt elítélt egykori Patriots-játékos boncolásánál mutatták ki az előrehaladott CTE-t. Nála a betegség harmadik stádiumát állapították meg.

Hernandez 27 évesen lett öngyilkos. A boncolást végző orvosok úgy fogalmaztak, soha nem láttak még ennyire súlyos CTE-t 46 évnél fiatalabb embernél. A korábbi játékosnál főleg az agy viselkedést, döntéshozatalt, ítélőképességet és memóriát szabályozó részeinél mutattak ki elváltozásokat.

Egy novemberben közzétett tanulmányban arról számoltak be, hogy 2012-ben élő játékosnál is sikerült kimutatni a CTE-t. Fred McNeill, a Minnesota Vikings korábbi védőjátékosánál az egyik agyvizsgálat során sikerült kimutatni a betegséget. Kutatók jelenleg is dolgoznak egy módszeren, amivel halál előtt is kimutatható a CTE, de ehhez még évek kellenek, mire gyakorlatban is alkalmazható lesz.

Addig viszont jobb híján csak tünetek alapján lehet felfedezni a betegséget. Pár napja a Pittsburgh Steelers mindössze 22 éves védőjátékosa, Artie Burns azt nyilatkozta, biztosan tudja, hogy CTE-vel küzd, nem is kell ehhez külön vizsgálat. "Tudom, hogy nekem van. Pozitív lesz a tesztem CTE-re. Nem kell ehhez külön vizsgálat. Azt fogja elárulni, mennyire súlyos? Ez egy fizikális sport. Az emberek nem rohannak egymásnak."

Nem Burns az egyetlen, aki úgy véli, hogy a betegség nehezíti az életét. A most 38 éves Larry Johnson azonban a tünetek alapján már egy sokkal súlyosabb fázisban van, az utolsó két NFL-szezonjáról egyáltalán nincsenek emlékei. Saját bevallása szerint egészen addig nem is gondolt a CTE lehetőségére, amíg meg nem nézte a 2015-ös, korábban már említett Concussion című filmet.

"A feledékenység és az ingerlékenység, valamint a napi hangulatingadozás a legrosszabb az egészben. Egyszer fent, egyszer lent. Van, amikor teljesen rendben vagyok, majd 10-15 perccel később valamiért szomorú leszek, depresszív hangulatba kerülök, majd hirtelen megint boldognak érzem magam" - nyilatkozta Johnson.

A játékos azt is elmondta, egyszer előfordult bele, hogy egy tévé távirányítójával próbálta kinyitni az autóját. Később arra sem emlékezett, hogyan került kezébe a kapcsoló.

Johnson 2011-ben fejezte be profi pályafutását. Elmondása szerint az utolsó két szezonjára egyáltalán nem, míg a többire homályosan emlékszik. A korábbi futó "üresjáratoknak" nevezi ezeket a hiányzó emlékeket. A memóriazavarok miatt hétéves kislányának, Jaylennek sem tud beszámolni pályafutásáról.

"Ha nem is emlékszem arra, ki voltam, ott van a Youtube. Készítettem néhány zenés videót, és amikor visszanézem ezeket, eszembe jutnak dolgok. Azért is csinálom ezeket, hogy tudja a lányom, ki vagyok és honnan jöttem." Johnson azt is elmondta, hogy amikor ezeket az "időkapszulákat" készíteni kezdte, közel állt ahhoz, hogy kárt tegyen magában. Ugyan konkrétan öngyilkosságon nem járt a gondolata, de felkészült a halálra.

Johnson azért fordult a nyilvánossághoz a panaszaival, mert szeretné, ha a hasonló problémákkal küzdő játékosok is felszólalnának a témával kapcsolatban, és párbeszéd alakulna ki a témában.