Cristiano Ronaldo BL-győzelemről álmodozik, az esélyesek viszont nem biztos, hogy kérnek belőle

Cristiano Ronaldo a hírek szerint olyan csapatban szeretne futballozni, amelynél reális esélye lehet a Bajnokok Ligája-győzelemre, és akár már ezen a nyáron továbbállhat a Manchester Unitedtől. Abból kiindulva, hogy az MU-nál Erik ten Hag vezetésével új fejezetet nyitottak a klub történetében, a klubnak és a játékosnak is a váltás lenne az érdeke, már csak az a kérdés, van-e olyan BL-győzelemben gondolkozó klub, amelyik hajlandó lehetőséget adni Ronaldónak.

Mára az elit olyan szintre zsugorodott, hogy a BL-re esélyesek között is legfeljebb egy fél tucat klubot lehet számon tartani. Real Madrid, Liverpool, Manchester City, Bayern München, Chelsea, illetve az anyagi erőforrásai miatt a Paris Saint-Germain. Néhány évvel ezelőtt a Juventust és a Barcelonát is ide sorolhattuk, de jelenleg mindkét klubnál az újjáépítésen fáradoznak, és ha sikerrel is járnak, eltelhet pár év, mire valóban az európai elit legtetejére kerülhetnek.

Ronaldo lehetőségei az elit méretéhez képest is szűkösek: a City és a Liverpool épp most igazolt hosszú távra középcsatárt, a Real Madridnak már nincs szüksége egykori sztárjára, a PSG-nél pedig a három világklasszis csatárzseni egyszerre való szerepeltetése is megoldhatatlan talányt jelentett tavaly. Vagyis marad két lehetőség: a Bayern München és a Chelsea. Aligha véletlen, hogy épp ezekkel a klubokkal boronálták össze az előző napokban a portugál sztárt.

CR szempontjából talán a Bayern München lenne jobb választás, ahol a keretet már tavaly is csak a mélysége miatt lehetett kritizálni, Robert Lewandowski távozása esetén pedig még fel is szabadulhat egy hely a támadósor közepén. Amennyiben javítanak a bajorok a keret mélységén (és az eddigi szerzemények alapján ez a cél), a hazai sorozatok szokásos dominanciája mellett egyértelműen harcban lehetnek a Bajnokok Ligája-győzelemért is.

A londoniak mellett szólhat a bajnokság ismerete, illetve az a tény, hogy még csak konkurenciával sem kellene számolnia. Bár a Chelsea rengeteg pénzt költött támadókra az előző két nyári átigazolási szezonban, Timo Werner és Romelu Lukaku egyaránt alulmúlta a várakozásokat, Thomas Tuchelnek pedig klasszikus csatárjáték nélkül kellett felépíteni a játékot. Közben viszont a Chelsea-nél több a bizonytalanság is a tulajdonosváltás miatt, és a távozókat figyelembe véve sokat kell csiszolni a kereten.

Azt már az elején érdemes leszögezni, hogy a portugál mind a mai napig elképesztően hatékony a kapu előtt. Csak az előző öt szezon során 125 bajnoki találat fűződik a nevéhez, a BL-ben 35-öt jegyzett ebben a periódusban, és mindkét porondon közel volt a meccsenkénti egy gólos átlaghoz. A stabilitásáról mindent elmond, hogy legutóbb a 2005/06-os idényben maradt 0,5 alatt a meccsenként lőtt góljainak a száma, és még az előző, relatíve gyengébb szezonjában is hozta a 0,66-os átlagot.

Szakértők azonban már a juventusos időszaka alatt felhívták a figyelmet egy jelenségre: hiába gyártja futószalagon Ronaldo a gólokat, és zárja az évet a legjobb gólszerzők között, csapatszinten nem feltétlenül sikerült előbbre lépni a munkaadójának. Ronaldo előtt a torinóiak sorozatban hét bajnoki címet nyertek, és épp egy olyan idényt zártak, amelyben 86 bajnoki gólt szereztek. CR-rel együtt 70, 76 és 77 gól volt a termés a következő években, ráadásul 2021-ben a bajnoki versenyfutásban is alulmaradtak.

Tavaly nyáron a Manchester United abban a reményben vásárolta ki a szerződéséből, hogy a segítségével akár a Premier League élmezőnyével is tarthatják majd a lépést, ehhez képes a Ferguson utáni éra legcsúfosabb szezonját futotta a klub. Bár CR a régi-új csapatában is meglőtte a maga 18 gólját, körülötte mindenkinek romlott a teljesítménye, az MU csupán 57 találatig jutott (73 után), és a 74 pontos, bajnoki ezüsttel járó idényt követően 58 ponttal a 6. helyre csúszott vissza.

Mindkét klubnak megvoltak a Ronaldótól független problémái; a Juventusnál az idősödő keret, a következetesen rossz igazolások, Manchesterben pedig a kézzel fogható koncepció hiánya és a legnagyobb jóindulattal is csak középszerű Solskjærhoz való ragaszkodás. Ami viszont közös pont, hogy hiába a rengeteg gól, CR jelenlétének nemhogy pozitív, de inkább negatív hatása volt a csapatjátékra.

Ez elsősorban abból fakad, hogy az edzőknek és a játékosoknak kell alkalmazkodniuk Ronaldóhoz, ami szükségszerűen taktikai kompromisszumokhoz vezet. A fénykorában ez magától értetődő volt, ráadásul a Manchester United és a Real Madrid egyaránt úgy építette fel a játékát, hogy a portugál csak a támadásra koncentrálhasson. Sokszor még klasszis játékosok is hajlandóak voltak alárendelni magukat a csapat érdekeinek, elég ha Wayne Rooney-ra, Carlos Tévezre vagy épp Karim Benzemára gondolunk.

Ronaldo tehát egy olyan közegben, amit kifejezetten az ő erényeire szabnak, ellensúlyozva a fizikumból fakadó korlátait, megoldva körülötte a védekezést és a futómennyiséget, jó eséllyel ma is nagy értéket képviselne. Ez viszont a topklubok többségénél olyan átalakítással járna, amit csak hosszabb távon éri meg bevállalni, nem pedig egy 37 éves játékosért, aki amúgy sem illik az edzők játékfilozófiájához.

Tavaly Ronaldo meccsenként 6,7 nyomásgyakorlást mutatott be, amellyel a Premier League-ben az alsó 1%-hoz tartozott, rámutatva az egyik fő hiányosságára. Védekezésben olyan szinten használhatatlan, hogy az edzőknek kilenc mezőnyjátékossal kell megszervezniük a játékot abban az érában, amelyben az összehangolt mozgássorozatoknak, az orrvérzésig gyakorolt automatizmusoknak egyre nagyobb a jelentőségük.

Maurizio Sarri a Juventusnál viszonylag nyíltan beszélt arról, hogy CR szerepére kevés ráhatása volt, a portugál döntötte el, hol fog szerepelni, az edzőnek pedig az volt a feladata, hogy a többieket hozzá igazítsa valahogy. Ugyanezt a kompromisszumot a Sarrihoz hasonlóan modern elveket valló Tuchelnek és Nagelsmannak is meg kellene kötnie, ha úgy dönt a csapatuk vezetősége, hogy ad egy esélyt a portugál klasszisnak. És ugyanez igaz Ten Hagra is, amennyiben marad végül Ronaldo.

CR a hírek szerint hajlandó lenne jelentős fizetéscsökkentésbe belemenni, hogy ezzel is vonzóbb célpont legyen a kiszemelt klubok szemében. Ezen túlmenően azonban a pályán is bizonyítania kellene a szándékai komolyságát, legyen szó a taktikai feladatokról vagy a játékidőről. Mind a mai napig Zinedine Zidane az egyetlen, akinek sikerült rábeszélni a pihenésre, és így legalább az agyonnyert meccseken lehozhatta a pályáról.

A nyilvánvaló problémák ellenére CR helyzete egyáltalán nem reménytelen, a gólérzékenysége miatt el fognak gondolkodni a potenciális klubok vezetői és edzői, hogy megéri-e kockáztatni egy esetleges BL-győzelem reményében. És ha lesz közöttük olyan szakember, amelyik kimondja, hogy képes a csapat identitását megőrizve beépíteni a portugált, akkor összejöhet az a váltás, amiben Cristiano Ronaldo reménykedik.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.