Régóta húzódó problémán szeretne felülkerekedni a Fehérvár - új edzőjének pedigréje viszont nem ezt sugallja

Korábban már írtunk a fehérvári helyzetről, vagy milyen hatással lehet egy Vasas elleni vereség Huszti Szabolcs pozíciójára. Azt talán legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy 24 fordulót követően az OTP Bank Liga kieső helyén fog tanyázni a bajnokság egyik legmagasabb költségvetésével, valamint legerősebb játékosállományával rendelkező Mol Fehérvár FC. Márpedig jelen pillanatban csak a 11., kieső helyen állnak Fiola Attiláék. A hétvégi Paks elleni vereséget követően kerültek ilyen pozícióba a fehérváriak, s ezt már nem úszta meg Huszti Szabolcs, akit menesztettek a napokban.

Az évek óta tartó koncepció nélküli tengés-lengés egyik sokadik áldozata lett a fiatal magyar edző, hiszen Marko Nikolic óta nem sikerült a Ferencváros közelébe kerülni. Ha meglenne egy koncepció, ehhez lehet választani edzőt és játékosokat. Visszaugorva az időben, Szabics Imre kinevezésével anno egy olyan edzőt szerződtettek, aki a német-osztrák iskolából kikerülve előbb éveket töltött el az osztrák válogatott másodedzőjeként, majd lett Fehérváron – életében először – vezetőedző. Az intenzív letámadáson, a gegenpressingen alapuló taktika finoman fogalmazva halálra van ítélve Magyarországon.

Hogyan támadjunk le egy csapatot, illetve vigyünk végig gyors kontrákat, ha folyamatosan nyolc játékos van a labda mögött az ellenfelek stílusából fakadóan? Szabics – részben – ebbe bukott bele Székesfehérváron. Ezek után Sallói István sportigazgató a korábban a magyar U21-es válogatottnál dolgozó Michael Borist nevezte ki, aki szintén a német iskola képviselője, stílusban és elképzelésben Szabicshoz hasonló edző. Ergo ez a projekt ugyanott folytatódott, ugyanazokkal a problémákkal, kérdéskörökkel – csak éppen egy másik személlyel a kispadon.

Az előző idény végén kiharcolták a bennmaradást Borisszal, de a német edző maradása nem tűnt volna logikus lépésnek, mivel az előrelépéshez egy támadóbb szellemű, felállt védelem ellen domináns trénert kellett volna szerződtetni. Nem így lett. Szabicsnál és Borisnál egyaránt gondot okozott, hogy a csapatrészek vonalai között nem nagyon helyezkedtek a játékosok az általuk preferált 4-4-2-es, vagy 3-4-3-as formációkban (sem védekezésben, sem támadásban). Tehát ha például a védekezést nézzük, a csapatrészek között nem volt olyan játékos, aki a labda átjátszását követően fogadni tudta volna az ellenfelet, ezért azonnal a védelemmel találták magukkal szemben a támadók, és könnyebben lehetett helyzetet kialakítani a Vidi ellen.

Ekkor vette át a csapat irányítását Huszti Szabolcs, aki a debreceni időszakkal ellentétben sokkal megfontoltabb, letisztultabb döntéseket hozott. A 4-2-3-1-es alapfelállással egy korábbi problémaforrást kiiktatott, mivel kerültek játékosok a vonalak közé. A labdakihozatalokat földön próbálta megoldani a Huszti-féle Fehérvár, amely az első lépése lett volna annak, hogy később akár felállt védelem ellen, az aktuális ellenfél térfelén pozíciós játékot tudjon kialakítani. Csakhogy ebben nem történt érdemi előrelépés, és meddő mezőnyfölény mellett tanácstalan futballt láttunk eddig tavasszal.

Így jutunk el a svéd Bartosz Grzelak kinevezéséhez, akiről rögtön elmondta Juhász Roland, hogy az AIK-nál korábban hasonló helyzetben vette át a csapat irányítását, és tartotta bent a nagymúltú klubot. Az újdonsült tréner megosztotta gondolatait a Honvéd elleni mérkőzést megelőzően arról, milyen játékot várhatunk a Fehérvártól.

„Szeretném, hogy az eddiginél több játékosunk vegyen részt a támadójátékban. Ennek elérésére vannak különböző eszközeink rövid idő alatt is. Emellett szeretném, ha szombatra kompaktabb lenne a csapat védekezése is, így dolgoznunk kell a stabil védekezés kialakításán is. Ezek nyilván alapdolgok, de ezekkel kezdünk, később majd erre lehet tovább építkezni.” - nyilatkozta a Nemzeti Sportnak.

Grzelak röviden tömören védekezésből próbál majd átmenetekre építeni, mely nem először fog előfordulni vele karrierje során. Az Svédországban alkalmazott stílusára ránézve, egy olyan edzőt sikerült szerződtetni a Fehérvárnak, aki ugyanazokkal a problémákkal fog szembenézni, mint elődei. Alapvetően 4-4-2-ből - volt ez 4-3-3, majd 3-5-2 is többször - építkezett az AIK-nál, rendkívül direkt, hosszú labdákra alapozott, labda nélkül kompaktan védekezett, ugyanakkor csapatát a pozíciós játék hiánya, egyszerű passz kombinációk, és az egyéni képességek szabadságának minimalizálása jelentette. A középpályán inkább gyors, progresszív passzokat erőltette, a lehető legkevesebb labdacipeléssel.

Támadásépítésnél kétféle sémát alkalmazott: az egyiket a progresszív passzokra húzta fel, amikor a szélső játékosa területet nyitott a fellépő szélső védőnek, innen beadások érkeztek középre; a másikat pedig a hosszú labdákra, ekkor a szélső az oldalvonalig kihúzódva manipulálta az ellenfél védőjét, ezzel területet nyitott a befutó középpályásnak. A mély területekből elindított hosszú labdáknál pedig a "második labdák" begyűjtésére tette a hangsúlyt.

Védekezésben a pálya tengelyét szűken védte, a csapat részei egymáshoz közel helyezkedtek, hermetikusan zárva a progresszív passzokat. Gyakran mély blokkban helyezkedett az AIK, innen indította el a kontratámadásokat - csak akkor fordult elő magas pressing, amikor labdával kevésbé hatékony csapatokkal játszottak.

Összességében ismét tűzoltásban gondolkoztak Fehérváron. Egy olyan edző érkezett, akinek a filozófiája kimerül a stabil védekezésben és a direkt játékban, ami érdekes meccseket szülhet, mivel előszeretettel adják át az ellenfelek a Vidinek a labdát. Aki a Fradi nyomába szeretne érni, annak villantania kell, valami újdonságot behozni a szürke honi élvonalba.