A koncepciótlanság tengerébe ömlesztett bankjegyek csak ázott papírcafatok. Túlsóztuk a kőlevest.

Szerző: Várkonyi Bálint
A cikk szerzője a Corvinus Egyetem Sportközgazdász mesterképzésének hallgatója. A sportmarketing-média kurzus legjobb írásait közöljük.
OTP Bank Liga
Távozik a Ferencvárostól a 39-szeres magyar válogatott
10/05/2021 15:11
De miként válik az álmodozó kisfiúból professzionális futballista? Milyen hosszú a ranglétra, amit csak a legkitartóbbaknak sikerül végigjárni? Egyáltalán, mi jelentheti a helyes utat, miként lehetne szerethetőbbé és sikeresebbé tenni a hazai labdarúgást? Kovrig Ákossal, utánpótlás vezető-scout, NB1-es vidóelemzővel beszélgettem a témában.

Enis Bardhi (Levante UD) egy fiatal újpesti rajongóval (Fotó: Réti Zsolt)

Fotó: Eurosport

A magyar-utánpótlás cilinder

Távolról nézve a magyar labdarúgás utánpótlás-rendszere egy bűvész cilinderének tűnhet. A mágus belehelyezi kalapjába az igéretes, nagy reményekkel teli fiatal magyar labdarúgót, kettőt suhint a profi szerződéseket aláíró pálcájával, és egy távolról jött, sok esetben kiöregedőfélben lévő idegenlégiós bújik ki a fejfedőből.
A fenti hasonlat igencsak groteszk, de a hazai futball iránt érdeklődő közeg hasonló értetlenséggel áll néhány magyar játékosokat egyáltalán nem alkalmazó klub játékoskeretét szemlélve, mint a légiósokat kalapjából előhúzó bűvésszel szembeni cirkuszi közönség. Nem kérdés, az elmúlt évtizedben sok forrás áramlott a hazai labdarúgásba, melynek megkérdőjelezhetetlen eredményei az utóbbi időszakban már jól láthatóak.
Ezzel szemben, az elmúlt évek sikerei nehezen köthetők a hazai utánpótlás-neveléshez, gondoljunk csak a Ferencváros BL-résztvevő csapatára vagy a magyar válogatott keretére, melyekben elvétve találni Magyarországon pallérozódó, és itthon hivatásos labdarúgóvá váló játékost. Természetesen a pozitív példák a mérvadóak, hiszen ezen játékosok jelentik sok kiváló hazai szakember munkájának tényleges gyümölcsét, így méltán lehet büszke a magyar utánpótlásközeg a nemzetközi futballnak kinevelt játékosaira, például Sallai Rolandra, Nagy Ádámra vagy Kalmár Zsoltra.

A BL-csoportkörbe jutást ünneplő Ferencváros (Fotó: fradi.hu)

Fotó: From Official Website

A „fiatal magyar focista” szókapcsolat már szállóigévé vált, hiszen a hazai képzés színvonalát ezen játékosok képviselik az élvonalban, úgy is mondhatnánk, ők a magyarországi utánpótlás-nevelési rendszer aktuális teljesítményértékelő mérőszámai. Amikor fiatal labdarúgókat keresünk a magyar NB1-ben, érdemes először a CIES nemzetközi futballkutató intézet 2020-as jelentését tanulmányozni, melyben a vizsgált 93 első osztályú bajnokságot a 21 évnél fiatalabb labdarúgók 2019-es évben pályán töltött játékpercei szerint rangsorolják. A magyar első osztály a 89. helyet foglalja el, az összes NB1-es játékperc mindösszesen 5,1%-át adták az U21-es játékosok. Ha az idegenlégiósok arányára vagyunk kíváncsiak, a legfrissebb kimutatás szerint az NB1 játékosállományának 45,3%-a külföldi állampolgár.
Bár a magyar játékosok szabályzatban rögzített favorizálása más európai országból származó játékosokkal szemben ellenkezik az Európai Uniós alapelvekkel, a szövetségi díjazási rendszer azonban jogszerű lehetőséget kínál, hogy a hazai fiatal játékosokat szerepeltető klubok magasabb támogatásban részesüljenek. Más kérdés, hogy az elmúlt években az MLSZ erre vonatkozó támogatási rendszere teljesen megszűnt, Csányi Sándor 2019-es értékelőbeszéde szerint annak következtében, hogy
a klubok kérték és javasolták, mert szerintük így lesz jobb a magyar labdarúgás.
A hosszabbítás.hu korábbi interjújában egyébként a politikai befolyásról a sportban és az ésszerűtlen támogatás elosztásról is kifejtette véleményét Détári Lajos, volt válogatott labdarúgó.
A Magyar Labdarúgó Szövetség nem titkolt célja, hogy a magyar elsőosztályban töltött játékpercek egyre nagyobb százaléka hazai fiatal játékosok nevéhez fűzödjön. Hogy miként alakultak az elmúlt időszakban ezen törekvések eredményei, és milyen körülmények között válhat valaki professzionális labdarúgóvá, ennek próbáltam utánajárni.

A fiatalszabály

Az NB1 versenyrendszere 2015/16-os átalakításának, miszerint 16-ról 12-re csökkentették az első osztályba indulási jogot kapó csapatok számát, a legnagyobb kárvallottjai a fiatal labdarúgók voltak. Míg a reformot megelőző szezonban a 21 év alatti játékosok közül 103-an jutottak szerephez, a 2016/2017-es idényben ez a szám csaknem a felére csökkent, csupán 56 fiatal kapott lehetőséget a bajnokság szűkítése következtében. Kovrig Ákos interjúalanyom kiemelte, a csökkentett létszám olyan kiélezett versenyhelyzetet eredményezett az élvonalban, melyben a vezetőedzők és a csapatok a „túlélésért” kűzdenek. A 12 csapatból sokszor az első kettő a bajnoki címért, a többi 10 csapat a kiesés ellen harcol, ilyen körülmények között csak nagyon kevesen kockáztatják a tapasztalatlan fiatalok játszatását. Ezt tapasztalva az MLSZ törekedett tehát a fiatal hazai játékosok játékperceinek növeléséhez döntéseivel hozzájárulni, az erre irányuló politikájának gyümölcseként megszületett a fiatalszabály.
A szabály szerint a férfi felnőtt első osztályú bajnokság közvetítési jogaiból származó bevételek egy részét osztják szét a csapatok között annak függvényében, hogy mennyi játékpercet töltöttek a pályán a 21 év alatti hazai játékosaik. Bár hivatalos adatokat nem közölt a szövetség, körülbelül minden 21. életévét be nem töltött hazai labdarúgó NB1-es pályára lépése esetén játékpercenként körülbelül 33 ezer forint támogatásban részesült a klub. Annak érdekében, hogy a szabály által nyújtott lehetőségekkel a klubok ne éljenek vissza, a szövetség maximalizálta az egy csapat által bezsebelhető összeget. A 2017/18-as idényben, melyben utoljára érvényben volt a fiatalszabály, közel 200 millió forintot kaphatott maximálisan egy klub a megszabott limit szerint.

Az UTE utánpótlás-játékosai (Fotó: Réti Zsolt)

Fotó: Eurosport

A szabályozás hatására nagy mértékben növekedett a fiatalok játszott perceinek száma, de sok esetben csak addig kaptak folyamatos játéklehetőséget, amíg nem töltötték be a 21 éves kort. Másik fundamentális hibája a rendszernek, hogy a tehetősebb klubok számára nem jelentett ösztönző hatást a támogatás, míg a szerényebb költségvetésű klubok teljesítményére negatívan hatott a túl sok fiatal szerepeltetése a nagymértékű anyagi támogatás érdekében. Ezen tapasztalatok arra a döntésre késztették az MLSZ-t, hogy bár a fiatalszabály jó irányba tett lépés volt, más stratégia szerint kell ösztönözzék a klubokat. A 2017/18-as idény után eltörölték a fiatalszabályt.

A produktivitási rendszer

A fiatalszabály ugyan ösztönözte az NB1-es klubokat a ifjú labdarúgók mélyvízbe dobására, de hatására mégsem alakult ki hatékony metódus az utánpótlás-játékosok beépítésére az NB1-be, illetve nem tartotta a bekerült játékosokat ott. További hátrányát jelentette a rendszernek, hogy a támogatások fókuszában nem a nevelőegyesületek és a kisebb klubok, csupán a kinevelt játékosoknak szerződést ajánló profi klubok álltak. Erre reagálva, 2018 márciusában, Csányi Sándor MLSZ-elnök bejelentette a Produktivitási rendszer bevezetését a 2018/19-es idénytől, mely elmondása szerint sokkal átgondoltabb, részletesebb, mélyebbre ható szabályozást és támogatási rendszert foglal magába.
Az új rendszer alapján egy futballista pályafutása két részre osztható. Az első rész a képzési időszak, mely a 19. év betöltéséig tart, amelyet a produktív szakasz követ, amikor is már pontokat termel a nevelőklubjai számára, mégpedig olyan módon, hogy minden játékpercért, amit tétmérkőzéseken (hazai vagy külföldi bajnoki), felnőtt- vagy utánpótlásválogatott mérkőzéseken, illetve nemzetközi kupamérkőzéseken pályán tölt, pontokat kap. A produktivitási pontok alapját a játékpercek száma képzi, de súlyozó tényező a bajnokság besorolása és a játékos életkora is. A megszerzett pontokon a nevelőegyesületei a nevelési idő arányában osztoznak, saját nevelésű játékosok pályára lépése extra pontokat ér. A kapott pontokat szorzók segítségével súlyozza a rendszer. A legmagasabb, 3-as szorzó a TOP 5 külföldi bajnokságban, valamint az A-válogatottban pályán töltött idő után jár. A pontszámítás által kialakul egy játékos rangsor, melyben szereplő játékosok pontjait csapatonként összeadva kialakul egy klub rangsor is. Minden klub az általa összegyűjtött minden pont után 4000 Ft támogatást kap a szövetségtől.
A produktivitási rendszer tehát a nevelőmunkát hivatott díjazni, nem feledkezve meg a kis utánpótlás-nevelő egyesületek széles köréről, akik munkát és pénzt fektetnek bele egy-egy játékos kinevelésébe, és az eddigi rendszer alapján kizsákmányolva érezhették magukat. Kovrig Ákos ezzel kapcsolatban elmondta, igazán nagy nyertesei ennek a rendszernek azok a csapatok, akiknek az elmúlt évtizedben sikerült külföldre is kinevelni játékosokat, hiszen például Gulácsi Péter után az MTK rendkívül méltányos összegekben részesül a mai napig, pedig 2007 óta külföldön játszik. Hátrányosan érintette azonban a legtöbb fiatal beépülését az első osztályú keretekbe, hiszen ebben a rendszerben pont a nagy klubok anyagi motivációja szünt meg. Ráadásul a jelenlegi előírt nevelési költségek és kötelező átigazolási díjak olyan árcédulát tűznek egy-egy fiatalra, hogy sok játékos emiatt nem tud esélyt kapni a profik között.
Mindezeket figyelembevéve elmondható, hogy bár sikereket és szerethető egyéniségeket egyaránt találunk a hazai foci táján, de gyökeres változást csak a kiválasztási és képzési rendszerünk további szakmai fejlesztése és tudatos felsővezetői döntések sora eredményezhet. Azonban mint minden sportágban, itt is a gyakorlati megvalósítók, tehát a gyerekek, az edzők, az egyesületi vezetők képezik az egész rendszer alapját. De hogy a pálya széléről nézve ez mit is jelent, és mik a legfontosabb jellemvonások, azt az Újpest FC játékosmegfigyelője tömören kifejtette nekem:

Az UTE utánpótlás-játékosai (Fotó: Réti Zsolt)

Fotó: Eurosport

A kiválasztási folyamat egy összetett sakkjátszma, ahol fel kell mérni a játékos játékkészségének erősségeit és gyengségeit, és meg kell érezni a potenciálisan benne lakozó csúcsteljesítményt. Ezen kívül a fizikai adottságok és a motorikus képességek fontos hogy elérjék a játékban elfoglalt posztján elvártakat. A legfontosabb tényezőként azonban a mentális készségeket nevezte meg: „Mikor beszélek egy játékossal, azt próbálom megragadni, hogy mennyire csillog a szeme, mennyire éhes a sikerre, mennyire tud azonosulni azzal, amit mi, a klub képviselünk.” Hozzátette, az Újpestben futballozni elismerés, minden játékosnak a mai napig büszkeséget jelent a lila-fehér mez. Az interjúban kitértünk arra is, hogy mennyi lemondással és alázattal lehet csak eljutni a kijelölt célig, szenvedély nélkül márpedig ezt a sportágat nem érdemes csinálni.
Erős identitású gyerek legyen, aki tudja mi az a klub hovatartozás és aki tudja milyen felelősség viselni ezt a mezt.
OTP Bank Liga
Kilencszer forgatta meg a kést a sereghajtóban a Paks
25/04/2021 15:00
OTP Bank Liga
Az Újpest legyőzésével hivatalosan is bajnok a Fradi
20/04/2021 22:03