Ha Zidane 2005-ben nem gondolja meg magát, Real bajnoki cím sem lenne

Képzeljük el, hogy a legnagyobb francia sportnapilap 2005 április elsejei címlapja csak egy béna tréfa maradt volna. A lapon Zinedine Zidane látható, francia mezben, ahogy épp a csapatkapitányi karszalagját igazgatja, felette a felirat:

Zidane akkor már több hónapja visszavonult a francia válogatottól. 2004-ben még lenyomott egy kiemelkedő pillanatokkal tűzdelt, teljesítményre viszont közepesnek mondható Európa bajnokságot. Vele együtt úgy tűnt, a 1998-ban világbajnok generáció pillérei is kifutották magukat: Zidane mellett visszavonult Marcel Desailly, Bixente Lizarazu, Lilian Thuram és Claude Makélélé is. Zidane ekkor 33 éves, a Real Madridban már az utolsó meccseit játssza.

Három hónappal később Zidane visszatért. 

- mondta Zidane a bejelentésen, ahol maga mellett Thuram és Makélélé alkotói szabadágról való visszajövetelét is megerősítette. Később a reménytelennek tűnő világbajnoki selejtező csoportból (4 meccsel a vége előtt a 4. helyen álltak Írország, Svájc és Izrael mögött) továbbjutottak. A rá következő évben a döntőig jutnak, ahol tudjuk, mi lett a történet vége.

Zidane tegnap elnyert bajnoki címe a Real Madriddal új bizonyítéka annak, hogy senki nem tud úgy visszatérni, ahogy ő. Amikor azt hinnénk, a dolgok az egyik irányba tartanak, Zidane egy testcsellel egy másik utat választ. Mi pedig ott maradunk, meglepve, de mégis magától értetődően.

Hogy Zidane mekkora hős, persze vitatható. A hősök egyedül fordítják meg a világ kerekét, mindent a vállukra vesznek és varázserejükkel győzik le a soron következő ellenfelet. Zidane nem tett csodát, nem ő játszott, nem lövellt ki villámokat a kezeiből. Csupán rendet rakott, lenyugtatta a kedélyeket és visszaterelte a Real Madridot a siker vágányaira.

Mekkora csel volt visszatérnie 2019 márciusában, miután teljes pompájában, 3 Bajnokok Ligája-címmel távozott a Real Madridtól? A kritikák szerint akkor Zidane két okból döntött úgy, ahogy - amellett, hogy maga azt állította, pihenni szeretne a kimerítő évek munkája után. Az egyik, hogy pontosan felmérte, Cristiano Ronaldo távozása után egy átmeneti év vár a Real Madridra. A másik, hogy a 2018-as világbajnoki torna után a francia válogatott szövetségi kapitányának sorsa is megpecsételődhet. Didier Deschamps a végső győzelemmel viszont bebetonozta magát 2022-ig, így Zidane-nak az az ajtó bezárult.

Lesznek, akiknek a Zidane edzői kvalitásairól megfogalmazott kételyeiket a tegnapi bajnoki cím sem fogja eloszlatni. Lehet, hogy a zilált Barcelonának és gyenge versenykörnyezetnek fogják tulajdonítani az okokat. A Real Madrid tagadhatatlanul kapott pár lökést a bíróktól is, de ezt a számla nem 90 perc, hanem 37 forduló után került az asztalra.

Zidane-ról továbbra sem tudjuk, hogyan teljesítene egy francia középcsapat kispadján, de azt tudjuk, milyen, amikor nincs a helyén. A francia válogatott nélküle mélyrepülést vett a selejtezőcsoportjában. A Real Madrid a távozása után alig egy tucat meccset engedett Julien Lopeteguínek, akivel 8 órán át nem szereztek gólt. Később Santiago Solari összerúgta a port Gareth Ballel, Iscóval és Marceloval, hogy a játékosok később személyesen kérjék: egy kevésbé autoriter figura legyen a főnökük az öltözőben.

Amikor 2005-ben megkérdezték Zidane-tól, hogy mi miatt gondolta meg magát, a France Footballnakegy rövid anekdotát mesélt el.

Ha Zidane akkor nem fordít a maga sorsán, ki tudja, most mi történt volna Madridban. Talán nem szedte volna ráncba a csapat védelmét, talán nem ösztönözte volna Karim Benzemát, hogy előlépjen a csapat új támadófegyverévé. Talán nem lett volna Ferland Mendy.

Lehet, hogy Zidane pusztán a békeidők vezére. Kérdés, hogy a békeidőket ki idézi elő.