"Ha így folytatjuk, a Napolitól is kikapunk" - Messi kőkemény kritikát fogalmazott meg a Barcáról

Egy fantasztikus gól, majd egy sokatmondó legyintés. Egyetlen apró gesztus, amely mégis hűen tükrözi a Barcelona helyzetét, és leginkább azt, amit egy ideje rebesgetnek a sajtóban: Messi egyre növekvő frusztrációját. Az argentin játékos, ha csak teheti, kerüli a nyilvánosságot, interjúkat ritkán ad, leginkább a meccsek előtt és után áll mikrofon elé. Általában próbál visszafogott lenni, nagyon távol áll tőle a zlatani értelemben vett és a maga módján szórakoztató nagyotmondás, hagyja, hogy a játéka beszéljen helyette.

"Nem így szerettük volna befejezni, de ez az eredmény is reprezentálja, hogyan alakult a idényünk" - jelentette ki az Osasuna elleni 2-1-es vereséget követően. "Nagyon hullámzó, nagyon gyenge, alacsony intenzitású csapat voltunk. Sok pontot veszítettünk, ez a mérkőzés keretbe foglalta a szezonunkat. Önkritikusnak kell lennünk, a játékosoktól kezdve a teljes klubig bezárólag. Mi vagyunk a Barca, mindent meg kell nyernünk. Nem figyelhetünk a Madridra. Elvégezte a maga feladatát a Madrid, de sokat segítettünk neki."

Messi egy fordulóval a vége előtt 23 góllal és 20 gólpasszal rendelkezik, ez alapján kijelenthetjük, hogy nem rajta múlt a katalánok címvédése. Épp ellenkezőleg: a legnagyobb káosz közepette elsősorban neki kellett irányt mutatni, amikor épp kisiklani látszott a barcelonai szerelvény. A kisiklást végül csak lelassítani tudta, megakadályozni nem. Hiába váltott edzőt idény közben a Barca, Quique Setien nem bizonyult sikeresebbnek Ernesto Valverdénél, mint ahogyan az igazolások többségével is felsült a klub.

Frenkie de Jong az egyetlen kivétel, de a ragyogó képességű holland középpályás a számára ideálisnál egy sorral feljebb szerepelt, ami a teljesítményén is tükröződött. Antoine Griezmann, Martin Braithwaite, Junior Firpo és a többiek azonban csak arra világítottak rá, mennyire nem képes a katalán klub versenyképes csapatot építeni a világ egyik legjobb játékosa köré. Az eredmény az elmúlt évtized leggyengébb Barcelonája lett, miközben a feladat az lenne, hogy kihozzák a maximumot Messi utolsó éveiből.

Joan Laporta, a klub előző elnöke 2008-ban felismerte, hogy a csapat egy nagyon sikeres ciklus végére ért. Sok hibát követtek el, nem egyet maga az elnök, ami arra késztette, hogy valami újba kezdjen, kijavítsa a múlt tévedéseit. Ennek a döntésnek lett az áldozata Frank Rijkaard, aki két évvel korábban még BL-győzelmet ünnepelhetett a csapattal. Rijkaard szerződéséből még egy szezon lett volna hátra, de az elnök rájött, hogy a változás elkerülhetetlen. Az elhatározás a Real Madridtól elszenvedett 4-1-es vereség után született meg benne.

"Érzelmes pillanat volt. Nehéz volt őt kritizálnom" - ismerte el Laporta a döntést követően. Ma már senki sem vitatja, hogy az volt a helyes döntés. Változásra volt szüksége a Barcelonának, és az elnök - a tanácsadói hatására - úgy döntött, hogy a 19-re húz lapot, és a sikert sikerre halmozó José Mourinho helyett a Barca B-t irányító Pep Guardiolát bízta meg az újjáépítés feladatával. A klub történetének leglátványosabb és legsikeresebb évei következtek, amely során az identitás is megerősödött.

Guardiola nem csak a győzelmeket szállította, de a futballt is megváltoztatta, a tiki-taka beépült a köztudatba, közben csúcsra ért a klub híres akadémiája, a La Masia is. Deco és Ronaldinho helyett Messi, Xavi és Andres Iniesta alkotta a csapat gerincét, idővel pedig Sergio Busquets és Pedro is meghatározó játékos lett. Azóta 12 év telt el, és minden jel arra mutat, hogy egy újabb ciklus ér a végéhez. Ezt megelőzően a 2007/08-as idényben, vagyis pont Rijkaard utolsó évében szerzett ennyire kevés győzelmet, pontot és gólt a csapat a La ligában.

Januárban a klub vezetőségének az volt a szándéka Valverde váratlan elküldésével és Setien kinevezésével, hogy egy cruyyfi iskolát képviselő edzővel visszatérjenek a gyökereik felé. Valverde taktikáját túlzottan konzervatívnak és pragmatikusnak találták a klubhoz - nem minden alap nélkül - és a nemzetközi porondon jegyzett csúfos kudarcok is ellene szóltak. Az igazi meglepetés nem is Valverde távozása volt, hanem az időzítés: nyáron ugyanis a defenzív játék és a BL-kudarcok ellenére kitartottak az edző mellett.

Setien eredményesebb és látványosabb játékot ígért, ám mindkét téren kudarcot vallott. Kevés igazán színvonalas meccse volt a Barcának amióta átvette az irányítást, a mutatott játék reménytelensége - és ez nagy szó - még a Tata Martino-érát is alulmúlta. Ezzel együtt igazságtalan lenne az összeomlást az edző számlájára írni, amikor a Barcelona vezetőségében hónapok óta káosz uralkodik, ami nem csak Setien munkájára, de a játékosok teljesítményére is közvetlen hatással volt, gyakran ők maguk is a politikai játszmák eszközévé váltak.

Neymar sikertelen üldözése, a közösségi médiás posztokból kirobbanó Barca-gate, a februári vészigazolás, a fizetéscsökkentés körüli viták - ezekkel mind meg kellett birkózniuk a szezon során a játékosoknak. A karantént követően kiéleződtek ezek a különbségek: miközben a Madrid minden korábbinál egységesebb lett, a Barcelona szétesett. Nem csoda, hogy Messi jövője is kérdésessé vált. Az elnöki székre pályázó Laportét nyilvánvalóan politikai okok vezérelték, amikor a nyilvánosság előtt fejezte ki az argentin távozásával kapcsolatos aggodalmait.

Az elnök mind a mai napig hangoztatja, hogy Messi maradni fog a klubnál és a Barcelona aktív lesz az átigazolási piacon, annak ellenére is, hogy az anyagiak terén nem túl rózsás a helyzet. Időről időre felröppennek olyan hírek, miszerint Neymart és Lautaro Martínezt egy átigazolási ablakon belül leigazolná a Barcelona, de a valóság az, hogy a klub anyagi helyzete egyik támadó megszerzését sem teszi lehetővé. Kivéve, ha sikerül egy játékoscserében megállapodni, amire viszont a keret összetétele alapján kevés az esély.

Az, hogy a La Masia-növendékei közül Ansu Fati, Riqui Puig és Ronald Araujo is lehetőséget kapott a felnőtt csapatban, adhatna némi reményt a szurkolóknak, ha nem lettek volna egészen bizarr döntések is. Például az, hogy a húszas évei elején járó, nagy potenciállal rendelkező Arthurt tulajdonképpen egy az egyben elcserélte a klub Miralem Pjanicra, egy képességei csúcsán (még inkább azon túl) lévő klasszisra. Mindezt úgy, hogy a keret egyébként is hemzseg a harmincon felüli játékosoktól, és fiatalításra lenne szükség.

Bartomeu, ahelyett, hogy vállalta volna a felelősséget a rossz döntések miatt, a lehető legszánalmasabb módon a Real Madridot segítő VAR-ra vezette vissza a Királyi Gárda trónfosztását. Luis Suárez - Messihez hasonlóan - ennél sokkal reálisabban értékelte a helyzetet. "Nem a kifogásokat kell keresnünk. Jobban járunk, ha önkritikusak vagyunk és szembenézünk a valósággal." Márpedig a valóság most azt kívánja, hogy a klub vezetősége is önvizsgálatot tartson, és tanuljon a közelmúltban elkövetett hibáiból.