Brazil szupertehetségek, pusztító középpálya, plusz Mbappé – a jövőben sem érdemes a Real Madrid ellen fogadni

Frissítve 24/03/2024 - 13:25 GMT+1

A Real Madrid évek óta keresi azokat a szupertehetségeket, akik még nem robbantak be az európai labdarúgásba, sőt, még a felnőtt fociba is épphogy csak betették a lábukat. Bár az átigazolási stratégiában van némi kockázat, hiszen ezeknek a játékosoknak a potenciálját kell elsősorban megfizetni, Vinicius Junior és Rodrygo pozitív példákká váltak, a következő sztár pedig Endrick lehet.

Endrick a brazil válogatott történetének negyedik legfiatalabb gólszerzője

Fotó: AFP

Nem kockázatmentes a Real Madrid átigazolási politikája, de egyelőre sikeres.

A Jóbarátok egyik epizódjában Joey büszkén újságolja, hogy szerepet kaphat egy filmben, amit egy feltörekvő rendező készít. Egészen pontosan: a következő utáni Martin Scorsese.

UEFA Bajnokok Ligája

Xavi: "Büszkén mondhatjuk, hogy a Barca él"

11/04/2024 - 09:26

Persze nem csak a (film)művészetre jellemzőek az ehhez hasonló asszociációk, sőt: a sportban talán még nagyobb a kényszere annak, hogy megnevezzék a következő, meg aztán az őt követő világsztárt.

Brazíliában minden az átlagnál ügyesebb gyerek (mondjuk odaát ez elég nagy szó) az új Pelé, Argentína valamennyi kiemelkedő tehetségében meglátja az új Diego Maradonát, Franciaország futószalagon termeli ki az új Zinedine Zidane-okat, Olaszországban pedig a korosztályukból kiemelkedő középpályások magától értetődő módon az új Andrea Pirlók.

Ez egyrészt a tehetség elismerése, másrészt pedig a tehetség mértékegysége. Kétségtelenül plasztikusabb valakihez hasonlítva jellemezni a potenciálját, mintha csak azt mondanánk, hogy egyébként világklasszis képességekkel bír. Ezen kívül pedig vágyakozás is egyben: valamennyi futballnemzet szomjazik arra, hogy megtalálja a következő ikonját.

Vagyis minden új Pelé mögött ott áll a következő utáni Pelé is. Florentino Pérez pedig jó ideje vadászik rájuk. Hogy miért? A válasz Neymar.

2013-ban a Real Madrid és a Barcelona versenyt futott a brazil szupertehetség aláírásáért, amit végül hosszas huzavonát követően a katalánok nyertek meg. Neymar gyorsan beilleszkedett, és néhány szezon alatt húzóemberré vált, majd Lionel Messivel és Luis Suárezzel összeállt a világ legjobb támadótriója. Állítólag Pérez már akkor megfogadta: a következő Neymarról nem fog lemaradni.

Neymar

Fotó: Getty Images

Ezzel párhuzamosan a piaci helyzet is változni kezdett. A madridiak lassan, de azért észrevehetően, elkezdték elveszíteni a vezető helyüket a globális futballpiacon. A Közel-Keletről beáramló befektetések – amikre Arséne Wenger nemes egyszerűséggel pénzügyi doppingként hivatkozott – azt jelentette, hogy hosszabb távon a Real Madrid sem tudta fenntartani a Pérez-féle átigazolási stratégiát, amelynek a világsztár igazolások álltak a középpontjában.

Egy dolog biztos: a fordulat egyértelműen a Real Madrid előnyére vált. Pérez sztárkultusza ugyanis elkerülhetetlenül az egyensúly széteséséhez vezetett, így hiába lett tehetségesebb a keret, a klub versenyképessége nem javult azzal egyenesen arányosan. Pont mint a viccben: ha a helyi férfi a 413 nuggets elfogyasztásától bénult le, akkor már tudjuk, hogy a 412 a határ – Pérezéknek is figyelniük kellett a határ betartására, tanulva a múlt hibáiból.

Miközben a kész játékosok piacán visszafogottabb lett a Real Madrid, a fiatalok felkutatásában – kiemelten a dél-amerikai régióban – sokkal agresszívebbé vált. Az lett a cél, hogy mindenki másnál gyorsabban megtalálják és leigazolják azokat a játékosokat, akikről úgy gondolták, a jövőben sztárok lehetnek.

Sőt: visszatérve a Scorsese-hasonlatra: nem a következő sztárt kezdték el keresni, hanem rögtön a következő utánit.

Ez fontos különbség, mert a futball ökoszisztémájában az évek során megszokottá vált, hogy a dél-amerikai tehetségek előbb egy kisebb, de már a tűz közelében lévő bajnokságban léptek be az európai labdarúgásba. A portugál piac például – amely kulturálisan és a nyelv szempontjából is remek alternatíva volt – mágnesként szippantotta magába a kiemelkedő képességű játékosokat, akiket aztán szép profittal adtak el.

Pérez olvasatában azonban a közvetítő klub csak felesleges kockázat volt, elvégre egy portugál ligában bizonyító játékosért sokkal nagyobb a verseny, ez az út ráadásul, bár valamennyivel megbízhatóbb, de drágább is. Ahhoz viszont, hogy a felnőttek között minimális, európai szinten semmilyen tapasztalattal nem rendelkező tehetségek közül kiválogassák a legjobbakat, piszok jó megfigyelői munkára van szükség. Ebből a szempontból ötösre vizsgázott a Real.

Vinicius Junior

Fotó: Getty Images

A spanyol médiában ezt kezdték el Calafat Akadémiának hívni, a vezető scout Juni Calafatra utalva. 2018-ban 45 millió eurót fizettek a Flamengónak Vinicius Juniorért, rá egy évre szintén 45 millióért szerződtették Rodrygót a Santostól és további 30 millióért Reinert a Flamengótól. Utóbbi még (?) nem vált be, a mostani szezonban a Serie A-tagságért küzdő Frosinonét erősíti, a másik kettő viszont idővel alapember lett.

A fiatalok istápolása persze a szemléletmódban is változást követelt a Real Madridtól, hiszen az évek során hozzászoktak ahhoz, hogy a szerzeményeik azonnal hatással vannak a csapat játékára. A két brazil esetében – mindketten 18 évesen kerültek a klubhoz – erről szó sem lehetett, hiszen nekik előbb még hozzá kellett szokniuk a felnőtt foci és aztán az európai elit intenzitásához.

Persze a Real nem csak a dél-amerikai tehetségekre összpontosított, de a piaci lehetőségeket is könyörtelenül kihasználta. Miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Modrić-Casemiro-Kroos trió az utolsó éveit tapossa, előbb leigazolta Eduardo Camavingát, majd Aurélien Tchouaménit, végezetül pedig Jude Bellinghamet. Három szezon leforgása alatt tehát sikerült letenni egy teljesen új középpálya alapjait, amely hosszú ideig megerősítheti a Real helyét a legszűkebb európai elitben.

Jövőre a már most is bitang erősnek tűnő kerethez csatlakozhat Alphonso Davies és persze Kylian Mbappé, amely – legalább az érzések síkján – megidéz valamit a galaktikus korszakból. Kivéve persze, hogy a koncepció már teljesen más, amit a legújabb következő utáni brazil zseni leigazolása is jelez: a nyáron ugyanis sikerült megszerezni a mindössze 16 éves Endricket.

A fizimiskájával kétségtelenül erősen pelés kisugárzással rendelkező tehetség sok klub radarjára felkerült – többek között a Chelsea és a PSG is élénken érdeklődött iránta – ám a Real Madrid hívásának nem tudott ellenállni.

„Természetesen nagy és jelentős klubokról van szó. Felkeltették az érdeklődésemet, kiváló lehetőség lettek volna. Vonzott a Premier League, London városa, illetve az a tény, hogy az angol domináns nyelv világszerte. Nyilvánvalóan erős a Chelsea-brand, amelyhez két Bajnokok Ligája-cím társul. Mondták, hogy sokat esik Londonban, de ez nem lett volna gond, mert apám is mindig azt mondta, szeretek esőben játszani. De már a legelején közöltem az ügynökömmel, hogy a Real Madrid az álmom” – mondta az Athleticnek egy decemberi interjúban.

Endrick legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy pályafutása harmadik válogatott mérkőzésén (amely egy új korszakot nyitott a brazil válogatott történetében) gólt szerzett a Wembley-ben, 17 évesen és 246 naposan. Csak hárman lőttek nála is fiatalabban gólt a brazil nemzeti csapatban: Pelé, Edú és Ronaldo.

Persze azt még most sem tudhatjuk biztosan, hogy Endrick a Vinícius és a Rodrygo-által kitaposott útra lép-e, esetleg túl is szárnyalja őket, vagy pár éven belül a következő utáni Frosinonéval menekül a kiesés ellen. Azt azonban már ezekből a pillanatképekből is láthatjuk, miért érezte úgy a Real Madrid, hogy megéri a mindössze 16 éves tehetségre tenni a pénzét.

A nagyobb kép pedig még pozitívabb képet fest le a Real Madridról: ha valóban igazak a hírek, és Mbappé, valamint Davies is a klubhoz igazol, azzal olyan keret állhat össze, amely még Pérez legvadabb galaktikus álmaival is vetekszik.

A tanulság pedig végsősoron az, hogy az okos klubok mindig alkalmazkodnak a helyzethez, még akkor is, ha Real Madridnak hívják.