A Barca és a Real Madrid orra előtt, manchesteri háttérrel alakul a szezon bombameglepetése Spanyolországban

Ha a szezon előtt azt mondjuk, november közepén egy katalán csapat fogja vezetni a spanyol labdarúgó-bajnokságot, nem sokan húzták volna fel a szemöldöküket. Oké, a Barcelonánál nem ment minden könnyen a nyáron, de mégis a La Liga címvédőjéről beszélünk, akik minden évben hasonló esélyekkel indulnak, mint a Real Madrid, és esélyesebbek, mint a két topcsapatot az utóbbi években meg-megszorongató Atletico Madrid.

Ebben az esetben viszont nem róluk van szó. A fenti hármas vesztett pontok tekintetében szinte fej-fej mellett halad, 13 fordulót követően viszont nem egyikük áll az élen. Még csak nem is Katalónia másik nagy múltú csapata, az Espanyol – ők jelenleg a másodosztályban küzdenek a feljutásért –, hanem egy kis klub, amiről az idény előtt az átlag focidrukkerek nagy része valószínűleg nem is vett tudomást. Vagy nem is hallott egyáltalán. Vagyis a Girona FC.

Az európai foci csúcsán idén sok minden a feje tetejére állt. Franciaországban a PSG komoly csatát vív a Nice csapatával, Németországban az egyelőre verhetetlen Bayer Leverkusen a Bayern München előtt van, Hollandiában pedig akkora hiba van a mátrixban, hogy az évekig mintaklubnak számító Ajax még a tabella utolsó helyén is megfordult. Mégis, egyik bajnokság állása sem tűnik annyira hihetetlennek, mint a két éve még a másodosztályban szereplő Girona szezonrajtja.

Pláne annak fényében, hogy a klub helyezése nem az ellenfelek bukdácsolásának szerencsés eredménye. A Girona 13 meccséből 11-et megnyert, és nem csak pontokban, de lőtt gólokban is vezeti a ligát, a várható gólok tekintetében pedig második a Real mögött.

Persze ne várja senki, hogy ezt a tendenciát folytatva a csapat 99 ponttal, bajnokként zárja majd a szezont – a könnyű sorsolás például erősen torzít a mutatókon –, de többről is van szó egyszerű, pillanatnyi tündérmesénél. Egy komoly és egyben ellentmondásos szakmai háttér, egy remekül összerakott keret és egy a helyét végre megtaláló edző is szerepet játszik a (magyar szereplővel is rendelkező) sztoriban, ami a tabella élére jutatta a Gironát.

Történetünk helyszíne egy Barcelonától északi irányba, nagyjából egy órányi útra eső százezres település, ami a többség számára leginkább gyönyörű óvárosáról ismert. Girona különösen az utóbbi években lett felkapott a turisták körében, miután forgatási helyszínül szolgált a világhírű Trónok Harcának a sorozat későbbi évadaiban.

Ha sportról van szó, a városról sokkal inkább a kerékpár juthat először eszünkbe. Az országúti bringa rajongói tudhatják, hogy annak idején Gironában lakott Lance Arsmstrong, de a kedvező klíma és a változatos edzésterepek miatt manapság is a profi mezőny sok tagja, köztük például a magyar Peák Barnabás is ott él.

A foci ehhez képest sokáig marginális szerepet töltött be a helyiek életében. Bár a helyi futball története az előző század elejére nyúlik vissza, a Girona FC pedig 1930 óta létezik, a klub évtizedeken át csak a másod- és harmadosztály között ingázott.

Vagy éppen még lejjebb, amikor az új stadion, az Estadi Montilivi 1970-es megépítése nehéz anyagi helyzetbe sodorta a csapatot, ami a következő két évtizedben a negyedosztályban, de még a regionális ötödik ligában is megfordult. Nem véletlen, hogy máig a kevesebb mint 15 ezer fő befogadására képes Montilivi a klub otthona…

A kétezres évek aztán anyagi stabilizálódást és lassú fellendülést hoztak a csapat életében. 2008-ra a Girona feljutott a másodosztályba, aminél lejjebb azóta sem szerepelt, néhány szezont követően pedig elkezdett a feljutásért küzdeni. Ez végül több elbukott rájátszást követően, 2017 tavaszán egy bajnoki második hellyel sikerült, ami azt jelentette, hogy a 17/18-as idényben történetük során először szerepelhettek a La Ligában. Azonban nem ez volt ekkoriban a legnagyobb változás a klub életében.

Időközben a Girona több tulajdonosváltáson is átesett. 2015-ben egy bizonyos Pere Guardiola és üzlettársa, Juame Roures mentették meg a klubot a csődtől, 80%-os tulajdonrészt szerezve. A név nem véletlenül csenghet ismerősen: Pere az utóbbi másfél évtized legsikeresebb edzőjének, Pep Guardiolának az öccse, ő maga pedig egyébként nagy befolyású játékosügynök, olyan sztárokkal az ügyfelei közt, mint Luis Suárez, Andrés Iniesta vagy Thiago Alcantara.

Az ilyen ügyfélkörhöz pedig remek összeköttetések is társulnak. Pere például jó viszonyt ápolt a Manchester City ügyvezetőjével, a korábban a Barcelonánál dolgozó Ferran Sorianóval, aminek hatására a Girona már 2015-ben együttműködésére lépett az angol csapattal. Egy évvel később Pep már a Cityt edzette, egy újabb idény elteltével pedig a manchesteriek anyavállalata, a City Football Group (CFG) pedig hivatalosan is kisebbségi tulajdonrészt vásárolt a Gironában.

A katalán klub ezzel egy olyan nemzetközi klubhálózat részévé vált, ami ekkor hat csapatból állt, mára pedig öt kontinensen 12 egyesület a tagja. Az úgynevezett multiklub-modell manapság a legforróbb téma a fociban, amit egyre több tulajdonosi kör próbál átvenni. A legismertebb ilyen próbálkozás a Red Bull-csoporté, de a Milant tulajdonló RedBird Capital érdekeltsége a Toulouse-nál és a Chelsea-t birtokló Clearlake bevásárlása a Strasbourgba is hasonló koncepció mentén történt.

A téma önmagában hasonló terjedelmű cikket érdemelne, hosszú távú hatásáról pedig még nehéz nyilatkozni, de a többség abban egyetért, hogy a rendszer elsődleges haszonélvezői az anyaklubok. Az olyan csapatok, mint a City, a multiklub-modellel világszintű hálózatot építhetnek ki, ami százával szippantja fel a tehetséges játékosokat, hogy aztán a legtehetségesebbek a folyamat végén bagóért Manchesterben kössenek ki.

A multiklub-modell ráadásul sokszor a benne résztvevő csapatok identitását is elveszi, hagyományos kluboknak adva új logót, színeket.

- fogalmazta meg Soriano a vízióját.

Az identitásrombolás a kisebbségi tulajdon miatt Gironában nem történt meg, de a CFG különböző klubjainak játékosai már 2015-től kezdve folyamatosan érkeztek a városba. Valószínűleg egyikük útja sem mutatta be olyan jól a rendszert, mint Valentin „Taty” Castellanosé: az argentin támadó még 2017-ben, az uruguayi Torquénál került a City érdekeltségébe, majd kedvező feltételekkel hamar kölcsönadták őt az amerikai MLS-ben szereplő New York Citynek. Itt az évek alatt meghatározó játékossá vált, 2021-ben a gólkirályi címet is megszerezte.

2022-ben aztán a csoportnál valaki úgy döntött, eljött az ideje a szintlépésnek. Senkit nem érdekelt, hogy az Amerikában tavasztól őszig futó szezon közepén Castellanos megint kiemelkedő játékosa volt a NYC-nek, az új spanyol idény elején a támadó kölcsönben Gironába költözött. Itt a szezon során összesen 13 gólt szerzett – többek közt egy meccsen történelmi 4 gólt lőve a Real Madridnak –, hogy aztán az idény végén elváljanak az útjai a CFG-től: hivatalosan a New York-i csapat adta el őt a Laziónak 15 millió euróért.

Mialatt Castellanos bejárta útját Montevideótól Rómáig, a Gironánál is sok minden történt. 2019-ben, a második idényük végén ideiglenesen búcsút mondtak a La Ligának, hogy aztán 2022-ben jussanak vissza. A harmadik szezon az élvonalban úgy sikerült, mint annak idején az első: egy jónak mondható tízedik hellyel. A folytatás viszont sokkal pozitívabban alakult.

Pedig a Gironát az idény előtt sokan még újra a kieséstől féltették. Nem csak házi gólkirályuk távozott, hanem olyan kulcsemberek, mint az Atleticótól kölcsönbe érkező szélső, Rodrigo Riquelme, az Angliába elengedett belső védő, Santiago Bueno, vagy a középpálya legfontosabb eleme, a Barcához potom 3,4 millió euróért visszatérő Oriol Romeu.

Hiába távoztak azonban az összes csapatrészből fontos játékosok, a pótlásuknál mutatkozott meg, hogy a CFG részének lenni több szempontból is előnyös.

Egyrészt a csoport továbbra is gond nélkül továbbítja értékes játékosait a katalán városba, legyen szó kölcsönről vagy (névleg) végleges üzletről. Utóbbira példa a középpályás Yangel Herrera és a szélső hátvéd Yan Couto esete, akiket pár millióért adott el a Manchester City a nyáron, de a parádés szezont futó Aleix Garcia neve is ismerősen cseng Manchesterben. Előbbire pedig a klub jelenlegi talán legjobb játékosa, a 19 éves brazil támadó, Savio, aki a 13 meccs alatt már 8 gólban vállalt szerepet. Mindezt úgy, hogy hivatalosan a francia másodosztályú Troyes – nyilván egy CFG-csapat – játékosa…

A játékjogokkal való kavarás azonban csak a történet egyik fele. Legalább ennyit számít, hogy a CFG révén a Girona hozzáfér a világ talán legnagyobb játékosmegfigyelői hálózatának adatbázisához, ami komoly versenyelőnyt jelent a legtöbb riválissal szemben. Nem sok La Liga-csapat tartja rajta a szemét például az ukrán ligán, ahonnan az elmúlt évben a klub két meghatározó támadóját, Artem Dovbykot és Viktor Tsygankovot is megszerezte.

A CFG és Pere Guardiola szerepvállalása ráadásul a csapat reputációját is feljebb helyezi, mint azt a korábbi eredmények indokolnák. Hogy máshogy tudtak volna olyan nagynevű játékosokat elcsábítani, mint a Manchester Unitednél és a Bayernnél is megforduló Daley Blind, vagy a Barcelonától kölcsönbe megszerzett Eric Garcia?

Ez a vonzerő a fiatalok esetében is működik. A klubnak a felnőtt csapat peremén van magyar játékosa is, az u21-es válogatottba nemrég először behívót kapó Yaakobishvili Antal, aki szerint, ha a Manchester City a többség számára nagy ugrásnak is tűnik, a CFG multiklub-modellje minden érkező számára szélesebb lehetőségeket nyújt.

Persze a jó teljesítményhez mindez nem lenne elég, minőségi szakmai munkára is szükség van. Az átigazolások a klubnál 2014 óta dolgozó Quique Carcel sportigazgató tevékenységét dicsérik, a csapat eredményes, egyben szórakoztató játékstílusa viszont az edző, Miguel Ángel Sánchez Muñoz, avagy ahogy a többség ismeri, Míchel érdeme.

A 48 éves szakember játékosként a Rayo Vallecano legendája volt, majd edzői pályafutását is annál a klubnál kezdte. 2017 és 2019 között irányította a felnőtt csapatot, amit első idényében feljutatott az élvonalba, hogy aztán a következő szezon vége előtt egy komolyabb vereségszéria közben menesszék. Ugyanez játszódott le a következő két idény során Huescában, ahol megint feljutás, majd a La Ligában szezon közbeni távozás volt a mérlege.

Ez a minta nem a véletlen műve. Az egykori középpályás igazi stílusedző, aki elkötelezett híve a labdabirtoklásra épülő, proaktív focinak. Ez a stílus a másodosztályban, az ottani viszonylatban erős kerettel könnyen hozott sikert, az élvonalban viszont megfelelő minőségű játékosok nélkül nem működik.

Gironában viszont nemhogy támogatják ezt a stílust, egyenesen el is várják azt. Yaakobishvili elmondása szerint a klub teljes utánpótlása hasonló alapelvek mentén játszik, így számára sem volt nehéz alkalmazkodni a belső védők progresszív szerepéhez, amikor az idény elején a nagy csapattal kezdett edzeni.

Ennek fényében nem meglepő, hogy Míchel megkapta nem csak a kellő időt – amikor még a másodosztályban döcögősen kezdett vele a csapat, a CFG-től egyértelműen megüzenték, hogy az adataik alapján nem látnak okot a váltásra –, de a szükséges játékosokat is.

Emellett viszont az edző alkalmazkodott is. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy már érkezése után egyből elkezdett katalánul tanulni, hanem az idei szezonra a csapat játékán is alakított. A Gironát továbbra is támadó stílus jellemzi, ami az eddigi ellenfelek többsége ellen jól is működött, a Real Madrid elleni – ugyan 0-3-ra elvesztett, de teljesen kiegyenlített – mérkőzés viszont azt is megmutatta, a papíron háromvédős felállás hogyan tud úgy stabilitást nyújtani a csapatnak, hogy az a támadások rovására sem megy.

Ebben a rendszerben kulcsszerep hárul a belső védőt játszó, de gyakran effektíve szárnyvédőként fellépő rutinos Blindre. A holland szerint Míchelben nem csak az különleges, hogy egyedi stílussal rendelkezik, hanem az is, ahogy az edzéseken ezt egyszerre közvetlenül, mégis sokat követelve tudja átadni a játékosoknak.

A hatékony védekezés és támadás ilyen ötvözete Európa legnagyobb csapataira jellemző, nem véletlen, hogy Míchel neve a Girona eredményeit látva már Guardiola lehetséges manchesteri utódjaként is felmerült az előző hetekben.

Blind nemrég egy interjúban arról is beszélt, hogy az ő elvárásai a hihetetlen szezonrajt ellenére nem változtak, továbbra is csak a következő meccsre koncentrál. Yaakobishvili viszont az Eurosportnak elmondta, hogy Míchel a játékosoknak már a Bajnokok Ligája-indulást tűzte ki célul.

Mivel a Girona előnye máris 12 pont az ötödik helyen álló Athletic Bilbao előtt, az új szabályok szerint pedig akár az a pozíció is BL-helyet érhet, a célkitűzés egyáltalán nem tűnik irreálisnak. A következő hetek jó képet adnak majd arról, mit várhatunk a klubtól az idény végén, hiszen a könnyebb kezdés után a csapat év végéig már csak egyetlen jelenleg alsóházi csapattal találkozik.

A fent kifejtett manchesteri kapcsolat fényében jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a csapat egyáltalán szerepelhetne-e a BL-ben, az UEFA azonban ritkán elrontója a jónak, az utóbbi években sokat enyhítettek a korábban szigorú szabályokon a közös tulajdonlást illetően. A klubnak így európai indulás esetén elég lenne kitennie az igazgatótanácsából a CFG-nél is érdekelt tagokat, illetve a téli átigazolási szezonnal bezárólag rendezni valahogy Couto és Savio játékjogának kérdését.

Hogy a leírtak alapján mennyire nevezhetjük klasszikus focis tündérmesének a Girona idei menetelését, azt mindenkinek a saját értékítéletére bíznánk. Ami biztos, hogy ebben a történetben bőven vannak szerethető karakterek, a játék, amit a csapat mutat, pedig önmagában a képernyő elé vonzza az embert.

Azt pedig azért nem gyakran mondhatjuk el, hogy a La Liga egy katalán csapatát akkor is érdemes követni, ha történetesen nem a Barcelonáról van szó.