Verekedési igények a sportban – A Barcelona botrányos bajnokavatásának margójára

Nem vetett komoly árnyékot a bajnoki örömre, de a mérkőzés végén a játékosok kimenekültek a pályáról. Történt ugyanis, hogy a lefújás utáni ünneplés közben Espanyol-szurkolók özönlöttek a pályára, akik a vereség miatti csalódottságukat a Barca-játékosokkal való gyepharc keretében kívánták enyhíteni. Katalóniában keveset tanulnak Hunyadi Jánosról, így ismeretlen az emberáradat elleni küzdelem. Útilaput kötött mindenki a lábára és az öltözőben folyt tovább az ünneplés.

Mindenki számára magától értetődő, hogy nem kergetünk, és nem verünk meg idegeneket. A legtöbben azzal is tisztában vannak, hogy ez bűncselekmény, ami a sérüléstől függően súlyos vagy könnyű testi sértés lehet. Talán kevesebben gondolnak bele abba, hogy a hétvégi biztonsági fiaskó komoly sportjogi következményekkel járhat. Több vetülete van az ügynek, vegyük őket sorra!

Az európai sportjogi szabályozás a szervezőt és a rendezőt jelöli felelősnek a sportrendezvényen történtekért. Ebben a szövegkörnyezetben a meccs a sportrendezvény, és a rendező pedig a házigazda, az Espanyol. Vagyis mindaz, ami az UEFA és a La Liga rendezvényszervezési szabályainak megsértésével történt, azért a – saját becenevük szerint – papagájok voltak a felelősek.

Számos ilyen szabály van (nálunk a sportról szóló törvény és a sportrendezvények biztonságáról szóló kormányrendelet szabályozza a sportági szabályokon túl). Olyan példákat említhetünk, hogy mit vihet be a szurkoló a nézőtérre, hogyan kell elkülöníteni a szurkológárdákat, hogyan juthatnak be – egyáltalán bejuthatnak-e a szurkolók a pályára –, mikortól és meddig tart a házigazda felelőssége az inzultusokért. Az utolsó kettőnél álljunk meg egy pillanatra! A magyar sportjogi szabályozás szerint a rendező dönthet úgy, hogy a sportrendezvény a verseny végéig (esetünkben a lefújásig) tart.

Okszerű védekezés lehet az Espanyol esetleges küszöbszéli tárgyalásain (függetlenül attól, hogy ilyen-e a spanyol szabályozás), hogy a probléma a meccs után történt. Mivel a meccs után történt, ezért az már csak puszta garázdaság, amihez semmi közük sincs.

Bár jól hangzó a védekezés, azért műtermi körülmények között több okból sem igaz. Legfőbb ellenérv, hogy a világ minden sportrendezvényére igaz, hogy a megérkezéstől a távozásig tart a rendezői felelősség. Vagyis a verekedési igénynek a stadionkapu bejárata után kell keletkeznie ahhoz, hogy a klub illetékesei moshassák kezeiket. Mivel a katalán dulakodás a pályán történt, így nehéz az érvelésben stadionon kívülre szorítani azt.

A másik fontos ok, hogy a házigazda felelős azért, hogy a szurkolóknak módja se legyen berontani a pályára. Ez fontos szabály szinte minden sportágban. Mindannyian emlékszünk a középiskolából a morc testnevelőtanárra (tudom-tudom, akkor még tornatanárnak hívtuk…), aki komoly büntetéseket helyezett kilátásba, ha nem megfelelő cipővel mentünk be a tornaterembe. Képzeljük el, mekkora károk keletkezhetnek a nemzetközi szabványok szerinti pályák esetében, ha boldog-boldogtalan azokon közlekedik.

Tovább árnyalja a képet az inkább motorsportokban fennálló balesetveszély: önmagában hiába nem fut verseny, pont annyira veszélyes lehet a kósza lovag, akire nem számít a versenyző a levezető körén.

Ezek alapján már az problémás, ha valaki bejut a pályára. A játékosok egészségének veszélyeztetése a cseresznyeszem a tejszínhabon. Már az előzőeket sem hihető, hogy kihordhatnák a papagájok a lábon. De erre rájön még a konkrét veszélyeztetés. Ha a Barcelona labdarúgóiban és a stábban nincs annyi szufla, hogy kimenekülnek, akkor reálisan megruházták volna őket a dühödt drukkerek. Nem kétséges, hogy ez megengedhetetlen.

Az Espanyol klub nehézségei mellett van itt még további vetület is. Azok az önjelölt katalán atyafik, akik labdarúgáson kívüli megoldásokban próbáltak gyógyírt szerezni a csapatuk veresége miatt, szinte bizonyosan a továbbiakban kizárólag a fotelből kísérhetik figyelemmel hőn szeretett csapatuk ténykedéseit. Hónapokra, sőt évekre tartó eltiltást kaphatnak a szurkolók, akik részt vettek a pályán való kergetőzésben. Valójában örülhetnek, ha csak annyival megússzák. A felvételeket látva az sem kizárt, hogy a rendőrség is bekopogtat egyiküköz-másikukhoz, hogy adjanak számot a hétvégi cselekedetükről. Ha lesz ilyen, akkor nehéz lesz a drukkereknek a „felfokozott hangulattal” magyarázni a történteket.

A vasárnapi barcelonai öröm sok espanyolos vereséggel járt együtt. A csapat mellett komoly ütést kapott a klub sportszervezői állománya, a biztonságot validáló csoport, a biztonsági szolgálat, valamint a dühödt és szabálytalan drukkerek is.

Volt jobb napja az Espanyolnak a vasárnapinál.