Gianni Infantino folyamatosan feszegette a határokat, a futball eladásának ötletével azonban túl messzire ment
Publikálva 04/08/2026 - 15:26 GMT+2
Gianni Infantino a 2026-os világbajnokság után nyeregben érezhette magát, biztosnak tűnt, hogy a következő ciklusban is ő irányíthatja majd a FIFA-t. A privatizációs terve azonban komoly ellenállásba ütközött a beígért pénzeső ellenére, ami miatt megingott a pozíciója, és kialakulóban van egy jelentősnek tűnő szövetség a leváltására. Hogy tudta ennyire elszámolni magát?
Az UEFA bizalmi szavazást kezdeményezhet a FIFA-elnök Gianno Infantino ellen
Videó forrása: SNTV
Gianni Infantino megbukhat. Sőt: lehet, hogy már meg is bukott.
A 2026-os világbajnokság sikere után – a FIFA információi szerint körülbelül 15 milliárd dollárt termelt a torna – szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a közeljövőben le lehet írni ezt a mondatot. Infantino a 2016-os megválasztása óta – a hajmeresztő ötletei ellenére is – macskaügyességgel lavírozott a sportpolitikában, és olyan szövetségi rendszert épített maga köré, amely szinte korlátlan hatalommal ruházta fel.
Ezt a szövetségi rendszert – milyen meglepő – a pénz tartotta össze. Sok rosszat lehet mondani Infantino tíz évéről, de a bevételek növelésében tagadhatatlanul sikeres volt. Miközben 2015 és 2018 között a FIFA 6.4 milliárd dollárt termelt, 2023 és 2026 között már 13 milliárd dollárból gazdálkodhatott, a következő ciklusban pedig már az észak-amerikai vb bevételeivel is számolhat.
Credit where credit's due. Figyelembe véve, milyen mélyen volt a FIFA 2016-ban, amikor Infantino a szervezet élére került a Sepp Blatter és Michel Platini körül kirobbant botrányok után, komoly munka volt a szponzorok visszacsábítása és a szervezet hitelességének visszaállítása. Nyilván lehet vitatkozni, hogy az utóbbi mennyire sikerült, de a gazdasági szereplőket sikerült maguk mögé állítani, és alapvetően ez a lényeg.
Infantinónak egyetlen percig sem állt szándékában betartani a 2016-os átláthatósági ígéreteit, mert pontosan tudta, hogy a tagországok többségét nem érdekli, mennyire demokratikusak a szövetségben zajló folyamatok, amíg a pénzüknél vannak. És itt nyilván nem az Angol Labdarúgó-szövetségre kell gondolni, ami elboldogul a FIFA nélkül, hanem a pénzszűkében lévő országokra.
Amíg a szervezet működésével kapcsolatos kritikák kívülről érkeztek, Infantinónak nem kellett különösebben aggódnia, milyen határokat lép át. Pózolhatott politikusokkal, élvezhette a gazdasági elit társaságát, kiszolgálhatta az érdekeiket, meghajlíthatta a szabályokat, és beszállhatott a tortáért zajló könyörtelen, és a játékosokat egyre jobban kizsákmányoló versenybe.
Ha csak annyi lenne a rovásán, hogy túl közel került Donald Trumphoz, hogy kampányüzenettel felérő nyilatkozatot tett, súlyosan megszegve a semlegességre vonatkozó követelményeket, vagy hogy gazdasági megfontolásokból tolta be Lionel Messi csapatát a klubvilágbajnokságra, majd intézte el Cristiano Ronaldo eltiltásának eltörlését a világbajnokságon, gond nélkül újraválasztották volna.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/08/03/image-21eebfa1-b462-4a0e-abcd-b4042094a9e8.jpeg)
Gianni Infantino a Fehér Házban
Fotó: AFP
Talán ő maga is kezdte azt érezni, hogy érinthetetlen és sebezhetetlen, nincs olyan ügy a világon, amibe belebukhatna, egészen addig, amíg újra és újra növelni tudja a FIFA bevételeit. A FIFA privatizációja azonban olyan határátlépés volt, amellyel a rövid távú gazdasági előnyök ellenére sikerült magára haragítania a szövetségesei jó részét, és feldobta a magas labdát az ellenfeleinek.
A FIFA ÉS AZ UEFA – VAGY LEEGYSZERŰSÍTVE INFANTINO ÉS ČEFERIN – KÖZÖTT RÉGÓTA MEGY AZ ADOK-KAPOK, AMI A VILÁGBAJNOKSÁG ALATT KÜLÖNÖSEN SZEMBETŰNŐ VOLT.
Amikor a nemzetközi szövetségnek volt egy megosztó döntése, az UEFA szinte azonnal kiadott egy közleményt, amelyben a futball védelmezőjeként szólalt fel, legyen szó a hidratációs szünetekről (amúgy a magyar nyelv köszöni szépen, megvolt az ivószünet kifejezéssel is, szóval maradjunk ennél), Folarin Balogun felfüggesztett eltiltásáról, vagy épp a kitoloncolt szomáliai játékvezetőről.
Már-már olyan volt a két szövetség közötti kommunikáció, mint egy választási kampány, amiben az ellenzéki erők az épp hatalmon lévők összes baklövésére könyörtelenül lecsapnak. A FIFA pedig lássuk be, bőven adott muníciót a kritikusoknak, amin az sem segített, hogy Infantino a tornát követően 15 fotóból álló közleményben panaszkodott arra, mennyire sok gyűlöletet kapott ez a fantasztikus torna.
A legtöbb politikus gyűlöli a sajtót – így is van rendjén, a sajtónak az ellenőrzés és a kritikus gondolkodás a feladata – de sosem szerencsés ellenségként beállítani a médiát. Valójában a sportsajtónak meglehetősen nehéz a feladata a nagy sportesemények során: ugyanis egyszerre kell tudósítani a versenyről (ami történetesen lehet jó), és feltárnia a háttérben zajló folyamatokat. Ha pedig szükségesnek érzi, akkor kritizálni azt.
Infantino gondolkodásmódjáról sokat elárul, hogy a döntéseivel és a folyamatokkal kapcsolatos kritikákat egyből úgy keretezte, mintha az egész szervezetet, sőt: magát a futballt támadnák a gonosz újságírók. A FIFA eladásának kísérlete is azt jelzi, nem volt teljesen tisztában a határokkal, a megállapodást ugyanis zárt ajtók mögött, titokban végezték, még a szövetségen belül sem volt érdemi kommunikáció róla.
Bernd Neuendorf, a Német Labdarúgó-szövetség elnöke például a közleményből értesült Infantino tervéről, pedig ott ül a FIFA Tanácsában, amely elméletben a nemzetközi szövetség legmagasabb szintű döntéshozó szervezete. Az elnök ráadásul megkerülte a kontinentális szövetségeket is, és egyből a tagszövetségekhez tolta az ügyet azzal az utasítással, döntsék el, szeretnének-e sokkal több pénzt vagy sem.
SZERENCSÉRE EZ VOLT AZ A PONT, AHOL ELKEZDTÉK BEHÚZNI A VÉSZFÉKET. AZ ÜZLET UGYANIS TÖBB SZEMPONTBÓL VÉRZIK.
Egy: a FIFA-nak nincs szüksége pénzre, közel 3 milliárd dolláros tartalék van a számláin, bőven tudná finanszírozni a fejlesztési programjait. Ilyen üzletet leginkább kényszerből szokás kötni, amikor a rövid távú működés finanszírozásához gyorsan pénzhez kell jutni, ezért eladják a kereskedelmi jogok egy részét, vállalva ezzel azt, hogy a jövőben kisebb lesz a részesedésük.
Kettő: ha már mindenképpen értékesíteni akarják a FIFA-t, akkor nem az lenne a logikus, ha nyílt versenyt hirdetnének? Miért érik be azzal a 20 milliárd dollárral, amit a Trump köréhez tartozó Josh Kushner felajánlott a 21%-os részesedésért? Miért nem nézik meg a gyakorlatban, mennyit ér a piacnak a tervben bemutatott leányvállalat, ha ennyire elsődleges szempont a bevételek mielőbbi növelése?
Három: hiába állította Infantino, hogy a megállapodással semmi sem változna, mert a FIFA kezében maradna a 80%-os tulajdonrész, nyilvánvalóan átalakulna a szervezet működése. Ahol feltűnnek a magánbefektetők, ott megjelennek a gazdasági elvárások is, vagyis sokkal nagyobb lenne a nyomás a szövetségen, hogy az utolsó fillért is kisajtolják a világversenyeikből.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/08/05/image-bcd7822e-369d-4ab5-85ac-b6a16a5da95b.jpeg)
Gianni Infantino
Fotó: AFP
Azt pedig épp a 2026-os világbajnokságon láttuk, mivel járna: reklámszünetekkel szétbarmolt meccsekkel, félórás halftime show-val, a nézettségnek leginkább kedvező, de sportszakmailag megmagyarázhatatlan döntésekkel, és a szurkolókat kizsákmányoló jegyárakkal. Egyszer még talán belefért, pláne az Egyesült Államokban, de valóban rendszert szeretnénk ebből csinálni?
Nem kellett Amerikába vinni a világbajnokságot, hogy tudjuk: rengeteg kiaknázatlan reklámpotenciál van a labdarúgásban. Azért nem új hír, mert szándékosan állt ellen a sportág a változásoknak. Számtalan módja lenne a bevételek növelésének, csakhogy azzal alapvetően megváltoztatnák a játékot, amely a kezdetek óta nagyon hasonló szabályokkal, és ugyanazzal a logikával működik.
HA VAN SZERVEZET, AMELYNEK EZEKET AZ ÉRTÉKEKET KELLENE FOGGAL-KÖRÖMMEL VÉDENIE, AZ PONT A FIFA.
A privatizációs tervvel a Thrive Capital mellett maga Gianni Infantino járt volna a legjobban. Egy ciklust még elvihet a FIFA első embereként, 2031-től azonban nem indulhat újabb elnökválasztáson. A FIFA Forward Enterprise (FFE) vezetőjeként azonban kényelmesen elhelyezkedhetne, és tovább irányíthatná a labdarúgást, méghozzá a jelenleginél jóval nagyobb fizetésért. A FIFA szerint persze sosem volt szó ilyen tervről, a körülmények azonban minimum gyanúsak.
Az is érdekes, miért gondolta úgy Infantino, hogy elő kell állnia ezzel a tervvel a választások előtt. A sikeres világbajnokság után – még egyszer: 15 milliárd dollárt csináltak az eseményből – simán újraválasztották volna 2027-ben, a tagországok többségének (a 211-ből 200-nak) már a torna előtt is élvezte a bizalmát. Népszerűségnövelő intézkedésre tehát pont nem volt szüksége.
Most azonban egészen más a helyzet. Bár Infantinónak még mindig remek kapcsolatai vannak, az UEFA mellett az ázsiai és az észak-amerikai szövetség is szembefordult a FIFA elnökével. Ez potenciálisan 136 főt jelent, és amennyiben egységesek a kontinensek, ennyi szavazattal akár meg is buktathatják Infantinót egy bizalmatlansági indítvánnyal, de legkésőbb a márciusi választásokon legyőzhetik.
A legnagyobb kérdés azonban talán nem is az, sikerül-e megbuktatni Infantinót, és ha igen, ki veszi át a helyét, hanem az, mi jön utána.
Ha csak az elitet sikerül leváltani, akkor félő, hogy ugyanez megy majd a folytatásban is, csak kezdetben talán némileg visszafogottabb módon. Az nem kérdés, hogy Infantinónak a futball jövőjét veszélyeztető terve után (és nem csak azért), mennie kellene, de ha az elnök körül nem erősítik meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, akkor nagy az esély rá, hogy előbb vagy utóbb ugyanebben a helyzetben találjuk magunkat.
Ez is érdekelhet:
- A világméretű botrányt kirobbantó Infantino-terv után a FIFA-elnök lemondatására készül az UEFA
- Reformokat ígért, de korlátlan hatalmat szerzett – hogyan lett mindenható Infantino?
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés