Hogyan érte el a 2016-ban még reformokkal kampányoló Gianni Infantino, hogy korlátlan hatalommal bíró diktátorként irányíthassa a FIFA-t?
Frissítve 13/06/2026 - 19:55 GMT+2
Gianni Infantino 2016-ban reformok ígéretének egész sorával került a FIFA élére, és az ígéretei közül jó néhányat meg is valósított. Bővítették a világbajnokságot és a klubvilágbajnokságot, a FIFA soha nem látott bevételekre tett szert, egy dologban azonban semmit sem változott a szervezet: az elnök szinte korlátlan hatalommal rendelkezik.
Infantino letesztelte, hány pozitív jelzőt tud mondani hat perc alatt a foci-vb-ről
Videó forrása: SNTV
2015. május 27-én a svájci rendőrség megjelent a zürichi Baur au Lac hotelnél, ahol magas rangú FIFA-vezetők szálltak meg a szokásos éves kongresszusra készülve. Az akciót az Amerikai Igazságügyi Minisztérium, az FBI és az IRS bűnügyi nyomozóinak kérésére hajtották végre, miközben az FBI, szinte a svájci hatóságokkal egyszerre, a CONCACAF miami székhelyén tartott razziát.
Zürichben hét magas rangú vezetőt kapcsoltak le, Amerikában pedig 14 FIFA-tisztségviselőt állítottak elő csalás, pénzmosás és nagy értékű vesztegetés vádjával. A 2009-ben indított nyomozás középpontjában Chuck Blazer állt, aki tagja volt a FIFA Végrehajtói Bizottságának, a CONCACAF általános titkáraként tevékenykedett, nem mellesleg az Amerikai Labdarúgó-szövetség alelnöke volt.
Blazer – akit többek között adócsalással vádoltak igencsak megalapozottan – beleegyezett, hogy együttműködik a hatóságokkal, és onnantól kezdve az FBI és az Igazságügyi Minisztérium informátoraként tevékenykedett. Az általa készített hangfelvételeknek köszönhetően tudták a nyomozók lekövetni a gyanús pénzmozgásokat, és több mint hat év után lekapcsolni a főszereplőket.
Ez volt az az ügy, ami az 1998 óta regnáló elnök hatalmát is megingatta. Sepp Blatter másfél évtizeden át érinthetetlennek tűnt, az ügyes politikai manőverekkel felépített kapcsolati hálója, valamint a hűséget jutalmazó rendszere minden támadástól megvédte őt. Beszédes, hogy még 2015-ben – a botrány kirobbanását követően – is újraválasztották, és sorozatban ötödik alkalommal lett a FIFA elnöke.
Ezt a négyéves ciklust azonban már nem töltötte ki a szervezet élén, alig pár nappal az újraválasztását követően lemondott a pozíciójáról. A közvélemény az UEFA-t irányító Michel Platinit tartotta a poszt legnagyobb esélyesének, de a francia sportvezetői karrierje is véget ért, miután nyilvánosságra került, hogy elfogadott kétmillió svájci franknyi kenőpénzt Blattertől.
A korrupciós botrány valósággal elsöpörte a labdarúgás két lebefolyásosabb vezetőjét, ami óriási hatalmi vákuumot eredményezett. Ebből a káoszból az UEFA második embere, a nagyközönség által leginkább a Bajnokok Ligája-sorsolásairól ismert Gianni Infantino emelkedett fel, aki átfogó reformokat ígért, átláthatóságról és az intézményi rendszerek megerősítéséről beszélt.
Több pénz, nagyobb befolyás
Infantinót 2016-ban meg is választották a FIFA elnökének. A munkája rendkívül nehéz és összetett volt: meg kellett győznie a FIFA stratégiai partnereit a közös folytatásról, végrehajtani a megígért szervezeti reformokat, visszaállítani a szervezet hitelességét, és biztosítani a saját hatalmát. Utóbbi kapcsán ott volt a bevált sikerrecept a szeme előtt, csupán alkalmaznia kellett a Blatter-módszert.
A svájci jogász már a 2000-es évek elején is az UEFA alkalmazásában állt, és fokozatosan lépdelt előre a ranglétrán, így nagyon jól ismerte a játékszabályokat. Tudta, hogy a pozícióját nem a reformok ígéretével és azok részleges végrehajtásával fogja megerősíteni, hanem a pénzen keresztül. A tagországok bizalmát a bevételek nagyobb arányú visszaforgatásának ígéretével szerezte meg.
Infantino mottója a ”FIFA pénze a ti pénzetek” volt a kampány során, amely üzenetet a 2019-es újraválasztásakor is megerősítette. Az ígéretei három pilléren nyugodtak: bővítik a FIFA versenyeit, növelik a szervezet bevételeit, és azokat vissza is forgatják a rendszeren keresztül. Ahogyan a Play the Game oldalán összefoglalják: Infantino megértette, hogy a FIFA-nál fontos a retorika, de a hűséget a pénzzel lehet megszerezni.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/06/12/image-cc757367-2e52-46af-bf93-eeb389ccbb52.jpeg)
Gianni Infantino és Michel Platini
Fotó: AFP
Ezen a téren az elnök vitathatatlanul ért el sikereket. A labdarúgó-világbajnokságot – a FIFA messze legjelentősebb versenyét – 48 csapatosra bővítették, 2025-ben pedig bemutatták a 32 csapatos klubvilágbajnokságot. A FIFA az idei év végéig tartó hároméves ciklusban 13 milliárd dolláros bevétellel számol, ami óriási eredmény ahhoz képest, hogy 2016-ban durván 500 milliós mínuszban volt a szervezet a botrány miatt.
A bevételből valóban jut a tagországoknak, becslések szerint csak az afrikai futballba 1.2 milliárd dollárt pumpáltak, amiből infrastruktúrát fejlesztettek, akadémiáknak segítettek, valamint kiegyenlítettebbé tették a terepet a szövetségek között. A FIFA a női futball fejlesztését is komolyabban vette, a 2023-as világbajnokság a tornára irányuló figyelem tekintetében egyértelműen sikertörténetnek tekinthető.
Nem véletlen azonban, hogy Infantino ma már a futballvilág egyik legmegosztóbb figurájának számít. A szervezet által szívesen hangoztatott sikereket ugyanis beárnyékolja, hogy a megválasztásakor beharangozott reformok – valódi szándék hiányában – teljesen elakadtak. A FIFA nem lett demokratikusabb vagy átláthatóbb, mint amilyen a 2015-ben kirobbanó botrány idejében volt.
A nemzetközi szövetséggel szemben kritikus újságírók évtizedeken át fejtegették, hogy vajon a korrupt sportvezetők miatt működik úgy a FIFA, mint egy autoriter rezsim, vagy kódolva van a működési logikájában. Infantino tíz éve alapján inkább a második verzió tűnik valószínűbbnek: a FIFA csak a díszletekben törekedett a megújulásra, de most is nagyon hasonló elven működik, mint Blatter idejében.
A témával előszeretett foglalkozó Miguel Delaney 2024 decemberében ”Hogy lehet ennyi futballhatalom két random férfi kezében?” címen publikált cikket, amelyben Infantino és Aleksander Čeferin módszereit elemezte. Itt ír többek között arról, hogy a FIFA-n és az UEFA-n belül sem jellemzőek a nyílt viták, mivel a tagországok nem szívesen vállalnak konfliktust a szervezet vezetőivel.
Ennek nagyon egyszerű az oka: elemi érdekük, hogy megőrizzék a jó viszont az elnökökkel, mivel tőlük remélik megszerezni azokat a pluszforrásokat, amelyek elengedhetetlenek a működésükhöz. Konkrétan vannak olyan szövetségek, amelyek csődbe mennének a FIFA-tól érkező támogatás nélkül, így pedig érthető, miért nem sietnek jelezni, ha esetleg elvi aggályaik lennének az elnök döntéseivel kapcsolatban.
A reformok illúziója
De lehet-e csodálkozni azon, hogy Infantino alatt nem változott érdemben a FIFA működése, miközben az előélete – fogalmazzunk úgy – finoman szólva sem volt tiszta? Az ESPN szerint Infantinónak valóban szándékában állt a korrupció visszaszorítása. Ma már sokkal részletesebben el kell számolni a FIFA-tól kapott pénzekkel, és pénzügyi szakértők rendszeresen végeznek ellenőrzéseket a szövetségeknél, gyanús pénzmozgásokat keresve.
”Gianni úgy dolgozik, mintha egy globális cég vezérigazgatója lenne. Hihetetlenül átlátja a részleteket. Egyből kiszúrja, ha felkészületlenül mész a megbeszélésekre. Úgy van vele, hogy mindenkinek el kell végeznie a melóját, és komolyan veszi a feladatát. Fontos, hogy az amerikai igazságügyi miniszter és az FBI igazgatója személyesen találkozott vele a FIFA miami irodájában. Ez sokat elárul arról, mennyit változott a szervezet az elmúlt évtizedben” – idézi forrását a cikk.
Infantino ugyanakkor maga sem volt patyolattiszta. 2016-ban feltűnt a neve a Panama-iratok néven elhíresült ügyben, amelyek alapján az UEFA-nál töltött éveiben egy offshore cégen keresztül kötött szerződéseket. 2016-ban pedig még a FIFA Etikai Bizottsága is vizsgálta összeférhetetlenség, gyanús kinevezések, valamint a szövetségnek kiszámlázott személyes költségek miatt.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/06/11/image-5d5a9dc4-a0c3-4f63-89a3-edc6ff6dd7de.jpeg)
Gianni Infantino a 2018-as klubvilágbajnokságon
Fotó: AFP
Ezekben az ügyekben végül nem marasztalták el Infantinót, de bőséggel maradtak megválaszolatlan kérdések. 2017-ben az Etikai Bizottság egyéb ügyeket is vizsgálni kezdett, például azt, befolyásolta-e Infantino és a FIFA általános titkára, Fatma Samoura az Afrikai Labdarúgó-szövetség elnökválasztási folyamatát, hogy az általuk favorizált Ahmad Ahmad szerezze meg a pozíciót.
(Ahmad Ahmad később maga is korrupciós botrányba keveredett, a vádak szerint a fejlesztésekre szánt pénzekből finanszírozta az afrikai szövetségi vezetők mekkai és medinai útját.)
Válaszul a 2017-es bahreini FIFA-kongresszuson az Etikai Bizottság két vezető beosztású emberét, Cornel Borbélyt és Hans-Joachim Eckertet is eltávolították. Mindketten kulcsfigurái voltak a 2015 után elindított reformoknak. Velük együtt repült az a Miguel Maduro is, aki a FIFA irányítótestületének elnökeként úgy döntött, nem ülhet be a FIFA Tanácsába az orosz sportminiszter, Vitaly Mutko.
Maduro egy 2019-es kongresszuson élesen bírálta a FIFA működését, szerinte a szövetség képtelen elfogadni a valódi reformokhoz szükséges függetlenséget. A korábbi sportvezető szerint a FIFA-t egy centralizált hatalommal rendelkező politikai kartell irányítja, ami fölött nincs hatékony és független ellenőrzés. Vagyis hiába beszélnek reformokról, nincs mögöttük tartalom.
Infantino, a politikus
A 2016-os ígéretek teljesítéséhez sok pénzre volt szükség, amit piaci alapon – tekintve, hogy a szponzorok bizalma megingott a FIFA-ban – nem tudott volna előteremteni. Infantino tehát kapva kapott az alkalmon, amikor a nemzetközi befolyásukat a labdarúgáson keresztül növelni kívánó közel-keleti befektetők megjelentek a FIFA környékén.
Infantino ma is gyümölcsöző kapcsolatokat ápol a közel-keleti uralkodókkal, köztük a szaúdi koronaherceggel, amely együttműködés mindkét fél számára megtérült. A FIFA extra forrásokhoz jutott, az elnök tovább növelte a befolyását, a szaúdiak pedig lényegében vörös szőnyegen kapták meg a 2034-es vb rendezési jogát, miután a pályázati kiírás nagyjából két szereplőre szűkítette a lehetőségeket.
A FIFA elnökeként Infantino a gazdasági elit mellett a politikai elittel is zavaróan szoros kapcsolatba került. A 2018-as világbajnokság előtt Vlagyimir Putyin rendszeres vendége volt, gyakran megvédte az emberi jogok megsértésével vádolt oroszokat, nyugati elfogultságról beszélt, majd minden idők legjobbjaként jellemezte a tornát. 2019-ben Barátság Érdemrendet kapott az orosz diktátortól.
Hasonló folyamatok játszódtak le a 2022-es katari világbajnokság idején is. Az emberi jogok a nők és a szexuális kisebbségek helyzete miatt már 2010-ben előtérbe kerültek, az építkezések során ráadásul borzalmas körülmények között dolgoztatták a vendégmunkásokat. Becslések szerint körülbelül 4000-en haltak meg a nem megfelelő biztonsági előírások és egyéb tényezők miatt.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/06/11/image-1465d9dd-4cd1-4369-99f6-af6b87d23490.jpeg)
Gianni Infantino díjat kap Vlagyimir Putyintól
Fotó: AFP
Infantino a katari emírrel is hasonlóan szoros barátságot ápolt, és rendszeresen megvédte az eseményt a nyilvánosság előtt. A rendezővel kapcsolatos kritikát a szokásos FIFA-narratívával igyekeztek elfojtani, vagyis hogy világbajnokság politikától mentes esemény, a futball összefogja az embereket, és elsősorban a játékra kell koncentrálni.
A politikusokkal szigorúan politikamentesen pózoló Infantino 2021-ben Katarba költözött a családjával, és nem győzte dicsérni, mennyit fejlődött az ország az emberi jogok terén. Noha volt rá ígéret, hogy a szurkolók – persze a turisták – fogyaszthatnak alkoholt a helyszínen, ezt végül a torna sörszponzorát is meglepve nem sikerült betartani, a nyitóünnepség előtt pedig előadta az egyik legkínosabb performanszát is.
Az I feel… kezdetű monológjában lényegében arról beszélt, hogy neki személy szerint milyen tapasztalatai voltak Svájcban a diszkriminációval kapcsolatban, és elmesélte, hogyan gúnyolták a vörös haja és a szeplői miatt gyerekként. Infantino igyekezett megváltoztatni a narratívát, és ismételten a nyugati képmutatást próbálta fókuszba helyezni. Ti sem vagytok különbek, kussoljatok.
Infantino és Trump
Infantino hatalomgyakorlási módszerei, valamint a 2034-es világbajnokság odaítélésének módja azt mutatják, hogy az elnök ideológiailag sem zárkózik el az autoriter vezetőktől, mindenesetre azt illik megjegyezni, hogy az orosz és a katari rendezést is az elődeitől örökölte meg. A 2026-os lesz az első, ami már teljes egészében az Infantino-éra terméke lesz.
A FIFA-nál talán úgy gondolkodtak, hogy Oroszország és Katar után olyan rendezőkre bízzák a tornát, ahol kevesebb botrányra kell számítaniuk, ám ha így történt, rosszul kalkuláltak. A 2026-os torna előtt talán még nagyobb is volt a feszültség, mint az előző két világbajnokságon, az USA-ba való beutazás ugyanis már a Biden-adminisztráció alatt bonyolult volt, de Donald Trump alatt még szigorúbb lett a rendszer.
A FIFA első embere most is tett ígéretet a nyilvánosság előtt, hogy minden játékos és minden szurkoló megkapja a vízumot, de aztán még az egyik kijelölt játékvezetőt sem tudták bejuttatni az országba. A szomáliai Omar Artant – aki diplomataútlevéllel és érvényes vízummal próbált belépni az országba – a Miami repülőtéren állították meg, és azzal a váddal küldték haza, hogy kapcsolatban áll egy terroristaszervezettel.
Szomália egyike annak a 12 országnak, amellyel szemben a Trump-adminisztráció utazási tilalmat rendelt el. Ezen a listán a világbajnokságra kijutott országok közül is szerepel négy, név szerint Haiti, Szenegál, Elefántcsontpart és Irán. Az Egyesült Államok ráadásul jelenleg is hadban áll Iránnal, ami egészen példátlan a futballvilágbajnokságok történetében.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/01/14/image-677ae9cc-133e-4019-aaeb-25c3b3745536-85-2560-1440.jpeg)
Gianni Infantino: "Félmilliárd jegyigénylés! Ez egy globális állásfoglalás!"
Videó forrása: SNTV
Sem a FIFA, sem Infantino nem számolhatott azzal, hogy a 2026-os világbajnokságot ennyire kényes geopolitikai környezetben kell majd megrendezniük. Az azonban még a FIFA-n belül is sokaknak szemet szúrt, mennyire közel került Infantino az amerikai elnökhöz. Más dolog ugyanis jóban lenni befolyásos politikusokkal, és egészen más konkrét politikai üzeneteket közvetíteni.
2025 decemberében a FairSquare hivatalos etikai panaszt nyújtott be, amiért a FIFA elnöke sorozatosan megszegte a politikai semlegesség követelményét. Trump politikájának nyílt támogatása csak a jéghegy csúcsa, a szervezet lényegesen problémásabbnak tartja azt a rendszert, amely egyáltalán lehetővé tette, hogy az elnök saját magához hajlítsa a szabályokat.
A FIFA sebtében összekalapált Békedíja tökéletesen szimbolizálja a szövetség torz működését. Infantino ugyanis sem a FIFA Tanácsával, sem a saját alelnökeivel nem egyeztetett a díj létrehozásáról, ami mélyen ellentétes a szövetség szabályzatával. "Az elnök semmilyen körülmények között nem hoz egyoldalúan döntéseket a FIFA nevében, és nem írja felül sem a FIFA Tanácsának, sem a FIFA Tanácsa Elnökségének döntéshozatali jogkörét."
Mindannyian tudjuk, miért érezte Infantino ügyes politikai terméknek a FIFA-békedíjat. Ez volt az az időszak, amikor Trump minden követ megmozgatott azért, hogy kitüntessék a Nobel-békedíjjal, amit végül egy venezuelai ellenzéki politikusnak, María Corina Machadónak ítélt a bizottság. A FIFA-békedíj időzítése azonban nem volt túl szerencsés: ezt követően rabolták el a venezuelai elnököt, és támadták meg Iránt az amerikaiak.
Tényleg ez lenne a futball érdeke?
”Semmit sem értünk el a seggnyalással” – nyilatkozta az Independentnek a FIFA egyik magas rangú vezetője. Ezzel nagyjából össze is lehet foglalni, összességében miért volt káros Infantino politikai tevékenysége az elnöksége során eltelt tíz év alatt. Amennyiben a FIFA a módszereivel elérte volna, hogy teljesüljenek az ígéreteik, lenne mivel igazolni az elnök nyilvános szereplését, ám a diplomáciai sikerei enyhén szólva is korlátozottak voltak.
2022-ben a FIFA garantálta a szurkolóknak, hogy a stadionon belül vásárolhatnak és fogyaszthatnak sört, ehhez képest a katari szervezők két nappal a nyitómeccs előtt úgy döntöttek, mégsem teszik lehetővé. Mi volt Infantino válasza? Hogy vannak kijelölt szurkolói zónák, ahol lehet sört fogyasztani, és amúgy is ki fogják majd bírni a szurkolók, ha három órán át nem isznak. (Nyilván, bár nem ez volt a kérdés.)
A 2026-os világbajnokság előtt pedig a FIFA végig azt kommunikálta, hogy nem lesz gond az országba való belépéssel, a játékosok, a stábtagok, a médiamunkások és a szurkolók is megkapják a vízumot, és amikor nem így történt, annyit sikerült kibökni, hogy ez nem a FIFA hatásköre. ”Nem vagyunk a világ királyai. Nem mindent mi irányítunk. Próbálkozunk, egyeztetünk, párbeszédeket folytatunk, és aztán meglátjuk.”
A szituáció persze ismerős lehet az előző világbajnokságokról. Az elején még nagy figyelem irányul a körülményekre, a be nem tartott ígéretekre, vagy akár az előzetesen nem várt problémákra, de ahogy útnak indul a labda, szép lassan minden a fociról fog szólni. De azért csak bekúszik az egyszeri szurkoló fejébe a kérdés: lesz még valaha olyan világbajnokságunk, ami valóban a futball ünnepének érződik?
Ez is érdekelhet:
- „A káosz világbajnoksága” – A határon elgáncsolt afrikai álom, újabb aggályok Trump vb-je körül
- A nagy észak-amerikai átverés: közös vb-nek indult, Trump kőkemény USA-biznisze lett belőle
- 2026-os foci-vb: minden, amit a történelmi világbajnokságról tudni kell
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés