Hülyének nézték őket, mégis az ő hazatérésük fűti a marokkói futballcsodát

A különböző, nem európai gyökerekkel rendelkező játékosok helyzete sokszor volt már téma az elit válogatottak esetén, Marokkó vb-menetelése viszont most rávilágít az érme másik oldalára. Az afrikai csapat fiatal koruktól figyeli és győzködi az Európában született marokkói tehetségeket, ennek a munkának az eredménye pedig most a világbajnoki kereten is látszódik.

AL RAYYAN, QATAR - DECEMBER 06: Hakim Ziyech of Morocco celebrates scoring the team's second penalty in the penalty shoot out during the FIFA World Cup Qatar 2022 Round of 16 match between Morocco and Spain at Education City Stadium on December 06, 2022 i

Fotó: Getty Images

Marokkó csodás vb-menetelésének rengeteg vonatkozása van, ami túlmutat a futballon.
Látva az afrikai válogatott történelmi útját az elődöntőig, az elmúlt napokban ellepték az internetet a vicces képek, amik arra hívják fel a figyelmet, hogy Marokkó sorra győzi le az országokat, amik szerepet játszottak a gyarmati múltjában. A csúcs ebből a szempontból nyilván azoknak a franciáknak a kiejtése lenne, akik 1912 és 1956 között konkrétan az ország urai voltak.
Persze nem először fordul elő, a gyarmati múlt vagy az ebből is fakadó multikulturalizmus téma egy sikeres világbajnoki csapattal kapcsolatban. Az előző két győztes, Franciaország és Németország egyaránt megkapta a dicséretet és a kritikákat is azzal kapcsolatban, hogy válogatott milyen szinten képviseli az országban élő kisebbségeket.
Ezeknél az országoknál a minta általában bántóan hasonló: a sikeres válogatott jó, ha sokszínű, egy gyenge nemzeti tizenegynél viszont egyből felmerül, miért ennyi benne az "idegen". Franciaországban a győztes 1998-as válogatott esetében még külön szurkolói kifejezés ("Black, Blanc, Beur") volt a különböző kisebbségek reprezentációjára, a gyalázatos 2010-es produkció után egy évvel Laurent Blanc viszont már arról beszélt, akár kvóta is lehetne a válogatottnál, hogy nagyobb legyen a fehér játékosok aránya.
Marokkó esetében viszont most az érme másik oldala került elő. A Katarba utazó válogatott keretében 26 játékosból 14 más, főleg európai országban született, az ottani bevándorló marokkói közösség tagja. A leglátványosabb példa nyilván Achraf Hakimi, aki Spanyolországban nőtt fel, az ottani korosztályos válogatottakban szerepelt, most mégis az ő tizenegyese döntötte el a továbbjutást Marokkó javára a nyolcaddöntőben.
A remek szélsőhátvéd erre a fordulatra a nemzetközi pályafutásában magyarázatot is adott, ami a kisebbségi játékosokhoz való fentebb már taglalt, ellentmondásos viszony fényében nem túl meglepő.
„Láttam, hogy ez nem a megfelelő hely számomra, nem éreztem otthon magam. Nem volt különösebb oka, inkább csak érzések. Azok nem voltak olyanok, mint otthon, ami számomra Marokkó és az arab kultúra. Itt akartam lenni.”
picture

Achraf Hakimi sorsdöntő tizenegyese Spanyolország ellen.

Fotó: AFP

Pedig az ilyen döntés nem könnyű, a játékosokat pedig sokszor keményen kritizálja annak az országnak a futballközege, ahol élnek. Hakim Ziyech például Hollandiában, az Ajaxban focizott, amikor inkább Marokkót választotta, a helyi legenda, Marco van Basten pedig simán hülyének nevezte a döntése miatt.
Hakimi és Ziyech története azonban csak két példa a sok közül. Egy másik afrikai válogatott, Ghána a világbajnokságot megelőzően már felhívta rá a figyelmet, hogy a külföldi születésű, de adott gyökerekkel rendelkező játékosok hazacsábításában milyen potenciál lehet. Csak míg a ghánaiak ezt a vb előtt hónapokkal felfedezve kezdtek kapkodni, Marokkóban évek óta tudatos munka zajlik.
Az ország játékosmegfigyelő hálózatot épített ki a nagy marokkói diaszpórával rendelkező dél- és nyugat-európai országokban, ahol már ifjúsági szinten szemmel tarják a helyi tehetségeket. Ha bebizonyosodik a marokkói kötődés, meghívják őket egy válogatott edzőtáborba, ahol együtt edzhetnek a legnagyobb hazai tehetségekkel. Így a kötődés hamar kialakul, később a kiemelkedő profikat pedig már könnyebb meggyőzni.
A projekt másik oldala, hogy az országba érkező fiatalokat lenyűgözik a helyi körülmények. Évente 10 millió euró megy el a királyi akadémia fejlesztésére, ami az afrikai riválisok szerint már túl is nőtt az ismert francia központ, Clairefontaine színvonalán. Ha ilyet mi nem is állítunk, az biztos, hogy az akadémia a helyi tehetségek képzésében kiemelkedő szerepű, innen került ki a vb-keret húzóemberei közül Youssef En-Nesyri, Nayef Aguerd és Azzedine Ounahi is. Ők mára mind európai topligákban játszanak.
- mondja Idriss Diallo, az elefántcsontparti szövetség elnöke.
picture

A marokkói királyi akadémián hosszú évek óta komoly szinten képzik a tehetségeket

Fotó: AFP

A szövetségi vezető tapasztalatból beszél, hiszen korábban ellátogatott a marokkói futballközpontba, amit nem csak afrikai, hanem világszinten is kiemelkedőnek tart. Állítása szerint a kontinensen senki nem költ ennyit focira, a dél-afrikaiak kivételével.
Az ország más eredményei is ezt az állítást igazolják. A férfi válogatott mellett a női is kijutott a világbajnokságra, míg mindkét nemben az ország klubcsapatai a címvédők a kontinens Bajnokok Ligája-sorozatában.
Persze a legnagyobb teljesítmény egyértelműen a világbajnoki elődöntőbe jutás, ami soha korábban nem sikerült afrikai csapatnak. Ez a kontinens futballjának jövőjére is hatással lehet, egyre több Európában született vagy élő játékos gondolkodhat el azon, hogy származási országát válassza. És talán még hülyének sem nevezik majd őket.
Forrás: ABC Australia
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés