Egy éve ilyenkor Magyarország vezette a riói olimpia éremtáblázatát!

Lehet, hogy nagyvonalú egy dátumra - egy teljes napra - így rábökni, csak azért, hogy ünnepelve emlékezzünk, elvégre alig néhány szám választotta el Hosszú Katinka 400 vegyes döntőjét a riói olimpia nyitónapjának utolsó úszó fináléjától, amelyen az ausztrálok 4x100-as női gyorsváltója megszerezte azt az aranyat, amellyel Ausztrália megelőzte a 2016-os nyári játékok éremtábláján Magyarországot.

De ez a néhány úszófutamnyi idő, mégis történelmi jelentősségűvé tette 2016. augusztus 6-át, hiszen ez volt az a nap, amikor először fordult elő az újkori olimpiák történetében, hogy kicsiny hazánk vezette az éremtáblázatot.

Annál is inkább hiszem egyébként, hogy van létjogosultsága annak, hogy felidézzük ezeket a pillanatokat, mert épp a fent emlegetett időeltolódás miatt jó esély van rá, hogy ezt a dicsőséges szűk egy órát a többség idehaza, az öreg kontinensen átaludta. Szóval, ha akad olyan olvasónk, aki holnap hajnalban 4:22-kor biztosan ébren lesz, az visszatérhet ehhez a cikkhez akkor, csak hogy elmondhassa, hogy tényleg  "egy éve ilyenkor...".

Most viszont, mindazokkal együtt, akik megelégszenek a nagyvonalú dátumkezelésünkkel, nézzük meg, mi kellett ehhez a tiszavirágéletű csodához!

Nehéz lenne hinni annak, aki azt állítja, hogy végignézte Szász Emese riói döntőjét élőben, és nem rágta tövig a körmeit, legalább átvitt értelemben. A fináléig négy győzelmet arató párbajtőrözőnk útja ugyanis viszonylag simán vezetett az utolsó, mindent eldöntő asszóig, az aranyért azonban a kétszeresen aktuális világbajnok Rossella Fiamingóval kellett megvívnia, és az olasz kezdett jobban. Fiamingo  szerezte az első találatot és Szász olyan sokáig nem találta ellenfele vívásának ellenszerét, hogy a második harmadban (egy együttes tus után) már 11-7 volt az állás az olasz javára. Innen viszont felemelő volt minden magyar szurkolónak a meccs hajrája, hiszen az utolsó tíz találatból nyolc a magyar vívóé lett, ezzel 13-15-re megfordította finálét és megnyerte a 2016-os nyári játékok női párbajtőr viadalát.

Nehéz lenne hinni annak, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem számított arra, hogy az Iron Ladyt bajnokká avatják Rióban, hiszen a londoni játékokat követő négy éves ciklusban jól látszott az, ahogy Hosszú és férje, Tusup munkája az olimpiai arany felé vezeti az úszót. Persze tudjuk, Katinka pályafutásából (is), hogy semmi sem olyan biztos, ha a medencében kell megcsinálni, mint amilyennek az papíron tűnik, mindenesetre a kérdés talán inkább az volt előzetesen, hogy mikor és hogyan győz majd a világbajnok és 200 méteren már világcsúcstartó vegyes úszónk Rióban. Nos, ő stílszerűen tette. Nem várt sokáig, a legelső napon nyert, méghozzá akkora világcsúccsal, ami a tévé képernyőkön is úgy nézett ki, mintha a rekordot jelölő sárga csík is csak kapkodná a levegőt, ahogy kúszott utána. Hosszú félelmetes világcsúcsa a Knézyt hallgató nézők számára persze valahol féltávtól magától értetődőnek tűnhetett, de azok, akik hallották az Iron Ladyt is nyilatkozni korábban a 400-as rekordról, vagy netán emlékeztek még arra, hogy az előző csúcsot hogyan úszta meg Ye Shiwen a londoni olimpián, azok azért végig izgulhattak. Ők ugyanis tudták, hogy a magyar úszónő azért kezdett olyan erősen, mert a kínai világrekordjának ereje abban az utolsó hosszban áll, amit anno, 2012-ben Ye Shiwen erősebben úszott meg, mint a férfiak 400 vegyesét akkor megnyerő Ryan Locthe a maga utolsó 50 méterét. Hosszú taktikája mindenesetre bejött, és bár ezt egy éve ilyenkor még nem tudhattuk, de mindez csak a kezdete volt az Iron Lady parádés éremhalmozásának Rióban.

Az ugyanakkor, hogy Magyarország két aranyérmet is nyert a riói játékok nyitónapján, mindettől függetlenül is a legsikeresebb startnak számít hazánk olimpiai szereplésének történetében. Korábban ugyanis sosem fordult elő, hogy a magyar küldöttség a legelső versenynap után két aranyéremmel álljon. Ezzel az eredménnyel ráadásul a programok végeztével még második helyen álló Magyarország maga mögé utasította az akkor már 5 éremmel rendelkező Amerikai Egyesült államokat is, mivel a team USA egyetlen bajnoki címmel várta a folytatást.