Féltették az életüket, de kijutottak Ukrajnából a Sahtar brazil légiósai

Alig egy hete a Sahtar Doneck brazil védője, Marlon Santos az ukrán csapattársaival egyetemben arra várt, hogy elkezdődjön a bajnokság második fele. Aztán az események váratlan fordulatot vettek. Az egykori Barcelona-játékos február 20-án tért vissza Kijevbe – amely azóta a Sahtar otthona, hogy a városukban 2014-ben kitörtek a harcok az ukrán hadsereg és az orosz szeparatisták között – a törökországi edzőtáborozást követően.

Négy nappal később azonban felfüggesztették a helyi ligát, mivel Oroszország megkezdte Ukrajna bombázását, az orosz katonák pedig, mintegy alátámasztva a helyzet súlyosságát, Vlagyimir Putyin parancsára elindultak az országba. Marlon és a honfitársai (a Sahtarban összesen 11 brazil légiós játszik a felnőtteknél), valamint az ukrán nép számára ez jelentette az azóta is tartó rémálom kezdetét.

„Jelenleg a világ egy káosz” – mondta Marlon a Mundo Deportivónak múlt hét csütörtökön egy kijevi szálloda alagsorának viszonylagos biztonságából, ahol az orosz bombák és a tüzérségi támadás elől kerestek menedéket. „A szállodában védettek vagyunk, de megoldásokat szeretnénk. Ez egy borzasztó helyzet, félünk. Itt vannak a családjaink, a gyerekeink és élettársaink, nekem az anyósom is. Biztonságban szeretnénk lenni.”

Öt nappal később Marlon sikeresen landolt a Rio de Janeiró-i Gaelao repülőtéren a feleségével, gyerekeivel és az anyósával. A Sahtar és a Dinamo Kijev brazil kontingense hozzájuk hasonlóan biztonságban van, csakúgy, mint az argentin Claudio Spinelli és Francisco Di Franco, akik azt mondták, a bombázás zajára ébredtek fel Dnyipro városában. Marlonnak és a csapattársainak egy gyötrelmes és szinte soha véget nem érő utat kellett megtenniük a háborús övezetben.

Miután két napot eltöltöttek a hotel alagsorában, Kijevből az ország délnyugati részében található Csernyivci városába mentek vonattal; az állomásra menet az ablakon keresztül brazil zászlókat lengettek, ezzel is tiltakozva a hazájuk semlegessége ellen. Moldováig busszal utaztak el, onnan sikeresen átjutottak Romániába, ahol már felszállhattak egy Dél-Amerika felé tartó járatra, és végül épségben megérkeztek a hazájukba.

A védő nem győzte dicsérni a brazil külügyminisztérium és az UEFA munkáját, utóbbi szervezettől maga Aleksander Ceferin elnök garantálta, hogy épségben kijuttatják a labdarúgókat az országból. Marlon a sikeres utazást követően az Ukrajnában átélt borzalmakról is beszélt. „Minden pillanatot a rettegés és a kétségbeesettség érzése uralt. Hallottuk a gránátok és a bombák robbanását. Szörnyűséges helyzet volt.”

Az ehhez hasonló véres és pusztító konfliktusok rendszerint új hősök felemelkedését is eredményezi. Junior Moraes, Marlon honfitársa is közéjük tartozik, akivel együtt menekültek ki az országból az orosz inváziót követően. Moraes még nehezebb helyzetben volt, hiszen ő ukrán állampolgársággal is rendelkezik, és fennált az a veszély, hogy őt is hadra fogják, a kormány rendelkezése értelmében ugyanis a 18 és 60 közötti ukrán férfiak nem hagyhatják el az országot.

A 34 éves támadó 11-szer szerepelt választott hazájának válogatottjában, de az aggályai ellenére ő is sikeresen átjutott a határon, Marlon szerint pedig nagyon sokat tett azért, hogy a brazilok épségben hazatérjenek. „Voltak emberek, akik hajlandóak voltak mindent kockáztatni, köztük Junior Moraes, aki elment ételért, a gyerekeknek pedig hozott takarót. Ezzel mindannyiunkat megnyugtatott, és összefogtunk, hogy közösen megoldást találjunk.”

Moraes ezen kívül 50 ezer dollárt (17 millió forintot) is felajánlott az ukrán kormánynak, ezzel segítve az ország védekezését. A labdarúgó külön kiemelte Ceferin szerepét is, a New York Timesnak azt mondta, hogy a Kijevben töltött 48 óra alatt az a három perc volt a legmegnyugtatóbb, amíg az elnökkel egyeztetett telefonon. Marlon, Junior Moraes és a többi brazil légiós tehát sikeresen elhagyta az országot, ám az előttük álló időszak sem ígérkezik zökkenőmentesnek.

Jelenleg ők sem tudják, visszatérhetnek-e valaha a klubjaikhoz, csak abban lehetnek biztosak, hogy a következő hetekben, talán hónapokban várniuk kell. A háború okozta lelki traumák pedig még sokáig kísérhetik őket, időbe telhet, mire ismét a labdarúgás lesz a legfontosabb a gondolataik között, és mindenekelőtt most az a feladatuk, hogy megteremtsenek valamilyen szintű normalitást, ha már újra találkozhattak családtagjaikkal és szeretteikkel.

Forrás: Goal

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.