Nem csak a fronton, de a pályán is a túlélésért küzdenek az ukránok

Pénteken kezdődött újra az ukrán bajnokság, ahol a Kolos Kovalivka hazai meccse előtt egy helyi katonát ünnepeltek, aki a hazáját védi a fronton. A csapat szeretett volna győzelemmel emlékezni a korábbi ifijátékosukra, Mykyta Kalinra, aki nemrég vesztette életét a háborúban.

Andriy Shevchenko egy éve vezeti az Ukrán Labdarúgó Szövetséget, a sportág hazai jövőjéről pedig nemrég így nyilatkozott:

Jelenleg komoly terveket nem igazán lehet szőni, csak az lehet a cél, hogy a válságos időkben is fennmaradjon a sport. Shevchenko elmondása szerint a FIFA és UEFA által adott pénzügyi támogatásokhoz – amiket az infrastruktúra fejlesztésére kaptak – egyelőre nem nyúltak. Ezzel is az a céljuk, hogy a békekötés után újra tudják indítani az ukrán labdarúgást a nemzetközi sikerek felé.

Az ország gazdasági helyzete természetesen nem teszi lehetővé, hogy bármilyen befektetésben gondolkodjanak a szövetség vezetői. A Shakhtar Donetsk vezérigazgatója, Serhii Palkin is részletesen mesélt arról, hogy a klubjuknak mivel kell megbirkózni.

A Shakhtar számára nem újdonság, hogy nem játszhatnak hazai pályán, hiszen már a 2018-as orosz agresszió alatt megszállták a donyecki régiót. Legnagyobb pénzügyi támogatójuk Rinat Akhmetov, de emellett az átigazolási stratégiájukkal is rengeteget nyertek. Korábban rengeteg tehetséges dél-amerikai fiatalt igazoltak, akik közül többet is sikerült nagy pénzért továbbadni. A következő nagy durranás Kaua Elias lehet, aki januárban, 14 millió euróért érkezett a Fluminesétől.

A nemzetközi mérkőzések megszervezése viszont komoly nehézségeket okoz a klubnak, nem egyszer egészen bonyolult utazásokkal kell megküzdeniük. A bajnokságban szinte verhetetlenek az utóbbi években, az elmúlt 7 bajnoki címből 6 hozzájuk került, de ennek ellenére még mindig a Dinamo Kijev számít a legismertebb ukrán klubnak a nemzetközi közönség számára. Idén viszont egyikük sem járt közel ahhoz, hogy továbbjusson a csoportjából a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában.

A legsikeresebb csapatok azon kesereghetnek, hogy az európai színtéren gyengén teljesítenek, de a többség csak örül annak, hogy egyáltalán pályán lehet. Denys Miroshnichenko a Karpaty Lviv védője egyike volt azoknak, akik a háború kitörésekor, 2022 februárjában el sem tudta képzelni, hogy egyszer folytatódhat a bajnokság.

6 hónappal később végül mégis újrakezdték, a játékos pedig szinte csodának tartja, hogy a tragédiában, amit országa átél, egyesek a sportot is élvezhetik.

Shevchenko arra törekszik, hogy az európai sportdiplomaták is elismerjék. Következő célja, hogy az UEFA Végrehajtó Bizottságába is bekerüljön, a választásokra áprilisban kerül sor. A növekvő hírneve és befolyása különösen fontos lenne a hazája számára, hogy az oroszok visszatérését meg tudják akadályozni.

Az orosz U15-ös és U16-os csapatok már most játszhatnak nemzetközi mérkőzéseket, a céljuk pedig természetesen az, hogy minden válogatottjuk és klubcsapatuk újra ott lehessen az UEFA és FIFA rendezvényein.

Az ukránok célja viszont egyértelműen az, hogy a labdarúgás ne egy újabb platformja legyen a két ország harcának, hanem a béke egyik szimbólumaként jelenjen meg. Shevchenko az első évében az amputáltak fociját is népszerűsítette, ezzel pedig a focit a rehabilitáció és a harcokat követő lelki sérülésekből való felépülés eszközeként is használná.

Forrás: The Guardian