Evra: “Amikor Mbappé beszél, olyan, mintha egy minisztert hallgatnék”

Ha Franciaországban létezik szabad szájú, szókimondó, a nyilatkozatai révén a fürdővízzel együtt a gyermeket kiöntő labdarúgó, az Patrice Evra. A Monaco, a Manchester United és az Olympique Marseille korábbi labdarúgója most életrajzi könyve megjelenésére időzített egy sajtóturnét, ahol minden nyilatkozatában elejtett egy kisebb bombát.

Legutóbb január 13-án egy ex-monacói csapattársa, Jérome Rothen rádióműsorában vendégeskedett, ahol az állandó vendég Nicolas Anelka társaságában közel másfél órán át cseverésztek.

A beszélgetést egy udvariassági körrel kezdték, melyben korábbi konfliktusaikat rendezték. Evra elmondta, hogy mennyire értékeli Rothen őszinteségét, cserébe Rothen is megdicsérte, Evrát, amiért mindig úgy beszél, hogy ami a szívén, az a száján. Ebből már lehetett sejteni, akadnak majd „túlzottan őszinte” megszólalások.

A résztvevők felelevenítették az emlékezetes 2003-2004-es Bajnokok Ligája-szezont, melyben a Monaco egészen a döntőig jutott. Evra akkori edzője, Didier Deschamps állítólag többször is megállította egy szóra, hogy ne mondjon ilyen hangzatosakat, mert túl nagy nyomást helyez a csapatra, de Evrát ez nem érdekelte. A Real Madrid elleni negyeddöntő előtt Evrától egyszer megkérdezték, hogy mit gondol arról, hogy milyen érzés Roberto Carlos, Beckham és Zidane ellen pályára lépni, amire akkor azt válaszolta, hogy "nekik milyen érzés lehet Patrice Evra ellen játszani?”.

Ezt a harcias mentalitást domborította ki Evra is. “Egy harci gép voltam, elzártam az érzelmeimet. Mindig is ilyen voltam. Deschamps-nak a győzelem fontos volt. Fergusonnak a győzelem 'normális' volt. Deschamps sosem dicsért meg. Fergusontól sosem féltem, de rettegtem attól, hogy csalódást okozok neki.”

Evra kitért a Manchester Unitednél töltött első edzésére, ami a médiában már korábban is keringett. Mint mondta, Gary Neville az edzésen egy igazi “angolos” becsúszással kínálta meg Evrát, aki elterült és fájlalta a lábát. “Azt gondoltam, hogy majd odajön hozzám és elnézést kér.” – mondta Evra, Neville viszont tovább játszott. Nem sokkal később Evra egy kung-fu filmbe illő rúgással válaszolt.

Evra azt is elárulta, hogy végtelenül haragudott Alex Fergusonra, amiért a 2007-ben elveszített FA-Kupa döntőben nem játszatta. Szerinte Ferguson a döntőt megelőző napon elmondta neki, hogy nem fog a kezdőben számítani rá, amitől Evra megrémült. Ferguson ezt egy viccel elütötte, „azt mondta, hogy nem úgy gondolta” – emlékszik vissza Evra. Másnap a kezdők kihirdetésénél Evra nem került a listára. Ferguson még ekkor is azt mondta Evrának, hogy csereként számít rá és be fogja vetni és vele fogják megnyerni a mérkőzést. “Gabi (Heinze) kezdett. Én úgy melegítettem, mint egy őrült, 80 percig füstöltem az oldalvonal mellett.” Mégsem cserélték be, a meccset elvesztették. Evra később levette az érmet a nyakából és nem rázott kezet Fergusonnal.

Rothennel aztán felidézték, hogy milyen élmények érték első válogatottságuk alkalmával. Evra felnőtt karrierje során mindig is balhátvédet játszott, így gyorsan versenyhelyzetbe került a Kékek aktuális sztárjával, Bixente Lizarazuval. Mondhatni: az legelső pillanattól fogva. Evra szerint amikor először megjelent a válogatott clairefontaine-i edzőközpontjában, Thierry Henry azt találta mondani Lizarazunak, hogy “Hé Liza! Nézd! Itt a felmentő sereg!”, amire Lizarazu azt válaszolta, “Még nem mentem nyugdíjba”. Evra szerint Lizarazu egyetlen összetartás alkalmával nem fogott vele kezet és szerinte Henry poénkodása ízléstelennek bizonyult.

Evra tett egy kitérőt arra, hogy a mai labdarúgók mennyire konzerv-szerű, előre bekészített nyilatkozatokat adnak. Példának Kylian Mbappét vette elő. „Amikor hallgatom Kyliant, olyan, mintha egy miniszter beszélne.” – mondta Evra. „Olyan, mintha nem lenne véleménye. Sokkal jobban szeretem, amikor valaki az igazi énjét mutatja.” Rothen itt egy kicsit Mbappé védelmére kelt, de nem tartott sokáig, mert folytatni kellett a mószerolást.

Kitértek arra, hogy az 1998-ban világbajnok csapat több tagja “nem volt túl szimpatikus” velük. Állításuk szerint egyeseket nem szólítottak a keresztnevükön és úgy referáltak egymásra, hogy “hogy is hívják őt ott?”. Evra ekkor Anelkával karöltve belefogott egy eszmefuttatásba, miszerint a fiatalok ma már egyáltalán nem olyanok, mint ők voltak régen, Anelka szerint “ha az edzőterembe belépett egy idősebb játékos, azonnal átadtam neki a helyem”, Evra pedig arról értekezett, hogy mai fiatalok labdákat sem akarnak pakolni az edzések után és nem figyelnek eléggé az idősebbek szavára. Hogy ilyenkor hogy nem jutott eszébe a Gary Neville-es anekdota, rejtély.

Innentől a beszélgetés a 2010-es világbajnoki fiaskóra terelődött, ahol Evra meggyőződéssel állította, a legnagyobb hiba, amit elkövetett, hogy “túl komolyan vette a szerepét”. “A szívemen viseltem a dolgot, Napóleonnak képzeltem magam, azt hittem, elég szélesek a vállaim. Visszanéztem néhány videót, látszik, hogy teljesen a szerepemben voltam. Igazi klánharcosként viselkedtem, mindenki ellenünk volt, én védtem a falkát.” – értékelte magát Evra.

Állítása szerint a szerepet nem kérte, a karszalagot ugyanis Raymond Domenech adta meg neki. Nem is akárhogy: egy nap Evra a csapatbuszról szállt le, amikor Domenech megállította és odabökte felé, hogy innentől ő lesz a csapatkapitány. Evra azt gondolta, hogy William Gallas jobban érdemelné. “Azt éreztem, elárultam Williamot” – mondta Evra. “Egészen addig Titi (Henry) hordta, ám ő kikerült a pikszisből az írek elleni kezezése miatt és már kezdőként sem lehetett számítani rá. Én viszont nem tudtam visszautasítani. William később duzzogott. Mondtam neki, ‘menj oda, kérd vissza, én nem akarom’, egy idő után Domenech ki is akarta rakni a csapatból. Meg tudtam érteni, miért nem beszélt vele.”

Evra valahogy hurkokban tért vissza mindig ugyanarra az érvelésre: a dolgokat nem ő kezdeményezte, sőt, nem is akarta csinálni, de a kötelesség miatt elvállalta és soha egy pillanatra sem gondolt magára. Mindent megpróbált rendezni, a csapat érdekeit szolgálta. A saját felelősségére valahogy soha nem terelődött a szó.

"A kapitányság napi teendői egy idő után teherré váltak. Mindenki nálam panaszkodott. Beleőszültem, hogy mindent rajtam kérték számon: mi van a fürdőköpenyekkel, mi van a halal-büfével... Ennyi ego mellett kellett volna egy Ferguson. Erre lett egy Domenechünk. Persze, ha a szövetségi kapitány a konyhai séf lett volna, akkor is ugyanúgy kellett volna küzdenünk” – panaszkodott Evra.

Ezután Anelka kapott egy szegmenst, aki elmondta, hogy ő még a 2010-es világbajnokság előtt fontolóra vette, hogy nem megy ki a tornára. “Éreztem, hogy a falnak rohanunk. Minden rosszul alakult, még Kínától is kikaptunk. Korábban Domenech eljött hozzám Londonba, ahol elmondta, hogy milyen taktikai tervei vannak. Én elmondtam, hogy szerettem volna, ha ketten játszanánk elől. Domench kilencest akart játszatni velem, én pedig elmondtam, hogy bármit játszok, csak azt nem.”

Ez a szokásos Anelka-féle eszmefuttatás, ami a Netflixes önéletrajzi filmjében is visszaköszönt: ő nem hibás, ő megmondta, mindenki helikopter körülötte.

Nem maradhatott ki az elhíresült Mexikó elleni meccs félidejében odadobott mondat, ami másnap a legnagyobb francia sportnapilap címplapjára került („Baszd magad a csapatoddal együtt”). Anelka szerint az igazság egyáltalán nem ott van, három okból (itt érdemes megkapaszkodni):

Innentől összeesküvések, találgatások és vádaskodások özöne következet: Evra szerint az akkor szövetségi elnök, Jean-Pierre Escalettes volt az, aki Anelka kizárásáról döntött. "Fentebb dőlt el. Ez politikai játszmázás volt. Krízis volt akkor az országban, rá lehetett kenni az ügyet a söpredékre. Ezek voltunk mi.” Evra magához hűen Escalettes-et "Escalier”-nak nevezi kétszer is, ami franciául "lépcsőt” jelent. Gyors emlékeztetőül: néhány perccel előtte azt sérelmezték, hogy a 1998-as csapat tagjai nem a keresztnevükön szólították őket.

A kizárás után aztán jött a szappanopera: a keret tüntetésképp nem szállt le a csapatbuszról. Evra állítása szerint nem akarta, de ha már belement, sajnálattal látta, hogy nem úgy alakult, ahogy ő azt elképzelte. “Megmondtam Domenech-nek, hogy valami történni fog, de nem mondtam meg, hogy mi. Kiszálltunk a buszból, aláírtunk néhány autogramot, majd visszamásztunk. Az volt a terv, hogy visszamegyünk a hotelbe. Csakhogy Domenech elvette a busz kulcsait. A legnagyobb hiba, amit elkövettem, hogy odaadtam neki a levelünket, amit aztán ő olvasott fel.”

A leginkább megmosolyogtató részletet ekkor nyögte be Evra. “Én személy szerint nem szerettem volna ezt. De csapatkapitányként a szócső szerepét vállaltam. Azt bánom, hogy ebben a történetben nem magamra gondoltam. Ez volt az egyetlen döntés, amit a csapat közösen hozott meg. Nem gondoltam eléggé az imázsomra, hogy mi fog történni, ha elfajulnak a dolgok. Ez volt a legnagyobb hiba, amit elkövettem.”

A résztvevők ezután tettek egy gyors kitérőt Yoann Gourcuff személye körül, aki szintén résztvevője volt a 2010-es földbeállásnak és akiről a tudvalevő, hogy Ribéry-vel nem volt felhőtlen a viszonya. “Nehéz volt neki, mert az új Zidane-t látták benne.” - mondta Gourcuffről Evra. “Túl nagy volt rajta a nyomás. Ribéry soha az életben nem bántotta. Sajnálom, hogy Gourcuff soha nem állt ki magáért, nem mutatta meg magát, hogy mire képes. Én mindig védtem őt, de minden labdát elszórt. Amint lekerült róla a megkülönböztető mez, egy fenomén volt. Amikor kikerült a csapatból, látszott, hogy felszabadult, azt mondtam neki, ‘hé, te mégis mit csinálsz?’ amire ő csak szabadkozott, hogy jobb ez így neki, nem akar kezdő lenni.”

Hogy Evra, Anelka és Ribéry mennyire értették meg egymást Gourcuffel, azt nagyszerűen szemlélteti az alábbi összeállítás. Gourcuff hiába került mindig jó helyzetbe, az istenért sem jutott el hozzá a labda.

Az interjú levezető része Evra és Lilian Thuram kapcsolatáról szólt, melynek kapcsán a ’98-ban világbajnok kijelentette, hogy Evrának soha többet nem lenne szabad a francia válogatott csapatkapitányának lennie. A nyilatkozat után Evra többször is próbálta elérni telefonon, először nyugodt hangemben hívta fel, tíz perccel később (!) pedig már idegesen. A szakasz azzal zárult, hogy Evra egy beképzelt alaknak tartotta Thuramot, „aki Malcolm X-nek képzeli magát”, állítólag egyszer ki kellett menekíteni őt az edzőközpontból, hogy ne találkozzanak, de most már hála az égnek rendeződött a kapcsolatuk.

Ha éreztünk ellentmondást az elmondottakban, ne lepődjünk meg, mert az utolsó snitt tökéletesen visszaadja Evra gondolkodásának lényegét. Mint ismert, Evra karrierje utolsó állomását a Marseille-nél töltötte, ahol egy alkalommal a játékos egy fenyegetőző szurkolót egy karate-rúgással illetett meg. Evrát felfüggesztették és nem sokkal később a karrierjét is befejezte. Amikor Evra az eset után otthon, a családja előtt beszélgetett az esetről, állítása szerint a következő párbeszéd zajlott le közte és a kisfia között.