A nagy versenyeken aggasztó Lukaku és a belga válogatott kapu előtti teljesítménye

Túl vagyunk már azon az időszakon, amikor Belgiumot előbb sötét lóként, majd egyre inkább favoritként tartották számon a világversenyeken. Most valahol a kettő közötti dimenzióban lebeg a csapat: annyira nem erősek, hogy egyértelmű esélyesként tartsuk számon őket, viszont a klasszisaikra pillantva az sem lenne kimondottan nagy szenzáció, ha megnyernék a tornát – egy mély menetelés pedig simán benne lehet. Vagyis lehetne.

Belgium a 2022-es világbajnokságot követően megköszönte a csapattal 2018-ban vb-bronzérmet szerző Roberto Martinez munkáját, és egy fiatal, a karrierje elején ígéretesebbnek tartott, ugyanakkor a klubfociban is jegyzett Domenico Tedescót bízták meg az újjáépítési feladatokkal. A származását tekintve olasz, de Németországban nevelkedett Tedesco (a neve egyébként olaszul németet jelent) a selejtező alatt le is rakta az új belga csapat alapjait.

A belgák ’90-es évek elején született generációjára már azt megelőzően ráragasztották az aranygeneráció jelzőt, mielőtt lett volna esélyük nyerni valamilyen trófeát. Magát a jelzőt éppen ezért nem is kell szó szerint venni: az Eden Hazard vezetésével színre lépő csapatot azért nevezték el így, mert a belga futballnak jó eséllyel ez volt a valaha volt legtehetségesebb generációja. A bizalom megelőlegezett volt, de azért nem alaptalan.

Azon már lehetne vitatkozni, mennyire tudták kiaknázni a példátlan lehetőséget. Két világversenynek is úgy vágtak neki, hogy a komoly eredményekkel nem rendelkező Marc Wilmots ült a kispadon, akivel a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon is negyeddöntőbe jutottak. Utóbbi azonban ébresztő volt a szövetségnek, ugyanis a csapatnak szerencséje volt a sorsolással, és azzal, hogy csak a második helyen zártak a csoportban, a könnyebbik ágra kerültek.

Wilmots után jött az Evertonnal korábban szép eredményeket elérő Martínez, akivel már izgalmasabb és rugalmasabb focit játszott a belga válogatott, és azt követően, hogy vereséggel debütált, 24 meccsen át – egészen a vb-elődöntőig – veretlen maradt. Martínez alatt a belgák átlagos teljesítménye elképesztően magas volt – 80 meccs alatt 2.26-os pontátlagot hoztak össze – de igazából csak egy világverseny jutott nekik, amelyen csúcson voltak a kulcsjátékosok.

Hazard-nak a 2018/19-es volt az utolsó értékelhető szezonja, Vincent Kompany 2019-ben visszavonult a válogatottól (nem sokkal később az aktív játéktól is), Jan Vertonghen is elindult a levezetés útján, és még sorolhatnánk. A fő problémát azonban az új generáció hiánya jelentette: nemigen jelentkeztek azok a játékosok, akik átvehették volna a stafétát a rutinosabb emberektől, így a keret egyre és egyre öregebb lett.

Amíg a 2016-os Eb-n Belgium rendelkezett a 7. legfiatalabb kerettel, a 2020-as tornán (2021-ben) már a 2. legidősebb volt, és a 2022-es vb-n is top 5-ben volt Martínez csapata. A fiatalítás kényszere – a rutinosabb játékosok szép sorban lemondták a válogatottságot vagy visszavonultak a profi futballtól – Tedescóra maradt, aki az első lépést meg is tette, a mostani belga válogatott már a 8. legfiatalabb ezen a bajnokságon. Az új korszak nem is indult rosszul, az Eb-selejtezőt meggyőző teljesítménnyel hozta le Belgium.

Tedesco irányításával a belga válogatott egyszer sem kapott ki a mostani Eb-t megelőzően. A selejtezőben 6 győzelem és 2 döntetlen volt a csapat mérlege, amivel megszerezte az első helyet Ausztria előtt. Ehhez jött még hozzá a barátságos meccseken elért négy győzelem és kettő döntetlen – utóbbiból az egyik Anglia ellen idegenben. A tornára két magabiztos sikerrel hangoltak, Montenegrót 2-0-ra, Luxemburgot 3-0-ra győzték le.

A meccs képét tekintve minden adott volt ahhoz, hogy Belgium hasonlóan folytassa a tornán is, a hosszú labdákkal rendre megtalálták a támadókat, Romelu Lukaku már a 3. percben szemtől szemben találta magát Martin Dúbravkával, de azzal a lendülettel a kapusba pofozta a labdát. Rá három percre Jérémy Doku passzolt a tizenhatoson belülre, csak épp a saját kapuja előtt, a szlovákok pedig némi szerencsével (Koen Casteels az első lövést még hárította) előnybe kerültek.

A belgáknak már az első félidőben voltak lehetőségeik az egyenlítésre – Kevin De Bruyne labdaszerzését követően egy pillanatra üresen maradt a szlovák kapu, de Leandro Trossard fölé emelte, illetve Lukakunak volt egy elpuskázott lehetősége – a második játékrész azonban még több esélyt kínált. Olyannyira, hogy itt már kétszer a kaput is sikerült bevenni, csakhogy mindkettőt visszavonta a VAR – az elsőt les, a másodikat kezezés miatt.

A várható gólok alapján a belgák kényelmesen megnyerhették volna a meccset, a hivatalos statisztikákba úgy került 1.91, hogy a két érvénytelenített találat xG-je értelemszerűen nincs benne (1.23 egyébként), mint ahogyan az a Lukaku-helyzet sem, amelyből végül nem lett lövés a rossz labdaátvétel miatt. Az AS Roma/Chelsea támadója egyébként is főszereplő volt a mérkőzésen, hiszen mindkét visszavont gólt ő szerezte, miközben bőven puskázott el helyzeteket.

Tedesco alatt Lukaku volt a belga válogatott egyik legfontosabb játékosa, a német-olasz 14 meccséből csak hármat hagyott ki. Azokon a találkozókon, amikor lehetőséget kapott, egy kivétellel mindig betalált vagy gólpasszt adott, rendszerint nem is egyet: 11 meccsen 17 gól és 2 gólpassz volt a mérlege. A szlovákok elleni mindössze a második olyan meccse volt a Tedesco-érában, amikor nem járult hozzá közvetlenül gólhoz, a nemzeti színekben tehát kimagaslóan jól teljesített.

Ezzel általánosságában egyébként sincs probléma, Lukaku válogatott szinten világviszonylatban is az egyik leggólerősebb játékos. 116 mérkőzésen 85-ször volt eredményes (17 gólpassz mellett), amivel az aktív játékosok közül csak hárman előzik meg: Cristiano Ronaldo, Lionel Messi és Ali Mabkhout (Egyesült Arab Emírségek). Ha csak az európai és a dél-amerikai válogatottakat vesszük alapul, akkor Lukaku a 3. legeredményesebb valaha.

A csatársors azonban már csak olyan, hogy a nagy pillanatokban belőtt/kihagyott helyzetre jobban emlékeznek a szurkolók, márpedig a belga csatárnak akadt pár emlékezetes momentuma a negatív fajtából. 2020-ban az Európa-liga döntőjében hagyott ki helyzetet (ráadásul öngólt vétett), az 2020-as Eb-n az olaszok elleni negyeddöntőben hibázott, a 2022-es vb-n a horvátok elleni csoportmeccsen volt rengeteg lehetősége, a 2023-as BL-döntőben pedig szintén benne maradt a gól.

A nagy világversenyeket tekintve sorozatban a harmadik meccsén maradt rúgott gól nélkül Belgium, miközben 47-szer vette célba az ellenfelek kapuját. Ebben benne volt 11 nagy helyzet is. Lukaku csak a horvátok elleni csoportkörös vb-meccsen négyet elszórt ezekből, mentségére szóljon, hogy súlyos meccshiánnyal, egy sérülést követően szállt be a vb-n. Valószínűleg ez nagy szerepet játszott abban, hogy a szokottnál lassabban reagált, és több esetben egyszerűen csak elakadt benne a labda.

A Szlovákia elleni meccset már nehezebb lenne a körülményekre visszavezetni: Lukaku jó formában várta a tornát, a Luxemburg elleni mérkőzésen duplázott, és Tedesco rendszerében is nagyszerűen érezte magát. Ehhez képest meglepő, hogy a szlovákokkal szemben 0.8-as xG sem volt elég a találathoz, ezzel együtt az utolsó három, világversenyen játszott meccsén 2.7-es xG maradt kihasználatlanul a részéről.

Még jobban fájhat, hogy épp azokat a ziccereit értékesítette, amelyekből végül – egy minimális les és egy szerencsétlen kezezés miatt – nem lett gól. „Csak a befejezéseink nem voltak tökéletesek” – mondta a találkozót követően Tedesco. „A felkészülésünk azonban kiválóan alakult. Lukaku tudja, hogyan szerezzen gólokat. Mentálisan erős játékos, túl fog lendülni ezen. Kétszer betalált, de mindkettőt elvették.”

A kritikákat Tedesco sem kerülte el – leginkább, hogy miért csak a második félidőben használta Dokut a balszélen, ahol a 37 éves Peter Pekarík volt az ellenfele – abban azonban nem tévedett, hogy a belgák legnagyobb problémája a kapu előtt volt. És nem csak Lukaku miatt, mondhatnánk Trossard-t, vagy a csereként beálló Johan Bakayokót, akik szintén hagytak ki lehetőséget. A folytatásban viszont aligha fér bele ehhez hasonló mérkőzés.

Az Eb lebonyolításából adódóan még korai lenne temetni a belga csapatot, igazából egyetlen győzelem is elegendő lehet a továbbjutáshoz. A mostanihoz hasonló negatív sorozatok pedig előbb vagy utóbb megszakadnak, sőt, az alulteljesítés nem ritkán felülteljesítésbe csap át. A nagy kérdés tehát most az lehet, vajon már ezen az Eb-n sikerül-e megfordítani a szerencséjüket, vagy újabb világverseny múlik el úgy, hogy azt gondoljuk, ennél sokkal több volt a belga csapatban.