Miért fontos felkészülni a tizenegyespárbajokra? Miként lehet együtt kezelni a nyomást? Hogyan segíthetik a csapattársak a rúgó játékost?

Miután Geir Jordet 1997-től kezdve több mint 130 labdarúgónak szolgált személyes pszichológiai tanácsadással és több mint 60 csapattal dolgozott együtt, tapasztalataiból merítve, 2024-ben tette közzé a Nyomás alatt című könyvet. A kiadvány idén Magyarországon is megjelent a Scolar kiadó gondozásában, Bartók Imre fordította. (A könyv eredeti címe: Pressure – Lessons from psychology of the penalty shootout)

Sok szurkoló – és akár labdarúgó-edző is – úgy tartja, hogy a tizenegyespárbajok olyanok, mint a lottóhúzás, végkimenetele pusztán a véletlen műve, nem lehet rá előzetesen felkészülni. Jordet a könyvében részletesen utánajárt, hogy miért érdemes a csapatoknak mégis gyakorolnia a tizenegyesrúgásokat és az ezzel járó stresszhelyzetet, mert megfelelő felkészüléssel jelentősen növelhető a párharc megnyerésének esélye.

A tizenegyespárbajok 1970-es bevezetését követő első évtizedekben a rúgó játékosok rendszerint a sípszó után azonnal nekifutottak a labdának és elvégezték a lövést. Vélhetően leginkább azért, mert szerettek volna minél előbb túlesni az idegtépő pillanatokon.

A kapkodás azonban sokszor az eredményesség rovására mehet. Jordet számokkal támasztja alá, hogy mivel a tizenegyes elvégzésére nincs időkorlát, hatékonyabb lehet, ha a rúgó játékos kivár néhány másodpercet, mintsem azonnal a sípszóra nekifut a lövésnek, mint egy sprinter a síkfutó számokban.

Az optimális kivárási idő 4-6 másodperc lehet, amíg a játékos még egyszer átgondolja a folyamatot. Sokkal tovább azonban nem érdemes várnia, mert a "túlgondolás" csapdájába eshet. Ugyancsak adatok bizonyítják, hogy a büntetőlövések során eredményesebbek azok a játékosok, akik gondosan, aprólékosan helyezik le a lövéshez a labdát szemben azon társaikkal, akik siettetik a folyamatot.

Jordet számtalan labdarúgóval beszélgetett a tizenegyesrúgásokhoz kapcsolódó élményeiről, és közösen kielemezték, hogy egy-egy hibához mi vezetett. A legtöbbször az okot a rúgó játékos valamilyen nem megfelelő cselekedetében találták meg.

Az angol válogatott sokáig hagyományosan eredménytelen volt a párbajokban, egy idő után a játékosok szabályosan rettegtek a szétlövésektől. A szerző egy 2009-es tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy a tizenegyesek előtt az angol játékosok 57 %-a hátat fordított a kapusnak, amikor elsétált a labdától, ami jóval magasabb arány a többi ország játékosainál.

A 2018-as világbajnokság előtt az angol labdarúgó-szövetség vezető elemzőjével, Chris Markhammel dolgoztak azon, hogy hogyan javíthatnák az angol válogatott hatékonyságát a tizenegyespárbajokban. Gareth Southgate szövetségi kapitány nyitott volt az együttműködésre, és belement abba, hogy edzésen lemodellezzenek egy komplett párbajt és minden részletet előre megbeszéljenek. A játékosokkal megvitatták az esetleges aggályokat, és egyebek mellett bevezették a kapus kulacsára írt feljegyzéseket az ellenfél játékosainak legkedveltebb célirányairól, ami azóta sokaknál a bevett gyakorlat része lett.

A nyomás kezelése érdekében az egyik legfontosabb újítás volt, hogy az angol kapus minden lövés után igyekezett összeszedni a labdát, hogy ő adhassa át azt a saját csapattársának vagy éppen a következő ellenfélnek – előbbit bátorítva, utóbbi talán kissé elbizonytalanítva. Anglia a 2018-as világbajnokság nyolcaddöntőjében 1-1-es döntetlen után tizenegyesekkel győzte le Kolumbiát, megszakítva a hosszú évtizedek óta tartó balszerencse-sorozatot. Az más kérdés, hogy a 2021-es Európa-bajnokság döntőjét büntetőkkel vesztették el – ennek okait ugyancsak kivesézték a könyvben.

"A büntetők egyszerűnek tűnnek, és éppen ezért olyan nehezek" – vallotta Johan Cruyff.

Jordet kimutatása szerint a tizenegyesrúgásoknál megkülönböztetjük a "kapusfüggetlen" és a "kapusfüggő" módszert. Előbbi esetében a rúgó játékos már a lövés előtt egyértelműen eldönti, hogyan és miként fogja elvégezni a büntetőt (ennek a műfajnak a legjobbja Harry Kane), míg utóbbinál a labdarúgó a lövés előtt megvárja, amíg a kapus elmozdul valamerre és ehhez mérten az ellentétes irányba rúgja a labdát (amiben Robert Lewandowski a leghatékonyabb).

A "kapusfüggő" módszer kétségtelenül kockázatosabb, hiszen ha a kapus jól érzi a lövés irányát, akkor csak 54 százalék az esély a hatékonyságára (ellenkező esetben 91). Mindeközben azt is kifejti, hogy Erling Haaland egy-egy hiba után miként váltott a két módszer között, valamint megtudjuk, hogy Kylian Mbappé a korábbi hibáján hogyan tudott felülkerekedni, hogy egy vb-döntőn három tizenegyest is értékesítsen.

Szoboszlai Dominik a "kapusfüggetlen" módszer legjobbjai közé tartozik. A szerző többször is példaként hozza fel a magyar válogatott csapatkapitányát, hiszen egész pályafutása alatt hihetetlenül hatékonyan lövi a tizenegyeseket. A Liverpool középpályása 2023 novemberéig bezárólag a 16 büntetőjéből tizennégyet balra lőtt és csak egy maradt ki (kapufa lett). Azonban hiába tudják a kapusok, hogy melyik oldalra szeret célozni, Szoboszlai lövései a legtöbbször annyira jól helyezettek és erősek, hogy esély sincs a hárítására.

A több mint 300 oldalas könyv több lehetséges szempontból megvizsgálja a tizenegyesrúgás körüli szituációt. Kitér a mérkőzések közben megítélt büntetőkre - a tizenegyest kapó és elszenvedő csapat játékosai milyen magatartást tanúsítanak a saját sikerük érdekében. Például a védekező csapat tagjai gyakran megpróbálják megrongálni a tizenegyespontot, megtudjuk, hogyan lehet ezt elkerülni, illetve arra is fény derül, hogy egyes csapatok milyen trükkhöz folyamodnak, hogy a rúgó játékost megvédjék az ellenfél provokációjától.

Emellett az is kiderül, hogy milyen pozitív üzenete lehet annak, ha egy-egy büntetőt hibázó játékost azonnal megvigasztalnak a csapattársai, mintsem ignorálják őt.

Jordet kielemezte, hogy kik azok a kapusok, akik a legjobban védik a tizenegyeseket, és egyenként megismerhetjük, hogy Diego Alves, Andrew Redmayne vagy éppen Emiliano Martínez hogyan képes megbabonázni az ellenfél játékosait.

A 2022-es világbajnokság kiélezett döntőjében Argentína tizenegyesrúgásokkal múlta felül a címvédő Franciaországot. Jordet a megfigyelései alapján közölte, hogy az argentinok szövetségi kapitányának, Lionel Scaloninak nyilvánvalóan részletesen kidolgozott terve volt a tizenegyesekre, mivel a sorsdöntő párbaj előtt csak egy alig húsz másodperces beszédet intézett a csapathoz, egyébként ideje nagy részében a hosszabbításban hibázó Gonzalo Montiel önbizalmát próbálta összekaparni (aki végül értékesítette a mindent eldöntő tizenegyest).

Ezzel szemben Didier Deschamps többször is hangsúlyozta, hogy ők nem gyakorolják a tizenegyeseket és szervezetlenségéről árulkodott, hogy két és fél percig kereste azt az öt játékost, aki egyáltalán vállalkozik a lövésre.

Scaloni az előzetes felkészüléssel elérte azt, hogy éles helyzetben már csak rövid, tömör üzenetekkel támogassa játékosait, nem a vb-döntő kulcspillanatai előtt kellett új helyzettel megismertetnie őket.

Szintén sokatmondó lehet, hogy a 2022-es vb-n mind az öt tizenegyespárbajt az a csapat nyerte, amelyik kevesebb időt töltött a szétlövés előtt a taktikai megbeszéléssel.

Scaloni maga is megfogalmazta vezetési alapelveit, ebben azt ecsetelte, hogy abszolút nem bánik különlegesen a játékosaival, csupán emberként kezeli őket:

A jelentősebb válogatott-tornák egyenes kieséses részében a mérkőzések 20-30%-a tizenegyesrúgásokkal dől el, és mivel a 2026-os világbajnokságtól kezdve még egy fordulóval többet játszanak a kieséses szakaszban, ez a szám minden bizonnyal csak tovább fog emelkedni.

Geir Jordet hiánypótló alkotásának magyar nyelvű kiadása a Scolar kiadó oldalán keresztül rendelhető meg. A könyv nemcsak a labdarúgók vagy az edzők, hanem a hétköznapi szurkolók számára is jócskán tartogathat különlegességeket.