Az afgán női focistákat menekülésre buzdítja a válogatott korábbi csapatkapitánya

- írja Barack Obama, az Egyesült Államok korábbi elnöke az Egy ígéret földje című elnöki memoárjának első kötetében (173. oldal).

Az Egyesült Államok és szövetségesei 2001 óta, 20 éve harcolnak a tálibok ellen, akik ezen a nyáron ismét uralmuk alá vonták Afganisztánt, ahonnan tömegek menekülnek és menekülnének el az "ultraszélsőmuszlimista törzsi társaság" (copyright by Uj Péter) elől. A 444 főszerkesztője a legutóbbi, csütörtök este kiküldött nagyszerű hírlevele teljes egészében ennek a háborús helyzetnek a részletes leírásáról szól, ilyen mondatokkal:

Példa erre az is, hogy a tálibok óriási mértékben korlátozzák a nők jogait. Ahogy a Telexcikkéből kiderül, "a nők oktatási jogaiért küzdő Nobel-békedíjas aktivista, Malala Yousafzai a BBC-nek adott interjújában azt mondta: ’Nem élhetünk olyan világban, ahol egy lánynak nincs joga a tanuláshoz’."

Ehhez kapcsolódik Khalida Popal, az afgán női labdarúgó-válogatott egykori csapatkapitányának története, illetve az általa a napokban megfogalmazottak. Ő kisgyerekként, még az előző tálib uralom alatt kezdett el futballozni, amivel az életét kockáztatta. Nem volt szabad lebukniuk, így társaival néma csendben fociztak az iskolájuk udvarán, miközben az épületet az utcától elválasztó kerítés másik oldalán tálibok járőröztek.

Popal már Dániában él, az őt ért halálos fenyegetések elől menekült Európába. Három évvel ezelőtt saját tapasztalatait osztotta meg a világgal arról, hogyan zaklatták szexuálisan hazája edzői és a labdarúgó-szövetségük tisztviselői a női focistákat. Elmesélte, hogy amikor bepanaszolta a szövetségnél a tetteseket, a trénereket büntetés helyett előléptették. A zaklatások állítólag nem csak a női focistákat, hanem számos más sportág női versenyzőit érintették, így rendszerszintűek lehettek.

Az afganisztáni női válogatottat közel másfél évtizede Khalida Popal segített létrehozni, tagjai most is az életüket féltik, miután a tálibok két évtized után visszaszerezték az ország irányítását. Ahogy az AP augusztus 16-án megjelent megrendítő cikkében olvashatjuk, a hozzá hazájából beérkező telefonhívásokban és hangüzenetekben Popal hallja a kétségbeesést és a könnyes segítségkérést.

Amikor telefonálnak, Popal csak annyit tud tanácsolni nekik, hogy meneküljenek el otthonukból, meneküljenek a szomszédok elől, akik a sportág úttörő játékosaiként ismerik őket, és próbálják kiradírozni a focista múltjukat - különösen a tálibok elleni aktivizmusukat, akik most újra létrehozzák az Iszlám Emírséget Afganisztánban.

"Arra biztattam őket, hogy szüntessék meg a közösségi médiában létrehozott profiljaikat, vegyék le a fotóikat, meneküljenek és bújjanak el” - mondta Popal az Associated Pressnek egy Dániából adott telefonos interjúban. "Ez összetöri a szívemet, mert ennyi éven át azon dolgoztunk, hogy növeljük a nők láthatóságát, most pedig azt mondom az afganisztáni nőknek, hogy ne szólaljanak meg és fel, hanem tűnjenek el onnan, mert az életük veszélyben van."

A 34 éves Popal alig tudja felfogni az afgán kormány összeomlásának sebességét és azt az érzést, hogy a nyugati nemzetek, amelyek 2001-ben segítettek a tálibok uralmának megdöntésében, cserbenhagyták. Miután a tálibok 1996-ban elfoglalták Kabult, Popal a családjával együtt elmenekült, és két évtizeddel ezelőtt tizenévesként tért vissza Afganisztánba, előtte egy pakisztáni menekülttáborban élt. A nemzetközi közösség védelme miatt Popal optimista volt, hogy a nők jogai érvényesülni fognak.

"Az én nemzedékemnek az volt a reménye, hogy felépítjük az országot, hogy fejlesztjük a következő generációban felnövő nők és férfiak helyzetét az országban" - mondta. "Ezért kezdtem el más fiatal nőkkel együtt a labdarúgást eszközként használni a nők és lányok helyzetbe hozására."

2007-re már elég játékos gyűlt össze ahhoz, hogy Popal tagja legyen Afganisztán első női labdarúgó-válogatottjának. "Nagyon büszkék voltunk a mez viselése miatt" - említette Popal. "Ez volt a legszebb, legjobb érzés."

Popal arra bátorította csapattársait, hogy használják fel platformjaikat, hogy felszólaljanak, mivel a tálibok a fokozódó támadások miatt újra területeket foglaltak el.

"Nagyon sok halálos fenyegetést kaptam, mert idéztek az országos televízióban" - mesélte. "A tálibokat az ellenségünknek neveztem."

Popal 2011-ben hagyta abba az aktív játékot, hogy az Afganisztáni Labdarúgó-szövetség igazgatójaként a csapat koordinálására koncentrálhasson. A fenyegetések azonban folytatódtak, és végül 2016-ban kénytelen volt elhagyni Afganisztánt, hogy Dániában kérjen menedéket.

"Az életem nagy veszélyben volt" - jelentette ki.

De soha nem hagyta cserben a női labdarúgókat, és segített leleplezni az őket ért fizikai és szexuális bántalmazást, a halálos fenyegetéseket és a nemi erőszakot, amelyekbe az afganisztáni szövetség vezetősége is belekeveredett. A sportban tapasztalható korrupció tükrözte egy olyan ország ingatag alapjait, amely az Egyesült Államok által vezetett misszió csapatainak kivonása után rohamosan romlott.

"Az afgán nők hittek az ígéretükben, de elmentek, mert nincs többé nemzeti érdek. Miért tettek ígéretet?" - tette fel a költői kérdést Popal. "Ezt mondják a síró és hangüzeneteket küldő lányok is. Miért nem mondták, hogy így távoznak? Legalább meg tudtuk volna védeni magunkat.

Popal messze van ugyan, de pontosan tudja, mi történik Afganisztánban, és minek vannak kitéve hazájában a nők, a női focisták is.

Ebben a helyzetben nehéz elképzelni, hogy a FIFA által számon tartott 167 női csapat közül a 152. helyen rangsorolt Afganisztán újra játszani fog a közeljövőben.

"Nagyon fájdalmas volt látni, amikor a kormány megadta magát" - zárta mondandóját Popal. "A nők elvesztették a reményt."

via AP

---

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.