Az átigazolási időszak hajrájában kiderül, ki tudja-e kényszeríteni eladását Isak és Lookman, illetve talál-e magának új klubot Donnarumma és Rodrygo
Frissítve 21/08/2025 - 19:34 GMT+2
Két hét sincs már hátra a 2025-ös átigazolási időszakból, de bőséggel vannak sztárok, akiknek nem dőlt el a sorsuk. Alexander Isak és Ademola Lookman mindent megtesznek azért, hogy az eladásukra kényszerítsék a klubjaikat, Gianluigi Donnarumma és Rodrygo esetében pedig egyre inkább úgy fest, hogy létszámfelettivé váltak a jelenlegi projektben.
Kihagyták a Szuperkupa-döntőre készülő keretből, Donnarumma távozik a PSG-től
Videó forrása: SNTV
Múlt héten a Marseille kínos vereségbe szaladt bele a francia bajnokság nyitómeccsén: Ludovic Blas 91. percben szerzett találatával 1-0-ra győzött a Rennes, amely nagyjából egy órán át emberhátrányban játszott. A vendégek 24 próbálkozásából csak kettő talált kaput, és nem tudták gólra váltani a mezőnyfölényt – ezt követően pedig elszabadultak az indulatok az öltözőben.
Gerónimo Rulli, a Marseille kapusa alaposan letolta Jonathan Rowe-t a hozzáállása miatt, Adrien Rabiot pedig ennél is tovább ment: felpofozta az angol szélsőt. Miután Rowe nem sokkal később viszonozta a kölcsönt, a klub válaszul mindkét játékost megbüntette, és szinte teljesen biztos, hogy nem maradhatnak a Marseille-nél. Lényegében csak az a kérdés, ezek után ki lát bennük fantáziát.
Nehéz elképzelni, hogy lesz a nyáron ennél csúnyább szakítás, pedig van egy hetek óta tartó, és sokkal nagyobb visszhangot kapó átigazolási saga. Alexander Isak, a Newcastle klasszis támadója nem csinált nagy titkot abból, hogy távozni szeretne, a klub viszont egyelőre nem hajlandó eladni a játékost. Egy komoly ajánlatra már biztosan nemet mondtak: a Liverpool 110 millió fontos ajánlata kevésnek bizonyult.
Isak – megelégelve a patthelyzetet – kommunikációs szempontból nézve agresszív stratégiát választott: a közösségi oldalán jelezte a távozási szándékát és megszegett ígéretekkel vádolta meg a Newcastle-t.
"Régóta csendben vagyok, miközben mások megszólaltak. Ez a csend lehetővé tette, hogy az emberek a saját verziójukat adják elő az eseményekről, holott ők is tisztában vannak, hogy az nem tükrözi mindazt, amit valójában megbeszéltünk a zárt ajtók mögött.
A valóság az, hogy ígéretek hangoztak el, a klub régóta tisztában van az álláspontommal. Félrevezető úgy tenni, mintha ezek a kérdések csak most kerültek volna elő. A megszegett ígéretek és az elveszített bizalom után nem folytatódhat egy kapcsolat. Így áll most a helyzet, és ez az oka annak, hogy mindenkinek a váltás az érdeke - nem csak nekem."
A klub viszont azt állítja: soha nem ígértek olyat Isaknak, hogy a 2024/25-ös szezon lesz majd az utolsó, amit a Newcastle színeiben kell lejátszania.
"Csalódottan láttuk Alexander Isak esti közösségi médiás posztját. Szeretnénk egyértelművé tenni, hogy Alex továbbra is szerződés alatt áll, és nem volt olyan ígéret a klubvezetők részéről, hogy a nyáron elhagyhatja a Newcastle Unitedet" - érkezett a klub válaszközleménye, amelyben azt is hozzátették: a körülmények nem teszik lehetővé a csatár értékesítését.
Másképp fogalmazva, nem találtak olyan pótlást, amivel elégedettek lennének. Idén nyáron nagy volt a harc a középcsatárokért, a Newcastle pedig két riválisával szemben is alulmaradt: Hugo Ekitiké a Liverpoolt, Benjamin Šeško pedig a Manchester Unitedet választotta. Néhány lehetőség még a nyár végére is maradt, ám ahogy lenni szokott, ezek inkább kényszermegoldások lennének a BL-résztvevő klub számára.
Hogy mi az igazság, ki és mit ígért kinek, talán sosem fogjuk pontosan megtudni. A kialakult helyzet szempontjából talán nem is lényeges: az számít, hogy Isak nem akar többet a Newcastle-ben játszani, a közleményével pedig alighanem felégette azokat a hidakat is, amiket Eddie Howe vezetőedző felkínált neki. Innentől pedig igaza van a futballistának: mindkét fél jobban jár, ha a nyáron végleg búcsút intenek egymásnak.
Elméletben megtehetné a Newcastle, hogy megtartja a futballistát és bosszúból a lelátóra száműzi, ám a klub szempontjából nem sok értelme lenne. Rengeteg pénzt buknának, sokkal nehezebb lenne pótolni, ráadásul a kiszemeltjeik alighanem kétszer is meggondolnák, aláírjanak-e egy olyan klubhoz, amelyik így bünteti a játékosait.
Az már egy másik lapra tartozik, mennyire szimpatikus ez a hozzáállás a játékos részéről. Az 52-szeres svéd válogatott csatár 2028-ig szóló szerződést írt alá a Newcastle-lel, amelynek ráadásul meglehetősen sokat köszönhet. 2022-ben, amikor az angol klub 70 millió eurót fizetett érte a Real Sociedadnak, még messze nem volt egyértelmű, hogy meg is térül majd a befektetés.
Isak tehetségéhez ugyan nem férhetett kétség, de a teljesítménye hullámzó volt, a 2020/21-es, 17 gólos szezonját követően csak hatszor talált be a La Ligában. A részben megelőlegezett bizalmat meghálálta, amihez alighanem Howe szakértelmére is szükség volt. Két évvel ezelőtt 21, az előző szezonban pedig 23 gólt szerzett a Premier League-ben, vagyis az angol élvonal egyik legveszélyesebb játékosa lett belőle.
A svéd csatár története ugyanakkor arra is rávilágít, hogy akármennyire is ambiciózusnak számít a Newcastle projektje, a klub még nem tartozik a legmagasabb polcra. A futball ilyen szempontból mindig is hierarchikusan működött: minél nagyobb klub hív valakit, annál nehezebb nemet mondani, márpedig Isakot most épp az a Liverpool csábítja, amely az egyik legsikeresebb angol klub. És talán az sem mellékes, hogy címvédőként a PL legnagyobb esélyese.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/08/15/image-94794a3a-b188-47a6-9ad6-a018466171e9.jpeg)
Alexander Isak
Fotó: Getty Images
Ezt a hierarchiát mindenki könyörtelenül kihasználja: a Real Madrid lazán ráveti magát a Liverpool sztárjaira, és még egy klublegendát (talán ezt az átigazolással együtt megadhatjuk Trent Alexander-Arnoldnak) is képes elcsábítani. Amennyire tehetetlen volt a Liverpool a Real Madrid gravitációjával szemben, ugyanannyira fegyvertelen a Newcastle a Liverpoollal, de még akár a mai Manchester Uniteddel szemben is.
Olyan nagyon a Newcastle-t sem kell félteni, amely hasonló stratégiát alkalmaz a Brentford csatárával, Yoane Wissával, aki szintén kihagyta a nyitófordulót a jövőjével kapcsolatos bizonytalanság miatt.
Messze nem Isak az egyetlen sztárjátékos, akinek az utolsó napokban dőlhet el a sorsa. Rodrygo azonban egészen más helyzetben van: a brazil játékos nem szeretne távozni a Real Madridtól, de egyre inkább nyilvánvaló, hogy kiszorult a Xabi Alonso-féle projektből: a klubvilágbajnokságon 93 percet töltött a pályán, az Osasuna elleni bajnokit pedig a kispadról nézte végig.
Xabi Alonso a meccs után hangsúlyozta, hogy Rodrygo kihagyásának taktikai okai voltak, és nem azért maradt a padon, mert nem számítanak rá.
"Ez csak egyetlen meccs volt. Ha a következő három hónapban sem kapna lehetőséget, az már más helyzet lenne. De semmi sem történik. A klubvilágbajnokság a sorozat jellegéből adódóan más helyzet volt. Most már túl is tehetjük magunkat a klubvilágbajnokságon, mert a jelenlegi szezon számít. Természetesen számítok Rodrygóra. Egy meccs volt, nem kell túl sokat belelátni a jövőjével kapcsolatban."
A brazil támadóért 2019-ben 45 millió eurót fizetett a Real Madrid a Santosnak. Vinícius Júniorhoz hasonlóan nála is azt a stratégiát alkalmazták, hogy már azt megelőzően megvásárolták, mielőtt berobbant volna. Nem kis kockázatot vállalt Florentino Pérez, de idővel kiderült, jó lóra tett: Rodrygo idővel meghatározó játékos lett, és fontos gólokat szerzett, a Manchester City elleni 2022-es BL-párharc során kétszer is betalált.
A madridiaknál töltött hat szezonja során kétszer lépte át a 2000 játékpercet a bajnokságban, tavaly pedig nagyon közel járt hozzá – de mindvégig a nagyobb sztárok árnyékába szorult. Hol Vinícius, hol Bellingham lopta el a show-t (korábban még ott volt Benzema is), tavaly pedig megérkezett Mbappé, és még hátrébb szorult a hierarchiában.
Az talán még mostanra sem derült ki, mennyire jó igazából Rodrygo, és lehet az oka annak, hogy nem állnak sorban a klubok, hogy letegyék az asztalra azt a 80-100 millió euró körüli összeget, amit a madridiak szeretnének. Mármint abban megvan az egyetértés, hogy a brazil nyilvánvalóan nagyon jó futballista – volt már szezon, amiben a gól-gólpassz terén elérte a 30-at – az viszont talán nem derült ki, mennyire tartozik az elithez.
Valószínűbb, hogy oda tartozik, ugyanis úgy hozott kiváló számokat, hogy soha nem játszott a legerősebb posztján. Rodrygo a karrierje nagy részében a jobbszélen kapott lehetőséget, ami jobblábasként a lövéseknél és a cseleknél is hátrányos volt. Logikus feltételezés tehát, hogy ha több időt tölthetne a bal oldali félterületben játszva, akkor új szintre emelkedhetne a játéka.
A helyzete azért is érdekes, mert ez a klub akár a Real Madrid is lehetne: nem kevés dilemmától szabadulna meg Xabi Alonso, ha a két keveset futó támadó, Vinícius és Mbappé helyett csak az egyiket kellene tehermentesíteni. Vagyis a csapat szempontjából talán jobban járna a Real Madrid, ha a másik brazil támadótól szabadulna meg, de Vinícius sztárpotenciálja miatt valószínűleg nem történik meg.
Gianluigi Donnarumma számára nem ismeretlen az a helyzet, ami a szerződéshosszabbítása kapcsán kialakult, csak most nem nála vannak az ütőkártyák. Mondjuk 2021-ben sem voltak annyira erősek a lapjai, mint azt előzetesen gondoltuk: a Milan ugyan elég sokat bukott azzal, hogy ingyen elveszítette az olasz válogatott játékost, végül nem csak pótolni tudta, de Mike Maignan személyében egy jobb és olcsóbb kapust szerződtetett.
Rosszul azért Donnarumma sem járt: éves szinten körülbelül 13 millió eurós fizetést harcolt ki a PSG-nél, a bajnoki címek után idén a Bajnokok Ligája-győzelem is összejött. Az olasz kapus remekül védett Európában, két góltól mentette meg a csapatát, ráadásul főszereplő volt a Liverpool és az Aston Villa elleni meccseken is – nélküle egyértelműen nehezebb lett volna megszerezni a BL-serleget.
Donnarumma azonban sosem tartozott Luis Enrique kedvencei közé, mivel lábbal nem elég képzett. Az olasz kapusnak ráadásul nem ez az egyetlen vakfoltja: a méretei ellenére nem számít elitnek a levegőben (az előző egy év alapján a kapusok 57%-hoz tartozik, vagyis abszolút középmezőnybeli), a védések terén pedig – mint a legtöbb kapusnak – ingadozó a teljesítménye.
Donnarumma legnagyobb értéke a védésekben rejlik: ha átlagon felül teljesít, akkor van hozzáadott értéke, ha nem… akkor fogalmazzunk úgy, hogy kevésbé éri meg az edzőknek a labdakihozataloknál meghozott kompromisszum. Tavaly még nem volt probléma a teljesítményével, 10.4 góltól mentette meg a csapatát, a pár héttel ezelőtt véget ért szezont ellenben -3.3-mal zárta.
A bajnokságban tehát több gólt kapott, mint amennyire a várható gólok alapján számítani lehetett, ez pedig lehetőséget adott a klubnak a továbblépésre. Lucas Chevalier tökéletes választás volt: három év alatt, folyamatosan javuló teljesítménnyel 15.5 góltól mentette meg a Lille-t, és a passzjátékot tekintve is jobban illik Enrique elképzeléseihez.
Az Európai Szuperkupa döntőjében már Chevalier védte a párizsiak kapuját, és volt pár remek védése, a második találatban viszont vastagon benne volt. Akárhogy is, Donnarumma már elbúcsúzott, és szinte biztosan Angliában folytatja – a profilját ismerve csak az az egy dolog meglepő, hogy a két manchesteri csapat közül nem a United, hanem a City érdeklődik érte kitartóan.
Olaszországban két sztárcsatár is a távozás mellett döntött: Dušan Vlahović a Juventustól, Ademola Lookman pedig az Atalantától menekülne. Vlahović esetében a szándék kölcsönös, a torinóiak ugyanannyira nem akarják a keretben látni, mint amennyire a szerb csatár elvágyódik, az anyagiak azonban komplikálttá, ha nem egyenesen megvalósíthatatlanná teszik a transzfert.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/08/21/image-d336e0e8-8344-448a-ac81-c503f7a1a1ea.jpeg)
Ademola Lookman
Fotó: Getty Images
Vlahović ugyanis magasan a Juventus legjobban kereső játékosa, a Capology adatai alapján évi 22 millió eurót kap a támadó. Ez már 2022-ben is soknak tűnt, pedig akkor a szerb élete formájában focizott, 21 forduló alatt 17 gólt szerzett a Fiorentina színeiben. Torinóban meg sem tudta közelíteni ezt a teljesítményt: 145 meccsen 58 gól és 14 gólpassz került a neve mellé.
A szerbnek voltak ugyan kérői, de a fizetési igényeit senki sem teljesítette, így viszont nagy a valószínűsége annak, hogy marad 2026-ig Torinóban és kifuttatja a szerződését.
Lookman és az Atalanta között már az előző szezon közepén érződött, hogy megtört a kapcsolatuk, nagyjából akkor, amikor Gian Piero Gasperini nyilvánosan kritizálta a játékost egy kihagyott büntető miatt. A nézeteltérést látszólag elsimították, de az Atalanta a BL-kudarc után (kiestek a playoffban a Club Brugge ellen) nem igazán talált vissza az őszi formájához.
A nigériai válogatott támadó esete kísértetiesen hasonló ahhoz, amit Isak és a Newcastle esetében láttunk: a játékos külön készül, átigazolási kérelmet nyújtott be, az Instagramján pedig ő is megszegett ígéretekről beszélt. Egy különbség azért akad: amíg a Newcastle a közleményében tagadta, hogy bármit is ígértek volna, Luca Percassi, az Atalanta vezérigazgatója elismerte, hogy volt közöttük egy gentleman’s agreement.
A klub azonban azt állítja, hogy a megállapodásnak volt egy feltétele: megfelelő ajánlatnak kell befutnia. Ilyet pedig az Atalanta nem kapott. A bergamóiak elsősorban külföldre igyekeztek eladni a sztárjukat, tárgyaltak angol és szaúdi klubokkal is, megállapodni azonban azért sem sikerült, mert Lookman az Intert szemelte ki (és a helyzetet fél szemmel a Napoli is figyeli).
Noha a két elutasított ajánlat után az Inter az olasz sajtó szerint lemondott a játékosról, bőven hozhat még csavart a nigériai támadó átigazolási sagája. Az ugyanis az Atalantára is igaz, hogy nem sok értelme van megtartani egy olyan játékost, akinek már nem áll szándékában pályára lépni a klub színeiben. Vagy inkább a klub címerét viselve, merthogy az Internek és az Atalantának is a kék-fekete az elsődleges színe.
Amennyiben Lookman nem gondolja meg magát, és csak az Inter ajánlatára vár, nem nagyon lesz jobb választása az Atalantának, mint elfogadni a rivális által felkínált összeget, még akkor is, ha az egy kicsivel elmarad az igényeiktől.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés