Barracas háborúja: az 1925-ös Dél-Amerika-bajnokság utolsó meccsén Argentína ellenséges körülmények közt érvényesült Brazília ellen

A világ legrégebb ideje zajló kontinensbajnokságát a dél-amerikai földrészen tartották meg először 1916-ban. A vetélkedés kilencedik kiírását 1925-ben írták ki, az Argentínában zajló torna éppen karácsonykor, december 25-én zárult.

A kezdeti időszakban a Dél-Amerika-bajnokságot (a Copa América elődje) még évente megrendezték, általában csak négy-öt csapat részvétel. Az 1925-ös Buenos Aires-i tornától azonban Uruguay a labdarúgó-szövetség válsága miatt, Chile pedig az újabb gyenge szereplésétől tartva visszalépett, így mindössze három csapat mérte össze erejét. Argentína és Brazília mellett Paraguay indult a tornán.

A szervezők úgy döntöttek, hogy a három csapat két körmérkőzéses fordulót játszik egymással, és a fejenként lejátszott négy-négy meccs eredményei alapján hirdetik ki a végeredményt.

A mérkőzéseket 1925. november 29. és december 25. között rendezték meg az Estadio Sportivo Barracasban és az Estadio de Brandsen y Del Cruceróban.

A papírformának megfelelőn a házigazda argentinok és a brazilok is kétszer magabiztosan legyőzték Paraguayt, míg kettőjük első meccsét a mesterhármasig jutó Manuel Seoane főszereplésével rendező nyerte 4-1-re december 13-án.

A kontinenstorna utolsó mérkőzésen Argentína és Brazília második egymás elleni mérkőzése volt, melyre furcsa módon december 25-én kerítettek sort.

Az utóbbi időben már megszokhattuk, hogy az ünnepek alatt is játszanak egyes országokban focimeccseket, a Premier League-ben és/vagy más élvonalbeli topligában is gyakoriak a december 26-i boxing day-fordulók, de december 25. általában szent és sérthetetlen volt a keresztény országokban. Akkoriban viszont Dél-Amerikában ezzel nem törődtek.

A mérkőzés cseppet sem zajlott ünnepi hangulatban, ugyanis a 30 ezer fős Buenos Aires-i publikum minden áron a hazaiak végső sikerét szerette volna látni. A találkozó végül a környező városrész révén "Barracas háborújaként" vonult be a történelemkönyvekbe.

A brazilok jól kezdték a mérkőzést, hiszen az első félóra végén a kor kiemelkedő gólvágója, Arthur Friedenreich és három perccel később Nilo is betalált, mellyel kétgólos előnyt építettek fel. Nem sokkal később az argentin hátvéd, Ramón Muttis kőkeményen szerelte Friedenreichet, melyet követően verekedés tört ki a pályán.

A hazai szurkolók is berohantak a játéktérre, hogy csatlakozzanak az ökölharchoz. Végül a rendőrség segítségével sikerült megfékezni a verekedést.

A közjáték miatt tízperces kényszerszünet után folytatódhatott továbbá a mérkőzés. A pályán valamelyest enyhült a feszültség és a csapatok megpróbáltak a játékra koncentrálni, de a lelátón a hangulat egyre ellenségesebbé vált, a hazai közönség a saját csapatuknak való szurkolás mellett a beszámolók szerint folyamatosan a brazilokat provokálta.

Öt perccel az első félidő vége előtt Antonio Cerrotti zárkóztatta közelebb a hazaiakat, majd a második félidőben a torna gólkirályának bizonyuló Seoane góljával az Albiceleste kiegyenlített.

A 2-2-es döntetlen végül azt jelentette, hogy az argentinok nyerték meg a tornát (brazil győzelem esetén a szabályok értelmében a pontegyenlőség miatt újabb mérkőzést játszottak volna), míg a brazilok ezüstérmesek lettek.

Egyes beszámolók szerint a lefújás után a hazai szurkolók egy csoportja kövekkel dobálta meg a brazilokat. Így annak a felvetésnek is lehet valóságalapja, amely szerint a brazilok játékkedvét erősen visszafogta a helyi publikum agresszivitása és azért sem nyerték meg a meccset – vagy legalábbis nem tettek meg mindent a győzelemért –, mert féltették volna a saját testi épségüket.

Ugyanakkor a brazilok védője, Floriano később beismerte, hogy a csapat több tagja a mérkőzés előtti éjszakát végig mulatta a városban. Mindez kihatással lehetett arra, hogy nem tudták megtartani kétgólos vezetésüket – az eredményt nem lehet kizárólag az ellenséges közeg számlájára írni.

Az argentinok az 1921-es első sikerük után száz évvel ezelőtt szerezték meg második kontinensbajnoki címüket – másodszor is hazai környezetben lettek Dél-Amerika bajnokai.

Brazíliában viszont hatalmas felháborodás fogadta a történteket, Rio de Janeiro utcáin még tüntetéseket is tartottak az argentinok bajnoki címe és brutális fellépése ellen tiltakozva.

Természetesen a torna végeredményét mindez nem befolyásolta, de a brazilok ezt követően 12 évig távol maradtak eseménytől. Menet közben több évig meg sem rendezték a kontinenstornát az első, 1930-as világbajnokság után, mivel többen is csalással vádolták a győztes uruguayiakat.

A brazilok 1937-es visszatérésekor ismét a két nagyágyú csatázott az aranyéremért, és miután az ötmeccses körmérkőzések után pontegyenlőséggel végeztek az élen, újabb meccset játszottak egymással. A mindent eldöntő mérkőzésen az argentinok hosszabbításban nyertek 2-0-ra a San Lorenzo egykori kultikus otthonában, az Estadio Gasómetróban.

A dél-amerikai kontinensbajnokságot már hosszú ideje június-július körül bonyolítják le, így újabb karácsonyi mérkőzések nem jöhetnek szóba.

Az 1975 óta Copa América néven futó versenysorozatot az utóbbi időben négyévente tartják, az Európa-bajnokság küzdelmeivel párhuzamosan - legközelebb 2028-ban rendezik meg a tornát.

Forrás: goal.com