Amikor az utolsó darab puzzle is a helyére kerül: edzők, akikkel nagyot húztak a klubok

Egy másik cikkben már foglalkoztunk azokkal az edzőkkel, akik nagy reményekkel és elvárásokkal ültek le a kispadra, ám vagy egyértelműen megbuktak, vagy még nem bizonyították, hogy megérte beléjük fektetni a bizalmat. Ezúttal azokat az edzőket emeljük ki, akik az első hónapjaikban meggyőzően teljesítettek, és ha így folytatják, nagyon sokat várhatunk tőlük és csapataiktól ebben az idényben.

A listán szereplő edzők közül Nagelsmann kapta a leghálásabb feladatot, hiszen a Bayern München már az érkezése előtt is a világ egyik legjobb csapata volt, ami a rövid ideig tartó Hansi Flick-érában minden lehetséges trófeát megnyert. A 34 éves szakvezető kifejezetten erős alapokra építhetett, ezzel párhuzamosan viszont az elvárások is az ő esetében a legnagyobbak: nála nem csak a jó játék az elvárás, de már az első éveiben komoly trófeákat kell szállítania.

December közepén ebből a szempontból nem lehet kiértékelni a munkáját, a tendenciák mindenesetre biztatóak. Németországon belül továbbra is a szokásos dominanciájával szerepel a Bayern, a bajnokságban hat ponttal vezet a Borussia Dortmund előtt, 52 rúgott gólja a legtöbb, a 16 kapott pedig a második legerősebb teljesítmény. Nagelsmann minden fronton tudott javítani az elődjéhez képest: kompaktabbak, hatékonyabban támadnak, és jobban kontrollálják a játékot.

Hogy pontosan hol tart játékban a csapat, nehéz megállapítani, a Bundesligában ugyanis a riválisok gyengélkedésével egyfajta hatalmi vákuum keletkezett (bár alakul a Borussia Dortmund Marco Rose kezei között, egyelőre inkonzisztens), és a BL-ben is csak papíron került erős csoportba, a jelenlegi Barcelona csak árnyéka önmagának. A nagyüzem és ezzel az igazi tesztidőszak csak tavasszal érkezik, ám az eddig látottak alapján készen áll a nemzetközi kupapárharcokra a csapat.

Érdekes időszakon van túl az Inter. Néhány hónappal ezelőtt még általános eufória uralkodott a klubnál, miután tíz év után először kupát nyert a csapat, ráadásul sikerült megszakítani a Juventus közel egy évtizedes dominanciáját a Serie A-ban. A régóta rebesgetett anyagi problémák miatt azonban a projekt megtorpant, Antonio Conte felállt a kispadról, a vezetőség pedig Romelu Lukakut és Achraf Hakimit egyaránt kénytelen volt pénzzé tenni a piacon.

A keretet a két világklasszis gazdaságosabb verziójával pótolták (Edin Džeko és Denzel Dumfries), Contét pedig a Serie A egyik feltörekvő reménységével, Simone Inzaghival próbálták feledtetni. A fiatalabb Inzaghi tesó a Laziónál kimagasló munkát végzett 2016 óta, egy szezont leszámítva folyamatosan a BL-indulást érő helyekért küzdött az itt-ott foghíjas római kerettel, 2019-ben pedig Olasz Kupát nyert a csapattal.

Ha voltak is kétségek azzal kapcsolatosan, hogy magasabb szinten is megállja a helyét, azokat eloszlatta új klubjánál, a nagy távozók ellenére változatlanul az Inter tűnik a legerősebb olasz csapatnak. Inzaghinak leginkább akkor voltak problémái, amikor a dél-amerikai kontingens a válogatott szünetekről holtfáradtan tért haza, ilyenkor be is csúszott egy-egy botlás, ezt leszámítva azonban jó úton jár az Inter, hogy megvédje a címét a Serie A-ban.

Ritkán ül át valaki az Everton kispadjáról a Real Madrid edzői székébe, de Carlo Ancelotti-szintű szakembert sem mostanság alkalmazott a liverpooli klub. Az olasz edzőlegendát mindenesetre sokan leírták már az Evertonban töltött időszak alatt és előtt, nem minden alap nélkül, hiszen a Bayern Münchentől és a Napolitól is dicstelen körülmények között távozott. Nem mellesleg, 2015-ben a Real Madrid is szerződést bontott a háromszoros BL-győztes edzővel.

Idén nem olyan nagy a verseny a spanyol bajnokságban, mint Ancelotti legutóbbi itt töltött időszakában volt, és ezt úgy tűnik, épp a Real Madrid fogja kihasználni. 17 forduló elteltével nyolcpontos előnnyel vezeti a La Ligát a Sevilla előtt, ám ennél fontosabb, hogy a fő riválisok, így az Atlético Madrid és a Barcelona lényegesen nagyobb hátrányban vannak (13 és 18). Ancelotti a Real győzelme esetén történelmet írna, mivel mind az öt európai topligából meglenne a bajnoki címe.

Az előző idényben a Napoli szívszorító körülmények között maradt le a BL-indulásról (nem bírt hazai a papíron verhető Hellas Veronával), ami Gennaro Gattuso állásába került. Ezzel megüresedett egy meglehetősen vonzó kispad, az idény második felében a Napoli volt az egyik legjobb csapat a Serie A-ban, a keret pedig tele van olyan játékosokkal, akikkel a bajnoki címre is rá lehet hajtani. Végül Luciano Spalletti lett a szerencsés befutó.

Spalletti múltját ismerve nem meglepő, hogy hamar megtalálta az összhangot a kerettel, egyesek életük formájában játszottak az előző hónapokban. Kalidou Koulibaly (akit Spalletti a valaha volt legjobb játékosának nevezett, némi ellenérzést kiváltva az olaszokból és a Francesco Totti-fanokból) ismét a fénykorát idézi, Fabián Ruiz játékát élmény nézni, a középpálya motorjaként funkcionáló André Zambo Anguissa elképesztő igazolás volt, elöl pedig Victor Osimhen kezdte törleszteni az árát.

A nápolyiak elképesztő formában kezdték az idényt, az első 11 fordulóból 10-et megnyertek, egyetlen botlásukat pedig a Roma elleni idegenbeli iksz jelentette. Azóta viszont elkezdték utolérni a sérülések a Napolit, ami alaposan visszavetette a csapat formáját, novemberben csak a Laziót tudták legyőzni (őket viszont 4-0-ra), és a legutóbbi hat bajnokiból is ez az egyetlen sikerük. Spallettinek tehát épp egy miniválságot kell elhárítania, mindent egybevetve azonban elégedettek lehetnek a kinevezésével.

Az egyik leglátványosabb fejlődést a Fiorentina mutatta be, amelyet az előző három szezonból kétszer is meglegyintett a kiesés szele. A rendszerint biztos bennmaradást érő 40 pontos határt 2019-ben és 2021-ben is sikerült teljesíteniük, ezzel viszont a firenzeiek számítottak az olasz bajnokság legnagyobb alulteljesítőjének, a játékosállományukkal a nemzetközi szereplést is célba lehetett volna venni. Egy jobb edzővel például.

Először Gattusóval állapodott meg a klub vezetősége, ő azonban pár hét után szerződést bontott, így a tényleges munkát már Vincenzo Italiano kezdte meg, akit Olaszország egyik legígéretesebb edzőjeként tartanak számon. Tavaly a Speziát a csodával határos módon tükörsimán benntartotta (közben hazai pályán az ezüstérmes Milant is leiskolázták), a Fiorentinánál pedig újfent bizonyította, miért imádja őt az olasz sajtó.

Szervezettség terén össze sem lehet hasonlítani az idei csapatot az előző évek Fiorentinájával, ami az eredményeken is egyre inkább érződik: 17 forduló elteltével az Európa-liga-indulást érő 5. helyen áll a csapat, és a legutóbbi hét meccséből ötöt megnyert. Mondhatnánk, hogy ez leginkább csak Dušan Vlahović ihletett formájának köszönhető, de a szerb támadó már az előző szezonban is futószalagon termelte a gólokat, mégsem tudta azt pontra váltani a Fiorentina.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.