Ancelotti összekapta a Real Madridot, és olyat tehet, amit edzőként senkinek sem sikerült

Carlo Ancelotti kinevezését követte némi szkepticizmus – és nem minden alap nélkül. Eleve ritkán fordul elő, hogy egy menesztett, majd évekkel később visszahívott edző maradandót alkot ugyanannál a klubnál, ráadásként az olasz közelmúltbeli eredményei sem voltak biztatóak. 2015 után két helyről is elküldték a vártnál gyengébb eredmények miatt, hogy aztán 2019 decemberében – kevesebb mint két héttel a Napolitól történő kirúgását követően – az Evertonnal kössön szerződést.

Edzői karrierje során mindig is az egók menedzselése számított a legnagyobb erősségének, ehhez képest Münchenben és Nápolyban egyaránt elveszítette idővel az öltözőt. Bukásaiban az is szerepet játszott, hogy olyan edzők után érkezett a padra (Pep Guardiola és Maurizio Sarri), akik egészen más szemléletmóddal rendelkeznek; és ez nem csak a letámadással kombinált pozíciós játékra vonatkozik, hanem az edzésmódszerekre, a felkészítés formájára is.

Korai kudarcait követően Ancelotti arra a következtetésre jutott, hogy nem szabad a saját elképzeléseit túlzottan ráerőltetnie az adott keretre, és hosszabb távon jobban jár azzal, ha inkább ő igazodik a játékosaihoz. Ez a hozzáállás alapozta meg a 2000-es évek elején összerakott Milanjának sikerét: az akkori csapatában három irányító típusú játékos is szerepelt: Andrea Pirlo, Clarence Seedorf, Rui Costa – illetve a portugál helyén később Kaká.

Ezt a szemléletet próbálta megvalósítani a Bayernnél és a Napolinál is, kevés sikerrel: a játékosok keményebb edzéseket és konkrétabb instrukciókat vártak az edzőjüktől (elvégre hozzászoktak a korábbi években), ehhez képest nagyobb szabadságot kaptak. Ez mindkét helyen a szervezettség kárára ment, ami óhatatlanul rosszabb eredményekhez vezetett, így a kirúgása mindkét esetben elkerülhetetlen volt.

Ehhez képest Florentino Pérez a nyáron az olasz szakvezetőben látta meg a másodjára is távozó Zinedine Zidane utódját, neki ugyanis épp olyan edzőre volt szüksége, aki hajlandó alkalmazkodni a közeghez, és a jelenléte nyugalmat hoz egy amúgy nehéz időszakban. Nem utolsósorban a Zidane-Ancelotti cserével attól sem kellett tartani, hogy az átállás problémás lehet, a két szakember stílusa sok tekintetben hasonlít egymásra.

Ancelotti ettől függetlenül nem kapott egyszerű feladatot a Madridnál: a klub anyagi helyzete miatt jelentős erősítésekre nem számíthatott (bár a Real tett egy hamvában holt kísérletet Kylian Mbappé leigazolására), a védelemből viszont két meghatározó játékos, Sergio Ramos és Raphaël Varane is távozott. Hátul tehát teljes ráncfelvarrásra szorult a csapat, ami kezdetben meg is látszott a Real teljesítményén: sok gólt szereztek, de közben rengeteg helyzetet engedtek az ellenfeleknek.

Októberig kifejezetten hullámzó volt a Real teljesítménye. Ancelotti – engedve némileg az aktuális trendeknek – több letámadást szeretett volna látni, időnként magasabbra tolta a védelmi vonalát, ezzel viszont hatalmas területek nyíltak meg a középpályán. Ahol egyébként az olasz változatlanul a rutint helyezte előtérbe, és arra a trióra épített, akik már a 2015-ös csapatban is meghatározóak voltak: Casemiróra, Luka Modrićra és Toni Kroosra.

A szerkezeti problémák miatt úgy döntött, hogy mélyebb játékra vált, csökkentve ezzel a középpályások terhét, egyúttal megnyitva a területet Vinícius Júnior előtt. Ancelotti érkezésének a brazil támadó lett az egyik nagy nyertese, ebben a szezonban rengeteget lépett előre a hatékonyság terén. A 2021/22-es idényben 17 La Liga-mérkőzésen 10 találatnál és 4 gólpassznál jár, ezzel Karim Benzema mögött a madridiak második legeredményesebb játékosa.

Jót tett a váltás a Real játékának is. Az októberi El Clásicót már az óvatosabb, védekezőbbre hangolt rendszerben kezdte meg a csapat, a Camp Nouban elért 2-1-es siker óta pedig minden sorozatot figyelembe véve tízmeccses győzelmi sorozatnál járnak a madridiak. Bár Ancelotti produkált már ennél hosszabb győztes időszakot is – akkor 22-nél állt meg a mutató – a jelenlegi idényben ez a legtöbb a topligás klubok között.

Az a bizonyos 2014/15-ös idény egyúttal intő példaként is szolgálhat Ancelotti számára, a klubvilágbajnokságot követően ugyanis megtorpant a Real Madrid lendülete a sorozatos sérülések miatt. Elsősorban Modrić kiválása számított érzékeny veszteségnek, és a rendkívül szoros versenyfutásban egy pici megingás sem fért bele, ezen a téren a mostani szezonban nagyobb lehet a mozgástér, viszont a sorozatterheléssel járó kockázat is magasabb.

A kulcsemberek közül Benzema, Modrić és Kroos is elmúlt 30, de Casemiro, Alaba és Courtois is a rutinosabbak táborát képezi, mégis ott vannak a nyolc legjobban foglalkoztatott játékos között. A sormintát két huszonéves brazil, Vinícius és a szintén remek idényt futó Éder Militão töri meg valamelyest. Ancelotti tehát – bármennyire is nem jellemző a stílusára – idővel kénytelen lesz forgatni a csapatát, még mielőtt a természetes szelekció oldja meg a rotációt.

Főként, hogy a Real Madrid egyelőre pole pozícióban van a bajnoki címért, amely egyébként történelmi siker lenne Ancelottitól: ő lehet az első edző, aki Olaszországban, Angliában, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban is bajnokságot nyer aktuális csapatával. Hétvégén épp a városi rivális és címvédő Atlético Madridot győzték le 2-0-ra, egy olyan találkozón, amelyen Diego Simeone is elismerően nyilatkozott az ellenfél játékáról.

Lassacskán féltávhoz érve a Real Madrid előnye nyolc pont a második helyezett Sevilla előtt, 13-ra nőtt a különbség az Atléticóval és 18-ra a Barcelonával szemben. Ez még úgy is tetemes előnynek számít, hogy az üldözők egy meccsel kevesebbet játszottak – a hétvégén ráadásul a Sevilla hazai pályán fogadja a Simeone csapatát. Vagyis az előjelek alapján a Real Madrid akár a forduló nagy nyertese is lehet.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2015-ben sokkal nagyobb volt a rivalizálás a La Liga topcsapatai között, végig ott volt a Real nyomában a Barcelona és az Atlético is, nem fértek bele gyengébb periódusok. Idén viszont ezek a topcsapatok egyre kevésbé számítanak tényezőnek, a katalánokat egyértelműen kivehetjük a képletből, de az Atlético címvédéséhez is kisebb csoda kellene, ami végképp a Real malmára hajthatja a vizet.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.