Listánk elég széles spektrumon mozog: akadnak bukott projektek és olyanok is, amelyek még jól is elsülhetnek.


Nem túl hálás az edzők szerepe, mivel az esetek többségében azonnali hatást, gyors eredményeket várnak tőlük a klubvezetők és a szurkolók egyaránt. Ha ezek elmaradnak, a közeg pillanatok alatt a vezetőedző ellen fordul, ellehetetlenítve ezzel a közös folytatás lehetőségét, korai lépésre kényszerítve a döntéshozókat. Cikkünkben olyan edzőket vettünk sorra, akik nyáron kaptak új esélyt valahol, és egyelőre nem nőttek fel a várakozásokhoz, ami az állásukba kerülhet, vagy már került is.
La Liga Santander
Mourinho az állítja, hogy 2008-ban nem volt versenyben a Barcelona kispadjáért
19/05/2022 15:27

Jesse Marsch (RB Leipzig)

Lipcsében meg sem fordult a vezetőség fejében az edzőcsere, Julian Nagelsmann fantasztikus munkát végzett a klubnál, de kénytelenek voltak elengedni a szakembert a Bayern Münchenhez. Red Bull-projekt lévén, a távozó Nagelsmannt házon belülről próbálták pótolni, egészen pontosan a saját rendszerükben nevelkedő, a Salzburgnál figyelemreméltó eredményeket szállító Jesse Marscht, aki megpróbálta a saját képére formálni a játékot.
Két évvel ezelőtt ez még nem is ütközött volna nehézségekbe, mivel Marsch a klasszikus, Ralf Rangnick-féle iskolát képviseli, amelyhez akkoriban megvoltak az alapok, Nagelsmann alatt azonban új irányt vett a Red Bull focis projektjének zászlóshajója. Bár a letámadás ugyanúgy a szerves részét képezte a játéknak, Nagelsmann alatt lényegesen nagyobb hangsúlyt fektettek a labdabirtoklásra, eltávolodva ezzel Rangnick focijától.
Marsch munkáját az sem könnyítette meg, hogy a nyáron több kulcsember is távozott a Lipcsétől, a védelemből Dayot Upamecano és Ibrahima Konaté, a középpályáról pedig Marcel Sabitzer. Ebben az idényben a Lipcse két véglet között vergődött: vagy minden összejött és sorozatban lőtték a gólokat, vagy semmi, és gyengébb ellenfelektől is kikaptak. Ez a szenvedés végül 20 mérkőzésig tartott, december elején megköszönte a Leipzig vezetősége Marschnak a munkát.

Massimiliano Allegri (Juventus)

A filmiparban ma már teljesen megszokott és többé-kevésbé eredményes a rebootok világa; ez valamelyest a labdarúgásba is begyűrűzött, nyáron két sztárklub is régi-új edzőt nevezett ki egy újonnan induló projekt élére. Az egyik az utóbbi években önmagához mérten mélyrepülésbe kezdő Juventus volt, amely Massimiliano Allegrit kérte fel az újjáépítés hálátlan feladatára, az eredmény viszont egyelőre nem túl bíztató.

Massimiliano Allegri, Juventus

Fotó: Getty Images

Allegri eleve nem indult ideális helyzetből, hiszen az átigazolási piacon nem számíthatott nagy mozgásra, de a nyár legvégén Cristiano Ronaldo is távozott egy másik reboot keretein belül, így a torinóiak klasszis befejező nélkül maradtak. Álvaro Morata visszatérő idénye meglepően jól alakult, ám a helyzetek gólra váltása sosem tartozott az erősségei közé, Paulo Dybala pedig a 2017/18-as szezon óta csak rövid időszakokra tudta vállára venni a csapatot.
17 fordulót követően a Juventus csak a 7. helyen áll a bajnokságban, 12 ponttal lemaradva az éllovas és címvédő Inter mögött, de a BL-indulást érő 4. pozíciótól is nyolc egység választja el. Allegri még mindig nem találta meg az ideális csapatát és a kerethez legjobban illő stílust, utóbbi miatt sok kritika érte az edzőt, mivel még a múltjához képest is defenzív játékot talált ki. Bukásról még korai beszélni, viszont egyelőre a nagyon várt fejlődésnek nyoma sincs Torinóban.

Tottenham - Nuno Espírito Santo

Hogy mennyire volt jó ötlet a stílusa miatt bírált José Mourinho helyére a szintén pragmatikus stílusáról ismert Nuno Espírito Santót választani? Beszédes, hogy a Wolverhamptonból stabil középcsapatot faragó portugált már 17 meccs után elküldjék, és nem is feltétlenül csak az eredmények miatt, mert azok simán csak gyengék voltak, a mutatott játék viszont egyenesen tragikus.
Nuno irányítása alatt a Spurs minden fontosabb támadóstatisztikában a liga legvégéhez tartozott, nagyon kevés és rossz minőségű helyzetet tudtak csak kialakítani, ráadásul a játékosok erőnlétével is voltak gondok. A londoniak mondjuk elég jól jöttek ki a menesztéséből, Antonio Conte személyében ismét egy topedző ül a kispadon, akivel a top 4 teljesen reális célnak tűnik, már ha a covid is úgy gondolja.

José Mourinho (AS Roma)

A nyár egyik nagy szenzációja volt (főleg Olaszországban), hogy az Interrel 2010-ben Bajnokok Ligáját nyerő portugál visszatért a Serie A-ba. Angliával ellentétben, ahol a bukásait testközelből nézhették végig az előző években, Olaszországban a mai napig nagy tisztelet övezi Mourinhót az eredményei miatt, annál is inkább, mivel ő volt az utolsó edző, aki BL-t nyert olasz csapat kispadján – azóta döntőse is csak két ízben volt a Serie A-nak.

José Mourinho

Fotó: Getty Images

Mourinho a karrierje során hozzászokhatott, hogy a legnagyobb sztárokat kell irányítania, Rómában viszont az edzői éveinek elejére jellemző helyzet várta: a keret tele van ígéretes, ám nem kellően kiegyensúlyozott tehetségekkel. A kezdő támogatást megkapta a vezetőségtől, több mint 100 millió eurót költött a piacon, aminél egyetlen olasz klub sem fizetett többet játékosokért ezen a nyáron, az eredmények viszont egyelőre nem látszódnak.
A portugál mindig is a rövid távú sikereire épített, ezúttal viszont egészen más, minden jel szerint hosszabb távú projekttel bízták meg, így a munkáját nem az első pár hónap eredményei alapján kell megítélni. A rómaiak védekezésén viszont még mindig bőven lenne mit csiszolni, mint ahogyan a rangadókon nyújtott teljesítmény sem az igazi – márpedig elődjét, Paulo Fonsecát épp ezen két szempont alapján küldték el a kispadról.

Mark van Bommel (Wolfsburg)

Az egykori középpályás karrierje ígéretesen indult az oldalvonal mellett, a 2018/19-es idényben egészen az utolsó pillanatig tartotta a lépést a PSV a BL-elődöntős Ajaxszal szemben. A folytatás már nem alakult ennyire fényesen, október közepén valami nagyon elromlott, rá két hónapra ki is rúgták a Feyenoord elleni 3-1-es zakó után. Közel két évet kellett várnia, mire ismét álláslehetőséget kapott, ráadásul rögtön egy topligában bizonyíthatott újra.
Van Bommel látványosabb focit ígért, mint amit az elődjével játszott a csapat, de nem csak ezen, az eredményességen sem sikerült változtatni. Első mérkőzését elveszítette a negyedosztályú Preußen Münsterrel szemben, ám a kínos vereség élét sikerült valamelyest tompítani egy hatmeccses veretlen sorozattal. Az utána következő hat meccsből viszont ötöt is elveszített a csapata, így Van Bommelt október végén kirúgták, ami saját bevallása szerint meglepetésként érte.

Rafa Benítez – Everton

Az Everton szurkolói már a nyáron sem lelkesedtek Rafa Benítez kinevezéséhez, a spanyol szakember ugyanis 2004 és 2010 között a Liverpool menedzsereként dolgozott, mialatt tett néhány kellemetlen megjegyzést is a városi riválisra. Hiába volt azonban szurkolói megmozdulás is az ügyben, a vezetőség végül aláírta a szerződést Benítezzel, felvállalva ezzel az esetleges konfliktusokat, és hogy az új edzőnek fokozott nyomás alatt kellett megkezdenie a munkáját.

Rafael Benitez

Fotó: Getty Images

Benítez nem indult rosszul az Evertonnál, az első négy fordulóban csak egy pontot veszített a csapattal, és még októberben is összehozott egy bravúros döntetlent az Old Traffordon. Azóta viszont nagyon komoly hullámvölgybe került az Everton, sorozatban hét bajnokin maradt nyeretlen, és hiába az Arsenal elleni 3-1-es siker, Benítez állása állandó veszélyben van, miközben a két leggólerősebb támadójára továbbra sem számíthat. Nem túl jó kilátások.

Maurizio Sarri (Lazio)

Nézőpont kérdése, hogyan ítéljük meg Maurizio Sarri tevékenységét. Mondhatjuk azt, hogy túl makacs, ezért képtelen kompromisszumot kötni, de az is megállja a helyét, ha a bátorságát emeljük ki, amiért a nehezebb utat választotta. Végsősoron ez inkább a Lazio vezetőségén múlik: ha azt várták Sarritól, hogy a rendelkezésre álló keretből kihozza a maximumot, rossz úton jár az edző, ha viszont a filozófiája köré akarnak új csapatot építeni, ez még egy nagyon izgalmas projekt lehet.
Sarri egyelőre utóbbi szerint dolgozik: egyből leszámolt a háromvédős rendszerrel, aki nem állt be a sorba, azt padra ültette, és elkezdte leoktatni a védjegyévé vált sokpasszos stílust. Egyelőre abban a fázisban jár a csapat, amikor bárkit képes megverni és bárkitől képes kikapni, akár egymást követő mérkőzéseken is. A hullámzó teljesítmény miatt idén nem kell komolyan számolni velük, ha viszont hosszabb távon bizalmat szavaznak Sarrinak, hamar megváltozhat az edző megítélése.

Lyon - Peter Bosz

Annak ellenére, hogy a Lyon a 13. helyen áll a bajnokságban, nem annyira drámai a helyzet, hiszen a középmezőny rendkívül sűrű, és a Marseille elleni halasztott bajnoki miatt egy meccsel kevesebbet is játszott. A top 4-gyel szemben viszont egyre nagyobb a lemaradása Peter Bosz csapatának, a 30 pontos Nice-től 8 egység választja el, márpedig a keret minősége alapján a BL-főtábla minimális elvárásnak tűnik.
Tavaly épp a negyedik helyen zárt a csapat, és jóval közelebb volt a bajnok Lille-hez (7 pont), mint a középmezőny elejéhez (16 pont). A legutóbbi 10 bajnoki mérkőzéséből csak hármat nyert meg a Lyon, négyszer ikszre mentette a meccset, három alkalommal pedig kikapott. Vagyis vészesen közeleg a kritikus pillanat, amikor a vezetőségnek mérlegelnie kell, szükség van-e edzőcserére, hogy maradjon esélye a csapatnak elérni a BL-indulást erő helyeket.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Premier League
Egy elérhetetlen rekord nyomában – egyre közelebb a Liverpool, de a neheze most jön
04/05/2022 09:32
UEFA Konferencia-liga
José Mourinho újabb rekordot döntött hétközi győzelmével
16/04/2022 12:47