A labdarúgás és a karácsony – Az edző sört ajándékozott a játékosainak, de nem volt jó ötlet

Ott tartottunk, hogy a Viktoriánus kori Angliában – lévén, más szórakozás amúgy sem volt – kialakult a karácsonyi labdarúgás hagyománya. Ahogy a foci népszerűsége egyre nagyobb lett a szigetországban, úgy vált egyre jelentősebbé az ünnepi forduló, és még az I. világháború alatt sem szakítottak teljesen a hagyományokkal. Voltak, akik vallási okokból kifolyólag nem játszottak ebben az időszakban, idővel azonban ezek a gátak is kezdtek lebomlani.

A zsúfolt ünnepi program rendkívül jövedelmező volt a klubok számára, a játékosok körében viszont nem volt annyira népszerű. Sokan híresen nagyivók voltak, és képtelenek voltak tartani a mértéket az ünnepek környékén, főleg, hogy sok klubnál valamilyen alkoholos italt adtak karácsonyra a játékosaiknak.

A Clapton Orientben csatárként futballozó Ted Crawford, aki később népszerű menedzser lett, elmesélte, hogy egy alkalommal az egész csapattal részegen jelentek meg egy 1931-es Bournemouth elleni karácsonyi meccsen. A slusszpoén, hogy épp annak a hordó sörnek a fenekére néztek, amit az edzőjüktől kaptak, Crawford például annyira beállt, hogy nem látott tisztán, majd egy idő után össze is esett a pályán. Ennek fényében meglepő, hogy a Clapton (ma már Leyton) Orient csak 2-1-re kapott ki, a visszavágót viszont 1-0-ra megnyerték – immáron józanul.

1937 karácsonyán nem az alkoholtól lettek ködösek a tekintetek a futballpályán, egész Nagy-Britanniát vastag, szürke takaró borította, emiatt a liga kénytelen volt meccseket elhalasztani, vagy teljesen eltörölni. A Chelsea és a Charlton meccsét lejátszották, és mindkét csapatnak sikerült gólt szereznie, de a második félidőre annyira besűrűsödött a köd, hogy a Charlton kapusa, Sam Bartram egy idő után a saját csapattársát sem látta. „Akkor már a csúcson voltunk” – írta az önéletrajzában. "Egyre és egyre kevesebb játékost láttam, miközben folyamatosan támadtunk.”

Bartram fel-alá járkált a gólvonalon, azt feltételezve, hogy teljesen a saját kapujuk elé szegezték az ellenfelüket. Jó pár magányos percet követően előbukkant egy alak a ködből. „Mi a frászt csinál itt?” – kérdezte értetlenkedve egy rendőr. „A meccset már vagy negyed órája lefújták. A pálya teljesen üres.” „Mire sikerült tapogatózva visszajutnom az öltözőbe” – írta Bartram – „a csapattársak már lefürödtek és civilbe öltöztek, és szinte fuldokoltak a röhögéstől.”

A második világháború alatt sem szakítottak a karácsonyi fordulók hagyományával, ezek a meccsek időnként elképesztő mennyiségű gólt hoztak. 1940. december 25-én a Norwich a Brighton & Hove Albion ellen lépett pályára, amely csupán öt játékost (egy felnőtt, három ifi és egy kölcsön) tudott kiállítani, ezért a nézők közül toboroztak önkénteseket. Végül a Norwich 18-0-ra megnyerte a meccset, Fred Chadwick hatszor volt eredményes.

1940-ben 40 meccset játszottak le, ezeken 210 gól született. A Southend 9-3-ra verte a Clapton Orientet, a Bournemouth 7-1-re a Bristol Cityt, a Mansfield 7-2-re a Stoke-ot, a Bury és a Halifax pedig 5-5-ös döntetlent játszott.

Sok csapat két meccset is játszott egy napon. A reggeli meccsen a Leicester veszített 5-2-re a Northampton ellen, délután pedig a Leicester győzött 7-2-re. Mivel a játékosok több csapatban is pályára léphettek, Tommy Lawton játszott az Evertonban egy meccset a Liverpool ellen, délután pedig a Tranmere-t erősítette a Crewe-vel szemben. Len Shackleton a Bradford Park Avenue színeiben játszott a Leeds ellen, a Huddersfield kapujába pedig be is talált a Bradford Citynél.

1949-ben, miután a világháború után a futball népszerűsége a csúcsra tört, majdnem 3,5 millió néző követte figyelemmel a bajnokság karácsonyi programját, amely csapatonként három mérkőzésből állt négy nap alatt. A szokásos futballtömeghez sok olyan szurkoló csatlakozott, akik csak a karácsonyi fordulót nézték meg a szezonban. A korabeli beszámolók vidám hangulatot jegyeztek fel, a nézők együtt énekelték a dalokat, cigarettákat osztogattak és a flaskákkal is fokozták a karácsonyi hangulatot. A meccsprogramokat faágakkal díszítették, és kiegészítő gyanánt a klubigazgatóktól, stábtagoktól és játékosoktól származó üdvözlő üzeneteket is tartalmaztak.

A második világháború utáni karácsonyi mérkőzéseken kialakult ez furcsa szokás is, melynek keretében a szurkolók narancshéjakkal dobálták meg a játékosokat. Akkoriban a narancs luxuscikknek számított, egyúttal népszerű karácsonyi ajándék volt. „Az emberek félretették a zsebeikben, és elhozták a pályára, csak hogy hozzávághassák az ellenfél játékosaihoz” – mesélte a Manchester Unitednél futballozó Charlie Mitten. „Sőt, igazából nem csak az ellenfél játékosaihoz.”

Nem csak Anglián belül voltak karácsonyi mérkőzések. A mai Európa-liga elődjének számító Vásárvárosok Kupájának első mérkőzését 1955. december 25-én játszották. Pályára lépett a Barcelona XI (lényegében a Barcelona, annyi különbséggel, hogy egy játékost az Espanyol adott) és a Koppenhága XI, ismertebb nevén a Staevnet. A Camp Nouban lejátszott meccs félidejében már 4-0-ra vezetett a Barcelona.

A második félidőben a Staevnet kétszer is eredményes volt, ám végül a Barcelona 6-2-re győzött, többek között Kubala László góljaival. Ugyanazon a napon a Real Madrid a Partizan Belgrád ellen játszott az első BEK negyeddöntőjében. A madridiak 4-0-ra nyertek, az utolsó gólt Alfredo Di Stefano jegyezte. Mindkét klub megnyerte a maga sorozatát: a Barcelona a Vásárvárosok Kupájában, a Real Madrid a BEK-ben ért fel a csúcsra.

Számos válogatott mérkőzést játszottak karácsonykor, főként Dél-Amerikában: Argentína, Brazília, Ecuador és Paraguay egyaránt pályára lépett december 25-én a Copa Americában. Európán belül Franciaország 1952-ben, 1955-ben és 1963-ban is pályára lépett Belgium ellen (mindhármat elveszítette), 1957-ben pedig Bulgáriával játszott 2-2-es döntetlent. A többi karácsonyi válogatott meccs között találkozhatunk Kínával, Dél-Koreával, Izraellel, Palesztinával, Ghánával és Üzbegisztánnal.

Ami a fehér karácsonyokat illeti: a feljegyzések szerint az 1956-os volt az egyik legfehérebb. „Az angol szövetség vezetői nem tartoznak azok közé, akik fehér karácsonyról álmodoznak” – írta a The Guardian. A rossz időjárás – és a benzinhiány – ugyanakkor legfeljebb csak néhány nézőt tartott otthon, a karácsonyi fordulókat ugyanúgy megrendezték. Az 50-es évek futballistáit kemény fából faragták, a nyolccentis hóban gázolva, metsző szélben is fociztak. Egyetlen esetben győzött a természet: a Coventry találkozóját fel kellett függeszteni hóvihar miatt, és a Boxing Dayre tervezett visszavágót is elhalasztották. Később a Guardian viccesen így jellemezte a pórul járt klubot: „ők azok, akikről megfeledkezett a Télapó.”

1957-ben volt az utolsó teljes bajnoki program. A reflektorok elterjedésével és az esti meccsek megjelenésével már nem kellett az ünnepnapokra bezsúfolni a mérkőzéseket, sok szurkoló inkább otthon, a családjával töltötte a karácsonyokat. December 25-én a Blackpool 5-1-re legyőzte a Leicestert, a Manchester United 3-0-ra a Lutont, a Sheffield Wednesday és a Preston pedig 4-4-es döntetlent játszott. A Chelsea 7-4-re nyert a Portsmouth ellen, a 17 éves Jimmy Greaves négy gólt szerzett a Kékek színeiben.

1958-ban már csak három első osztályú bajnoki jutott december 25-re, 1959-ben pedig egyetlen egy. Az utolsó találkozót 1965-ben játszották ezen a napon, amikor a Blackpool a Blackburn ellen nyert 4-2-re 21 ezer néző előtt. Skóciában, ahol a karácsony napjára eső focinak nem volt akkora hagyománya, csak akkor fociztak december 25-én, amikor az a szombatokra esett. A skót ligában 1976-ban volt az utolsó karácsonyi mérkőzés, amikor a Clydebank 2-2-es döntetlent játszott a St Mirrennel, az Alloa pedig 2-1-re verte a Cowdenbeath-t.

1983-ban tettek egy sikertelen kísérletet a hagyomány felélesztésére: a harmadosztályú Brentford reggel 11-re szervezte a Wimbledon elleni találkozóját.

„Abban bízunk, hogy felélesztjük a hagyományt, miszerint amíg a feleségeik elkészítik a karácsonyi pulykát, a férfiak focimeccsre mennek karácsonykor” – fogalmazott a Brentford vezetőségében dolgozó Eric White. A finoman szólva is szexista terv azonban visszaütött, és a szurkolói tiltakozás hatására egy nappal korábbra hozták a találkozót, amit a Wimbledon 4-3-ra megnyert.

Észak-Írországban manapság is szerveznek december 25-re mérkőzést, ez a hagyományos Steel and Sons Cup. Az élvonalbeli csapatoknak szervezett tornát 1890-ben alapította meg egy belfasti ékszerész, David Steel. 2012-ben a Glentoran II, a Premiershipben szereplő klub tartalékcsapata szerezte meg a trófeát az Ards 3-0-s legyőzésével, később azonban kiderült, hogy a korábbi fordulókban szabálytalanul szerepeltettek játékosokat, ezért megfosztották őket a győzelmüktől.

Manapság az edzett kanapészurkolók minden karácsonykor megkapják a maguk adagját, a Premier League-korszak előtt azonban ritkán volt tévés vagy rádiós közvetítés.

1930-ban, a rádiózás korai éveiben, a BBC rádióban közvetítette az Arsenal-Manchester City második félidejét a Boxing Dayen. Karácsony első napján 1-1-es döntetlent játszottak a Maine Roadon, a visszavágóról viszont már az Arsenal 3-1-es győzelméről hallgathattak beszámolót a rádió előtt ülők. A kommentátor – az első, aki focit közvetített – George Allison volt, aki később edzőként is megfordult az Arsenalnál.

1939 karácsonyán – már a háborús időszak alatt – a rádióban is ment a Sheffield Wednesday és a Chesterfield mérkőzése. Vagy legalábbis egy része, mert az adás csupán 30 percig tartott. Az első teljes karácsonyi közvetítésen a Brentford a Sheffield United ellen játszott; előbbi nyert 2-1-re. Nem sokkal később rendszeres jelleggel a karácsonyi rádiós programok részét képezték az élő focimeccsek.

A tévé viszont ebben az időszakban még futballmentes volt. A Match of the Day csak 1964-ben indult, és az 1970-es Boxing Dayig nem volt karácsonyi különkiadás. Ugyan a Football Focus és a Final Score karácsonykor is ment, a liga attól tartott, hogy a tévés közvetítés visszavetné a meccsnapi bevételeket, ezért inkább nem adták tévében a meccseket.

Végül az 1980-as évek közepén adták be a derekukat, és 1988. december 27-én az ITV élőben közvetítette a Norwich és a West Ham karácsonyi mérkőzését a Carrow Roadról. A Norwich 2-1-es győzelméről Martin Tyler közvetített, aki mind a mai napig aktív kommentátor.

Forrás: FourFourTwo

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.