Ellentétes mérkőzésekkel jutott a világbajnokság negyeddöntőjébe a magyar női kézilabda-válogatott Hollandiában

"Még jó, hogy nem fordítva, mert nekimennénk a fának" - mondja az egyik patkány a másiknak a Macskafogóban arra reagálva, hogy mindenki csukja be a száját, és nyissa ki a szemét. Ez a jelenet ugrott be női kézilabda-válogatottunk utolsó két középdöntős mérkőzéséről, ahol Japán ellen 15 perc jó játék is elég volt a negyeddöntőt érő döntetlenhez, Dánia ellen pedig 45 percig játszott jól a csapat, ám a végére kicsit elfogyva nem sikerült pontot sem szerezni az elvileg erősebb rivális ellen - de szerencsére ennek nincs túl nagy jelentősége.

Tavaly az Európa-bajnokság középdöntőjében Franciaország ellen mutatta meg a csapatunk, hogy az elit tagjaival is képes felvenni a versenyt, aztán néhány nappal később a bronzmérkőzésen le is sikerült győzni a franciákat, úgyhogy a dánok elleni egygólos vereség akár még jó ómen is lehet, de az biztos, hogy akár a házigazda holland, akár a címvédő francia válogatott lesz a negyeddöntős ellenfelünk, nem lesz elég 45 percnyi jó játék az elődöntőbe jutáshoz.

Azok után, hogy Románia legyőzésével rendkívül közel került a magyar válogatott a negyeddöntőbe jutáshoz, mindenki úgy számolt, hogy Japán ellen majd sima győzelmet aratunk, és kis túlzással besétálunk a legjobb nyolcba. Az is erősítette ezt a várakozást, hogy a két csapat legutóbbi egymás elleni mérkőzésén, a 2024-es olimpiai selejtezőn már az első félidőben nagy előnyt építettek ki a mieink, és kilencgólos győzelemmel jutottak ki a párizsi játékokra.

Aztán nagyjából háromnegyed órán keresztül úgy szenvedett a magyar csapat, mintha előkerültek volna a néhány évvel ezelőtti emlékek, amikor az igazán nagy tétre menő meccseken egymást múlták felül a játékosok abban, hogy ki tud többet hibázni, miközben a lehető legkevesebb felelősséget próbálja magára venni.

Ehhez képest az első félidő döcögőssége után nem a magyar, hanem a japán csapat tudta tisztábbá tenni a játékát, aminek egy 13-5-ös negyedóra és hatgólos vezetés lett az eredménye. Aztán mintha varázsütésre minden megváltozott volna, jött egy közel tökéletes utolsó 15 perc támadásban, hátul Szemerey Zsófi produkált kulcsfontosságú bravúrokat, és a csapatunk az utolsó percben kiegyenlített, majd jó védekezéssel megtartotta az egy pontot.

Elképesztő volt látni, hogy az utolsó 14 percben 12 gólt szerez a csapat, miközben addig 46 perc kellett 14 lőtt gólhoz, és hogy a románok vagy a svájciak elleni mérkőzésekhez hasonlóan negyed órányi jó játék elég volt a döntetlenhez, ami biztosította a negyeddöntőbe jutásunkat.

Kapcsolódó:

Teljesen másképp alakult a Dánia elleni csoportdöntő, amelyen Vámos Petra egy kisebb betegség miatt nem állt a csapat rendelkezésére, és amely előtt joggal gondolhattuk, hogy így aztán végképp kevés esélyünk van nyerni. Ehhez képest a meccs elején fej-fej mellett haladó csapatok közül a magyar tudott ellépni ellenfelétől, volt háromgólos az előnyünk az első félidőben, a hajrára pedig elsősorban a remek védőmunkának és az ismét világklasszis teljesítményt nyújtó Szemerey jó játékának köszönhetően ötgólos vezetéssel fordult rá a csapat.

Sajnos itt most az utolsó negyed órára fogyott el kicsit a játékosok koncentrációja, 26-24-ről a dánok egy 4-0-s sorozattal fordítottak, és hogy a mérkőzés legfontosabb időszakában 10 percen át gólképtelenek voltunk, így végül hiába a hosszú időn át tartó vezetés, még pontot sem sikerült szerezni.

De azért ebből a meccsből alighanem több pozitívumot lehet levonni, mint amennyi a negatívum, hiszen Vámos hiányában Simon Petra mutatta meg, hogy már ezen a szinten is rá lehet bízni mérkőzéseket, és három fiatal játékosunk, Albek Anna, Csíkos Luca és Faragó Lea is kapott szűk negyed órát, Albek ezúttal is remek játékkal könnyítette meg az edző stáb életét.

A világbajnokság mostani lebonyolítási rendjének köszönhetően a négy közé igyekvő csapatok számára, mint amilyen a magyar is, a negyeddöntő vált a torna kulcsmeccsévé. Ez persze nem jelenti azt, hogy a negyeddöntőbe jutás játszi könnyedséggel érhető el (kivéve persze, ha Norvégiáról beszélünk), de azt igen, hogy sok csapatnak ezen a meccsén múlik, milyen szájízzel utazik haza a tornáról.

Cikkünk írásakor még nem tudjuk, hogy Hollandia vagy Franciaország lesz-e a magyar válogatott ellenfele a szerdai negyeddöntőben, de akármelyik csapattal is találkozunk, számolhatunk pozitív és negatív előjelekkel is.

A franciákkal kétszer is összefutottunk a tavalyi Eb-n, 1-1-es mérleggel, de a fontosabbik meccset a magyar válogatott nyerte. Keretükben sérülések és babavárás miatt több kulcsjátékos sincs ott, viszont olyan tehetséges fiatalokkal tudták őket pótolni, mint az Esztergomban játszó Emma Jacques, a bresti Clarisse Mairot, vagy az új-kaledóniai születésű, metzi Suzanne Wajoka. Eddig nem játszottak igazán komoly meccset, legalább 12 góllal nyerték az összes mérkőzésüket.

A holland csapatnál érdekes ágmeneti időszak alakult ki, van még néhány olyan játékos a keretben, akik 2019-ben világbajnokok lettek, és akik a 2010-es évek közepén feltették a térképre a holland kézilabdát (Lois Abbingh, Angela Malestein, Estavana Polman), de nagyon jó nevekből áll a 25 év körüliek társasági is (a győri Dione Housheer, vagy a szintén BL-szereplő Larissa Nüsser és Yara ten Holte a kiemelendő), miközben folyamatosan építik be 20 év körüli fiatalokat. Legutóbb az olimpián találkoztunk velük, ahol nem túl nagy tét mellett kaptunk ki tőlük négy góllal a csoportkörben egy elég langyos mérkőzésen.

Talán az a legérdekesebb a torna lebonyolításában, hogy a hollandok egy nappal kevesebbet fognak pihenni a negyeddöntőjük előtt, mint az ellenfelük, pedig házigazdaként a csapatok általában élni szoktak azzal a lehetőséggel, hogy kicsit maguknak kedvező legyen a sorsolás és a mérkőzések sorrendje. Így aztán a hétfő esti holland-francia mérkőzés után két nappal jöhet majd a negyeddöntő, ahol a magyarok és a dánok egy fokkal pihentebben léphetnek majd pályára Rotterdamban.