Háttal áll a falnak, mégis Párizsra veti szemeit női kézilabda-válogatottunk

Évről-évre, amikor a női kézilabda-válogatottunkkal foglalkozunk, kénytelenek vagyunk leírni: az elmúlt tíz év a válogatott történetének leggyengébb periódusa. Világversenyen utoljára 2012-ben járt az elődöntőben a csapat, a szerbiai Eb óta megrendezett 12 világversenyen a legjobb nyolcba is csak négyszer sikerült bejutni.

Ezt persze vérmérséklettől és pártállástól függően (és itt most nem szigorúan pártpolitikára gondolunk, bár az is jelen van a magyar kézilabdában) sokféleképpen lehet magyarázni. Ami biztos: a '90-es évek első felében született korosztályokból alig kerültek ki igazán jó játékosok, márpedig még mindig ez az a korosztály, amely már nagyon komoly nemzetközi rutinnal rendelkező, de még nem túl idős játékosokat adhatna a válogatottnak.

Ezeknek a hiányzó játékosoknak az eredménye lett a 2019-ben levezényelt generációváltás, ami Kim Rasmussen állásába került (nem győzzük hangsúlyozni: azon a vb-n a későbbi ezüstérmes spanyolok eléggé megverték a mieinket, de Montenegrótól és Romániától is csak egy góllal kaptunk ki egy olyan csapattal, amely nyolc 23 éven aluli játékossal állt fel).

Az időszak talán legpozitívabb eseménye az volt, hogy egy Eb-hetedik helynek köszönhetően olimpiai selejtezőt játszhattunk, amiről sikerült is kijutni a tokiói játékokra. Ott aztán egy huszáros hajrával sikerült bejutni a legjobb nyolcba, majd ott nagyon megszorongatni Norvégiát, a csapat pedig végül a hetedik helyen zárt - 2018 óta ez az egyetlen negyeddöntője a válogatottnak.

Rasmussen után - és részben a közben megérkező covid-járvány miatt - ideiglenes megoldásokkal próbálkozott a szövetségi kapitányi poszton az MKSZ vezetése, majd az olimpiát követően az a Golovin Vlagyimir kapta meg a feladatot, aki a junior válogatott szövetségi edzőjeként nagyon sikeres periódusban dolgozott azokkal a játékosokkal, akik mára a felnőtt válogatott magját alkotják.

Egyelőre azonban nem lehet azt mondani, hogy különösebben sikeres lenne a csapat, Golovin irányításával eddig egy vb-10. és egy Eb-11. helyezés jött össze - utóbbi egyébként a dolgok nagyon szerencsés együttállásával olimpiai selejtezőtornát is érhet, a vb eredményétől függetlenül.

Két éve nem múlott sokon a negyeddöntőbe kerülés, hiszen a németektől egy góllal kaptunk ki, márpedig egy ottani győzelem a középdöntő második helyét érte volna, és egy lehetőséget: az olimpián legyőzött spanyolok elleni újabb sikerrel már éremért játszhatott volna a csapat.

A tavalyi Eb viszont inkább volt kínszenvedés, hiszen nem csak a kétségtelenül előttünk járó skandináv csapatok ellen játszottunk gyengén, hanem olyan, korábban egyértelműen mögöttünk állók ellen is, mint Svájc vagy Horvátország.

Márpedig a mostani világbajnoki keretünk kétharmada alkotta a válogatottat tavaly is, és elég nehéz azt látni, hogy a most be- vagy visszakerült hat játékos közül kik lesznek azok, akik húzóemberei lehetnek a csapatnak, ha szorult helyzetbe kerül.

A kapuba visszatért immáron férjezett nevén Böde-Bíró Blanka, aki a tavalyi Eb-t térdsérülés miatt hagyta ki - cserébe a tavalyi három kapusból kettő (Szikora és Janurik) hiányzik hasonló okokból. Böde-Bíró ősszel szépen formába lendült, így várhatóan ő lesz az első számú kapusunk, ha kell, akkor pedig Szemerey Zsófi, a remeklő Mosonmagyaróvár remeklő kapusa válthatja őt. A 21 éves Bukovszky Anna jelenlétét inkább a hosszabb távú építkezés indokolja.

A két szélen nagyjából rendben van a keret, de ez az előző években is így volt. Itt egy változás volt, a legutóbbi világverseny óta szintén férjhez menő Szöllősi-Schatzl Nadine tért vissza a csapatba Korsós helyére. A balszél tűnik egyébként a magyar kézilabda legerősebb posztjának jelenleg, hiszen hét (!) magyar balszélső játszik hétről-hétre elég jól a Bajnokok Ligájában. Közülük Márton Gréta lesz még a keret tagja.

A jobbszélen Győri-Lukács Viktória sebességére alapozhatunk, ráadásul az ETO szélsője elég jó formába került az utóbbi hetekben. Váltótársa az a Töpfner Alexandra lesz, aki a BL-ben a legpontosabb heteslövők közé tartozik, és aki Faluvégi Dorottya sérülésének is köszönheti a kerettagságát. Faluvégi kihagyása a rejtélyes esetek közé tartozik, hiszen a válogatott orvosai szerint sérült a térde, ő viszont ennek ellenére játszott a BL-résztvevő Bietigheim mérkőzésein.

Beállóban támadásban nem tűnik rossznak a felhozatal, hiszen az egyaránt 24 éves Füzi-Tóvizi Petra és Pásztor Noémi is aktív és jó hatékonysággal lövi a helyzeteit. Bordás Réka várhatóan elsősorban védekezésben lesz a pályán, az ő kerettagsága is elég sok kérdőjelet vet föl, hiszen a Ferencvárosnál létszámfelettivé vált úgy, hogy a csapaton belüli erősorrendben egy másik magyar játékos, Kisfaludy Anett is előtte volt, így azért adták kölcsön egy hónapra Vácra, hogy legalább játékban legyen.

Balátlövőben két olyan játékosnak szavazott bizalmat Golovin, akik tényleg igazi nagy lövők. A hétvégi, Hollandia elleni felkészülési mérkőzések egyikén Elek Gábor volt a köztévé közvetítésének szakkommentátora, és azt mondta Kuczora Csengéről, hogy az ő kezénél talán csak Cristina Neagué veszélyesebb a világon. Ez lehet, hogy túlzás, de nagy szükség lesz a lövéseire, és valószínűleg hasonló logika alapján került be a keretbe a 2002-es születésű Juhász Gréta is, aki védekezésben kettes és hármas posztokon használható.

Az egy érdekessége ennek a döntésnek, hogy a BL-ben hullámzó játékot mutató, de helyenként egészen csodásan játszó Kácsor Gréta nem került a keretbe, és bár nem akarunk nagyon a kapitány fejében vájkálni, arra azért sok pénzt tennénk, hogy ha Kácsor védőmunkában erősebb lenne, keretben lehetett volna.

Jobbátlövőben találjuk a keret talán legjobb játékosát, Klujber Katrin várhatóan a csapat kapuralövéseinek elég jelentős százalékát fogja magára vállalni, pedig egyáltalán nem egy klasszikus átlövő alkat. Utóbbi igaz viszont Albek Annára, akinek 22 éves korára ez már a harmadik világversenye lesz a válogatottban. Papp Nikoletta valószínűleg szintén annak köszönheti a kerettagságát, hogy hármas védőként is pályára küldhető - de ilyen szemüvegen keresztül nézve nagyon hiányoljuk Planéta Szimonettát, aki a bő keretbe sem került be.

Irányítóban ez már a negyedik olyan világversenye lesz a csapatnak, ahol Vámos Petra lesz a főszereplő, aki Tokióban Szucsánszki és Kovacsics sérülései miatt robbant be a csapatba, és akinek alighanem elég jót tehetett az, hogy az ősszel a Bajnokok Ligájában fejlődhetett. Mögötte az évekig átlövőként erőltetett, irányítóként pedig önmagát újra felfedező Debreczeni-Klivinyi Kinga hozhat rutint a fontos helyzetekben, a 2004-es születésű Simon Petrának pedig nagyon szép jövőt jósol szinte mindenki, a nyári junior Eb legértékesebb játékosának szinte természetes következő lépcsőfok a felnőtt válogatottság.

Ahol elég sok a kérdőjel, az a csapat védekezése. Bordás valószínűleg az ellenfelek legtöbb támadásánál pályán lesz, mellette pedig a felkészülési meccseken Füzi-Tóvizi, Albek, Papp és Juhász is feltűnt. Az mindenképp különleges, hogy Pásztor sokkal inkább kettes védőként vethető be, mint hármasban, így ő jó eséllyel akkor lehet pályán, amikor valamelyik átlövő védekezik majd hármast. Albekkel elég sokat játszának együtt a klubjukban, de hogy a többiekkel hogyan érti meg magát, az jó kérdés.

Ugyanez merül fel Bordás esetében is, aki Füzi-Tóvizivel évekig volt klubtárs, és a válogatottban is sokat játszottak együtt, de a többiekkel nem sok közös élménye lehet, márpedig egy védekezés közepén sosem árt, ha a játékosok érzik a társuk mozgását. A védekezés közepén lévő játékosok nagy része Böde-Bíróval sem nagyon játszott még együtt.

Ugyan a csapat erejével kapcsolatban van bennünk némi rossz érzés, a világbajnokság sorsolására ránézve azért egy kicsit nyugodtabbak lehetünk. A mezőny ugyanúgy 32 csapatból áll, mint két éve, és ugyanúgy nyolc csoportba sorsolták a csapatokat is. Minden csoport első három helyezettje jut a középdöntőbe, ahova mindenki viszi magával a másik két továbbjutó elleni eredményét.

A középdöntőben négy hatcsapatos csoportban rendeznek mérkőzéseket, innen már csak az első kettő megy tovább a torna negyeddöntőjébe. Ennek megfelelően simán elképzelhető, hogy a középdöntő gólaránya fog számítani a 9-12. helyek elosztásánál, márpedig ezeknek a helyezéseknek egy része jó eséllyel olimpiai selejtezőtornát fog érni.

A magyar válogatott a B-csoportban, a svédországi Helsingborgban játszik, ellenfelei Paraguay, Kamerun és Montenegró lesznek. Ha a csapat szeretné elérni a kitűzött célt, az első két mérkőzés nem jelenthet gondot. Nem feltétlenül kell sokgólos győzelmeket várni, de azt igen, hogy ne forogjon veszélyben a magyar csapat győzelme egyik ellenféllel szemben sem.

Montenegró a tavalyi Európa-bajnokságon harmadik lett, így az olimpiai selejtezőtorna miatt már nem kell aggódnia Bojana Popović játékosainak. Azon viszont izgulhatnak, hogy az elmúlt évek meghatározó játékosai közül nincs ott a csapatban Jovanka Radičević (visszavonult a válogatottól), Milena Raičević (összeveszett a szövetséggel) és Djurdjina Jauković (sérült). Márpedig nélkülük azért nem valószínű, hogy ez egy világverő csapat lesz - még akkor sem, ha a mostani keretük játékosai is nagyrészt a Bajnokok Ligájában szerepelnek.

A középdöntőben várhatóan a társházigazda Svédország, Horvátország és az elég sok francia kötődésű játékossal felálló Szenegál lesz a mieink ellenfele. A svédek mostanában egyértelműen előttünk járnak, a másik két csapat viszont néhány évvel ezelőttig még kötelezően legyőzendőnek számított volna.

A horvátok három éve az Eb-n pont egy ellenünk megnyert nyitómeccs sikerét meglovagolva egészen a bronzéremig meneteltek, és a tavalyi Eb-n is legyőzték a mieinket, majd egy hellyel előttünk is zárták a tornát. A horvátok sportszakmailag semmiben sem kiemelkedők, egy dologban viszont biztosan: iszonyatosan tudnak küzdeni egymásért, és nagyon kellemetlen ellenük játszani.

Az álomszerű forgatókönyv az lenne, hogy a svédek kivételével mindenkit sikerül legyőzni - ebben az esetben a középdöntő utolsó körében már csak a csoportelsőség lenne a tét a házigazda ellen. Ha ez összejön, a célokat is eléri a csapat, hiszen a nyolc közé jutás szinte biztosan olimpiai selejtezőtornát ér - ahhoz, hogy ez ne így legyen, a jelen két legjobb csapatának, a norvég és a francia válogatottnak is ki kéne esnie a középdöntőben.

Ha az egész világbajnokság erőviszonyait próbáljuk megjósolni, ketté kell bontani a mezőnyt. Öt csapat már biztosan olimpiai résztvevőnek mondhatja magát, Franciaország házigazdaként, Norvégia, Dél-Korea, Angola és Brazília pedig kontinensbajnokként garantált párizsi résztvevő. Ha ebből a négy csapatból valamelyik nyerné a vb-t, akkor az adott kontinenstorna másodikja jutna ki az olimpiára (Dánia, Japán, Kamerun és Argentína bízhat ebben - reálisan csak a skandinávok). A többi csapat mind a legjobb 8-10-be jutásról álmodozik, vannak akik reálisan, mások persze kevésbé.

A fogadóirodák a norvég válogatottat tartják első számú esélyesnek, aztán jönnek a franciák, a dánok és a hollandok, majd a svédek, az ő vb-címük azonban már 10-szeres pénzt érne. Ezután jönnek a második vonalbeli európai csapatok (Magyarország, Németország, Spanyolország és Románia), de ezeknek a válogatottaknak a négybe jutása is elég nagy meglepetés lenne.

Ami kifejezetten érdekes, hogy a két nagy esélyes csapat már a középdöntőben összecsap majd, Norvégia a C, Franciaország pedig a D jelű csoportban szerepel, ráadásul ezen az ágon van további két olimpiai résztvevő, Angola és Dél-Korea is. Ettől még nyugodtan rendezhetnek norvég-francia döntőt, de az ágak ilyetén alakulása miatt a torna öt legnagyobb esélyeséből kettő már a negyeddöntőben össze fog találkozni: Hollandia - Norvégia/Franciaország meccset hozhat a negyeddöntő.

A kevésbé ismert csapatok közül érdemes lehet kiemelni Szenegált, hiszen az afrikai csapat mindössze másodszor játszik világbajnokságon, ám tele van a francia és a román ligából érkező játékosokkal, köztük azzal a Gnonsiane Niomblával, aki francia válogatottként világ- és Európa-bajnoknak mondhatja magát.

Ez a sokmilliárd forintos kérdés. Az elmúlt nyolc évben, azóta, hogy Kocsis Máté lett az MKSZ elnöke, éves szinten tízmilliárdok kerülnek a magyar kézilabdába. A kialakított utánpótlásnevelő rendszer nagyszerű sikereket hozott a női utánpótlásnak, amelynek csapatai szinte minden világversenyen ott vannak a legjobbak között. Igazi sztárjátékost viszont még nem termelt ki ez a rendszer, és egyre égetőbb a kérdés, hogy mikor jön az első?

Különösen kontrasztos az, hogy miközben a válogatott évek óta szenved, a Bajnokok Ligája legutóbbi kiírásában két magyar csapat végzett az első háromban. Persze tudjuk, hogy a Győri ETO régóta egy kisebb világválogatottként funkcionál, de a Ferencváros kiugró sikerében is kulcsszerepet játszott az a néhány légiós, aki a magyar válogatott hiányposztjain szerepel a csapatban.

Jó kérdés, hogy a szövetségi kapitány és stábja túlélhet-e három olyan világversenyt, ahol nem sikerül a legjobb nyolcba kerülni. Új elnöke van az MKSZ-nek, aki ugyan nagyjából ugyanazokkal a korábbi kézilabdázókkal dolgozik együtt, mint elődje, de Ilyés Ferenc kétségtelenül magasabb szintű szaktudással rendelkezik a sportágat illetően. Ráadásul ha 2023 decemberétől a 2028-as olimpiai szereplés lesz a válogatott következő nagyobb célja, az egy lehetőség egy új, hosszútávú koncepció felállítására.

Sikeres szereplés esetén majdnem biztosra vehető, hogy a jelenlegi stáb készítheti fel a csapatot az áprilisi olimpiai selejtezőtornára, és egy ottani siker esetén a párizsi olimpiára is. Mi a magunk részéről nagyon bízunk benne, hogy júliusban, az olimpiai torna beharangozójában úgy írhatunk Golovin Vlagyimir csapatáról, mint amely egy jól sikerült világbajnoksággal és olimpiai selejtezőtornával a háta mögött utazik Párizsba.

A csoportkör magyar programja:11.30. 20:30 Magyarország - Paraguay12.02. 20:30 Magyarország - Kamerun12.04. 20:30 Montenegró - Magyarország