Mint azt alighanem mindenki tudja, aki ezeket a sorokat olvassa, a magyar férfi kézilabda-válogatott nem jutott tovább a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon a csoportkörből. Pedig nem volt igazán kiemelkedő csapat a négyesünkben, a mindössze másodszor Eb-n járó Hollandia, a néhány évvel ezelőtti csúcshoz képest visszaeső Portugália, és a két éve hat góllal legyőzött Izland várt a mieinkre. Meg 20 ezer szurkoló a vadiúj, 100 milliárd forintos arénában, ami, mint kiderült, egyértelműen negatívan befolyásolta a csapat teljesítményét. De nézzük, mik voltak a kiesés okai.

A keret gyenge pontjai

Azt már az Európa-bajnokság előtt is lehetett sejteni, hogy a magyar válogatott van a legjobb nyolcnak gondolt csapatból az egyik legjobban kitéve annak, ha a kiemelt játékosai (Mikler, Lékai, Bánhidi, Máthé) megsérülnek, elkapják a koronavírust, vagy egyszerűen csak nem hozzák ki magukból a maximumot. Márpedig rögtön az első mérkőzésen megtörtént a legrosszabb forgatókönyv: Bánhidi Bence bokája kifordult a hollandok ellen, a második meccsen nem tudott játszani, a harmadikon pedig amikor lehetett, csak támadásban volt a pályán, emiatt viszont plusz egy cserét el kellett végezni.
Kézilabda
Máthé Dominik: "Egy véletlen mozdulat tönkretett mindent egy időre"
28/02/2022 13:54
Mikler Roland az egész Európa-bajnokságon nem védett jól, de szerencsére a helyére beszálló Székely Mártonnak voltak jó időszakai, a hollandok elleni nyitómeccsen sokszor az ő védései tartották meccsben a mieinket. Lékai Máté támadásban vezére volt a csapatnak, de nem lehetett nem észrevenni, hogy ő egyszerűen nem egy 60 perces játékos, többször is remek időszakok után követett el hibákat, ami után le kellett ültetni őt pihenni. Máthé Dominik pedig egy 22 éves, születőben lévő világsztár minden pozitív és negatív tulajdonságát magán viseli; elrontott büntetői, rossz lövései nagyon rosszkor jöttek, amikor pedig győztes gólt szerzett, egy szikrányi gondolat nem volt a fejében azon kívül, hogy ünnepeljen, ami miatt időn túli hétméterest kaphattak volna a portugálok, Máthé ugyanis berohant a saját hatosunkon belülre, miközben Duarte kapura lőtt a középkezdésből.

Budapest, 2022. január 18. Máthé Dominik, a magyar válogatott játékosa a magyar-szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság B csoportjában Izland ellen játszott mérkőzésen a budapesti MVM Dome-ban 2022. január 18-án. MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI

A keretünk többi tagja pedig semmiképpen nem nevezhető a nemzetközi szinten klasszis játékosnak. Szélsőink jó iparosok, bár Bóka Bendegúz és a hatos vonal nem lettek jóban egymással ezen az Európa-bajnokságon, annyit taposta a Füred játékosa. A túloldalon Pedro Rodríguez szintén egy oké játékos, de a 24.hu-nak nyilatkozó Vass Gábornál jobban mi se tudtuk volna megfogalmazni: ha azt, amit ő teljesít, nem tud egy 20 éves magyar eljátszani, akkor azon kell elgondolkodni, hogy mi a probléma a képzésben. Ők ketten olyan szinten első számú játékosok a posztjukon, hogy másik balszélsőt nem is neveztünk meccskeretbe az Eb-n, míg a 27 évesen azért fiatal tehetségnek nem nevezhető Bujdosó Bendegúz végigülte a három meccset a kispadon.
Ami igaz Pedróra, az a másik honosított játékosra, Petar Topićra is nyugodtan elmondható, amikor a tavalyi vb előtt megkapták a magyar állampolgárságot és a behívót is a keretbe, valami olyasmit írtunk: hogyan akarjuk legyőzni a világ legobb csapatait, ha a náluk számba nem vett kézilabdázókat honosítunk és építünk be a mi csapatunkba? Sipos Adrián ezen az Eb-n gyengébben játszott a korábbi világversenyeken látottakhoz képest, a védekezésünk akkor működött talán a legjobban, amikor ő és Ligetvári Patrik játszottak hármasban, de ilyen időszak kevés volt. Rosta Miklós legalább fiatal (23 éves lesz nemsokára), de ahogy a Pick Szegedben, úgy a válogatottban is csak percek jutottak neki a pályán, márpedig egy ilyen korú játékos fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy sokat játsszon.
Az Eb előtt a balátlövő tűnt annak a posztnak, ahol viszonylag mély a keret: Szita Zoltán ugyan sokat volt sérült az Eb előtti időszakban, de nem véletlenül kapott Szegedről szerződést (a veszprémiek nagy mérgelődése közepette), Bodó Richárd a kevés olyan játékosunk egyike, aki fontos meccseket játszik a Bajnokok Ligájában, és ha nekik nem ment volna, ott volt Ligetvári, aki az előző két világversenyen támadásban is kifejezetten jól játszott. Őt viszont valamiért az edzői hármas jegelte, támadásban egyszer sem volt a pályán, és védekezésben sem annyit, mint amennyit kellett volna.
A belső hármasban csereként pályára lépő Hanusz Egont és Ancsin Gábort nagyon keveset láttuk, de akkor nem teljesítettek rosszul, bár az azért csúnya volt, amikor Ancsin egyik átlövését az izlandi balszélső, Elísson blokkolta. A tatabányai jobbátlövő többet védekezett, mint támadott, de rá is az érvényes, mint a keret nagy részére: oké játékosok, akik néha tudnak kiemelkedőt teljesíteni.

Budapest, 2022. január 16. Bodó Richárd (b) és Rosta Miklós, valamint a portugál Miguel Martins Soares (k) a magyar-szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság B csoportjában játszott Magyarország - Portugália mérkőzésen. MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI

Ami viszont egyértelműen a keret gyenge pontja, az a kettes védő posztja. Szita azért játszhatott annyit elöl - kis túlzással - alibizve, mert talán ő a legjobb kettes védője a csapatnak. Az első meccsen Szita nem lőtt kapura kezdő balátlövőként, amit alighanem jeleztek neki a stábban, mert Portugália ellen az első öt percben három labdát is eldurrantott, mire meglett az első gólja az Eb-n. Viszont őt sem mondanánk igazán jó védőnek, ő sem elég mozgékony ahhoz, hogy igazán meg tudja állítani az ellenfelet - elég szörnyű belegondolni, hogyha a jó Bundesliga-játékos Smits és Magnússon világklasszisnak tűntek a mieink ellen, mi lett volna a középdöntőben Mem és Gidsel ellen.
A túloldalon általában Máthé vagy Ancsin védekezett kettesben (hogy a rövid oldali félidőkben Máthé helyett miért nem próbáltuk meg Ligetvárit becserélni, azt nem tudni), az izlandiaknál egyértelműen az volt az alap támadási séma, hogy Máthén próbáltak előnyt szerezni cselezéssel, hogy aztán a jobbszélig valahol a fél embernyi előny egésszé válljon - Guðjónsson nem véletlenül lőtt annyi gólt a mieinknek az első félidőben. És akkor elérkeztünk a legnagyobb problémánkhoz.

Idejétmúlt koncepció

Magyarországon a kézilabda mindig is arról szólt, hogy középen, a belső hármas és a beálló kapja meg a legtöbb lehetőséget a gólszerzésre felállt fal elleni játéknál. Az Eb-t a Telexnek értékelő Borsos Attila fogalmazott úgy: már francia gólkirály volt, amikor a válogatottban meccsenként két lövése volt. Ez azóta se változott, pedig elképesztően nagy különbség van a lövési hatékonyságokban a szélről és átlövésből.
Twitter
Az Egri Viktor tweetjében látható statisztika alapján 10 szélsőgólhoz 15 lövés kell nagyjából, míg 10 átlövésgólhoz 22. Amikor az átlagoshoz képest majdnem kétszer annyit dobunk kapura átlövésből, és kevesebb, mint feleannyit szélről, az olyan, mintha az NBA-ben visszatértek volna a csapatok a kétpontos dobásokhoz a hármasokról (pedig 100 dobásból átlagban 120 pontot lehet szerezni hármasokból és csak 100-at kettesekből...).
Azt persze nehéz eldönteni (tyúk meg a tojás, ugye), hogy azért nem használjuk jobban a szélsőinket, mert nem jók, vagy azért nem nevelünk jobb szélsőket, mert a magyar játékba úgyis fölöslegesek...
A másik dolog, ami ezen az Eb-n teljesen megdőlt az a testsúlyra és magasságra alapozó kiválasztás. Könnyű példa a 172 centis Luc Steinst előhozni, de ott van a hollandoknál a 185 centi magas Kay Smits, aki ezzel a magassággal a Bundesliga egyik élcsapatánál játszik jobbátlövőt, aki olyan súlypontemelkedéssel rendelkezik, hogy a kétméteres falak fölött is gólveszélyes, és aki cselezve nyilván könnyedén ver meg egy statikus magyar védőjátékost.

Budapest, 2022. január 13. Kay Smits, a holland (k), valamint Sipos Adrián (b) és Ancsin Gábor, a magyar válogatott játékosa a magyar-szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság B csoportjában játszott mérkőzésen. MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI

Manapság már egyáltalán nem meghatározó fontosságú az, hogy ki mekkora, mert mindenkinek lehetnek előnyei másokkal szemben. Az a kérdés, hogy ezeket az előnyöket hogyan tudja kidomborítani egy edzői stáb. Ami viszont közös pont minden játékosban: iszonyatosan dinamikusnak kell lenniük, még akkor is, ha jóval nehezebbek 100 kilónál.

Fejetlenség a kispadon

Amikor a Gulyás István - Chema Rodríguez - Nagy László hármas két és fél éve a csapat élére került, elsőre nehezen volt tudható, hogy mit várhatunk, de a 2020-as Eb és a 2021-es vb engem is nagy rajongójává tett a hármasnak. Két éve úgy sikerült továbbjutni egy, a mostaninál sokkal nehezebb csoportból (kiejtve a vb-címvédő dánokat, Malmöben), hogy elég sok volt a hiányzó. A középdöntőre aztán elfogyott az erő, és az utolsó másfél meccsen összeroppant a társaság, de olyan játékosok villogtak, mint a most kerettag, de meccskeretbe nem kerülő Nagy Bence, vagy balátlövőben Ligetvári.
A tavalyi vb egy kicsit más tészta volt, a jó sorsolásunknak köszönhetően a két igazán jó csapat elleni meccsünkből (Németország, Spanyolország) elég volt egyet megnyerni, és lehozni a kicsit és sokkal gyengébbek elleni meccseket győztesen valahogy a negyeddöntőbe jutásért. (Ismerős a helyzet, ugye, női válogatott?) Ez össze is jött, a franciák elleni derbin pedig 60 percig sikerült felvenni a versenyt azzal a csapattal, amely hét hónappal később olimpiát nyert (igaz, a vb-n azért messze volt a tokiói játékától). 5. hely lett a vége, az utóbbi évek legjobb eredménye. Csak épp a kiváló számszerű eredmény elhitette mindenkivel, hogy mi már ide is tartozunk.

Nagy László

Fotó: MTI

Most, amikor az edzői triumvirátus munkájának be kellett volna érnie, nemcsak a pályán nem sikerült igazán jó teljesítményt nyújtani, de a padon sem. Az első mérkőzésen néha érthetetlen dolgok történtek a cserékkel (lehívni emberhátrányban védekezésben Ligetvárit, hogy Ancsin menjen a helyére), és a hírek szerint az utolsó percben elkövetett rossz csere, ami miatt Lékait kiállították, csak az utolsó volt a sok közül.
Ami viszont egyértelműen számszerűsíthető, az az időkérések lehetőségének az elszalasztása. Főleg úgy, hogy két esetben, amikor időt kellett kérni egy félidő hajrájában (Portugália ellen a második, Izland ellen az első játékrész végén), góllal sikerült befejezni az időkérések utáni 10 másodperces támadásainkat.
Ehhez képest a két elvesztett mérkőzésünk hajrájában nem kértünk időt egyszer sem (nemhogy 2-2 alkalommal, amire a szabályok lehetőséget adnak), pedig a hollandok ellen az utolsó 10 percben fejetlenül rohant a csapat, volt eladott labdánk, kihagyott ordító ziccerünk, bután ellőtt átlövésünk is, míg Izland ellen hét perccel a vége előtt Sipos megkapta a harmadik kiállítását, ami után a védekezésünket kellett volna rendbetenni.

Szita Zoltán (b), Petar Topic (j2) és Sipos Adrián (j), a magyar, valamint Ómar Ingi Magnusson (b2), az izlandi válogatott játékosa a Magyarország-Izland mérkőzésen a budapesti MVM Dome-ban 2022. január 18-án. Izland-Magyarország 31-30. MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI

Az már csak magánvélemény, hogy egy ilyen szinten felfokozott érdeklődésű tornán a csapat kiesése után nem igazán szerencsés a szövetségi kapitánynak azt nyilatkoznia, hogy "nincs szégyenkeznivalónk", és hogy "elégedettek vagyunk az elmúlt két év elvégzett munkájával", még úgy sem, hogy szégyenkeznivalója alighanem senkinek nincs, mert mindenki megpróbálta kihozni magából a maximumot, csak ez nagyon keveseknek sikerült.
Azt sem volt túl jó látni, hogy mennyire nem tudtunk változtatni. A támadójátékunk és a védekezésünk is szinte a teljes Európa-bajnokság során változatlan alapokon állt, akkor is, amikor indokolt lehetett volna valamilyen változtatás. Az már másik kérdés, hogy elég nehéz eldönteni: a stáb nem akart hozzányúlni az alapjátékhoz, vagy úgy érezték, hogy a játékosok nem tudtak volna megfelelően szerepelni más rendszerekben.

Nem volt jó időszakunk az Eb-n

A kézilabdában általában kétfelé érdemes bontani a mérkőzéseket. Vannak a sima és a szoros meccsek. Sima meccset is játszhat két nagyjából hasonló erejű csapat, bár manapság ez talán már ritkább, főleg az elit szintjén. Viszont mivel a magyar válogatott három szoros mérkőzést játszott, ezzel most nem is nagyon kell foglalkoznunk.
A szoros mérkőzések kétféleképpen szoktak eldőlni: vagy van az egyik csapatnak egy jó 10-15 perces időszaka, amiben ki tud harcolni egy akkora előnyt, amivel végig tudja játszani a hátralévő időt, vagy a hajrában, akár az utolsó 1-1 támadásban dől el, hogy ki nyer. És azt hiszem, hogy az Európa-bajnoki leszereplés leginkább annak volt köszönhető, hogy a magyar válogatott mérkőzésein a csapatoknak nem voltak néhány percnél hosszabb jó periódusai, a hajrában pedig két meccs oda dőlt el, és csak egy ide.
A Hollandia és Izland ellen elvesztett mérkőzéseken 3-0-s "rohanások" voltak a leghosszabb kapott gól nélküli időszakok, és ha kiterjesztjük a periódusokat 1-2 kapott gólosokra, akkor sem találunk az Eb-n olyan 10 percet, amire azt lehet mondani, hogy "hú, itt nagyon jól játszottunk".
A szoros végjátékokban pedig fokozottan kijön, és ezen az Eb-n is kijött az, ami talán a legnagyobb alapproblémája a jelenlegi magyar válogatottnak: kevés az olyan játékosunk, aki a klubjában rendszeresen éles végjátékokat játszik, és ezekben a végjátékokban kulcsszerepet várnak tőle. Talán Bánhidi Bencét mondhatjuk ilyennek, ő azért a Szeged szoros meccsein általában pályán van és fontos szereplő a hajrákban. Máthé Dominik egy szinttel azért jelenleg még lejjebb kézizik, Lékai vagy pályán van a Veszprém szoros meccseinek végén, vagy nem. Ugyanez igaz Bodóra Szegeden. Márpedig a válogatottban tőlük várjuk a hajrában a megoldást.
Ráadásul a fent felsoroltak nagyságrendekkel kevesebb szoros végjátékot játszanak, mint azok a játékosok, akik Németországban, Franciaországban vagy Dániában játszanak. Az izlandiaknál egyértelműen túlnyomó többségben olyan játékosok alkotják a keretet, akik hozzá vannak szokva az ilyen helyzetekhez (11 Bundesliga-játékosuk van, 2-2 dániai és francia légiósuk), de még a hollandoknál is azt lehet mondani, hogy a hajrában olyan játékosok döntöttek, akik a PSG-ben, a Lemgóban, a Magdeburgban edződnek, meg az a Baijens, aki csak azért igazolt a Bundesliga 2-be, hogy több játéklehetőséget kapjon, és az Eb-n nyújtott teljesítménye alapján jövőre alighanem már újra a világ legerősebb bajnokságában szerepelhet.
Egész egyszerűen azok a játékosok, akik a magyar bajnokság élcsapataiban játszanak, nem kerülnek annyiszor kulcshelyzetbe, mint a három topliga (német, francia, dán) játékosai, és - néhány kivételtől eltekintve - a magyar játékosok általában az itthoni csapatok kényelmét és nemzetközi szinten kellemes fizetéseit választják ahelyett, hogy kipróbálnák magukat külföldön. Amíg ez így marad, addig pedig nem várhatjuk, hogy az éles helyzeteket ezek a játékosok a mostaninál nagyobb hatékonysággal oldják majd meg.

Magyar szurkolók a magyar-szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság B csoportjában játszott Magyarország-Izland mérkőzésen a budapesti MVM Dome-ban 2022. január 18-án. Izland-Magyarország 31-30. MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI

És végül: a hype

A hollandok elleni vereségben egészen biztosan nagyon komoly szerepet játszott az, hogy hihetetlenül felfokozott várakozásoknak kellett volna megfelelnie a csapatnak. Az elmúlt nagyjából 10 évben több, mint 200 milliárd forint állami támogatás érkezett a sportágba, és ebben nincsenek benne az olyan összegek, mint a mostani sportcsarnok-építésekre elköltött kb 130 milliárd. Az eredmények válogatott szinten nagyon hullámzók de összességében gyengébbek a 90-es évektől elértekhez képest (főleg női vonalon, ahol azért 1995 és 2005 között mindig éremesélyes csapataink voltak), klubszinten pedig igazán kiemelkedőt csak a Győri Audi ETO tudott felmutatni, de csak azóta, mióta az igazán fontos játékosok külföldiek.
Ehhez jött hozzá a csalóka tavalyi vb-5. hely okozta várakozás, miszerint a magyar csapatnak be kéne jutnia minimum a legjobb nyolcba újra; de biztosan nem tett jót az sem, hogy a kézilabdás Twitter-naprendszer Napjaként funkcionáló Rasmus Boysen a döntőbe várta a mieinket. (És hogy ez miért került ki a Twitteren túlra? Mert negyed oldalt foglalt el a másnapi Nemzeti Sport címlapján, azért.) Pedig tudtuk: a nyolc közé jutáshoz minden, velünk nagyjából egy szinten lévő csapat ellen nyerni kell, az ennél jobb eredményhez pedig már a dánokkal meg a franciákkal kéne (kellett volna) felvenni a versenyt.
20 ezer néző előtt nagyon kevés magyar játékos játszott korábban, azok csak, akik a BL négyes döntőjében szerepeltek már. Mikler, Lékai, azt hiszem eddig tart a felsorolás. A kispadról Chema meg Nagy László. 20 ezer magyar néző előtt senki. És ez igenis faktor, még ha a csapatot lehúzni kívánók könnyen elintézik egy vállrándítással a dolgot. Ez egy olyan faktor volt, amitől már az Eb előtt lehetett félteni a mieinket, és aminek az első mérkőzés utolsó 10 percének fejetlensége egész nyugodtan betudható volt. Onnantól pedig, hogy kikaptunk Hollandiától, csak fokozódott a nyomás, ami kulcsfontosságú pillantokban elkövetett hibákhoz vezetett.
A világ nem dőlt össze a magyar válogatott kiesésével, és könnyen elképzelhető, hogy igaza van Lékai Máténak abban, amit az izlandi meccs után mondott az Eurosportnak: ha ezt a három meccset újrajátszanánk, lehet, hogy teljesen más eredmények születnének.
Ugyanakkor ez egy jó lehetőség lenne arra, hogy megpróbálják új, kicsit modernebb alapokra helyezni a kézilabdánk utánpótlását. De erre azért sok pénzt nem érdemes tenni. Akkor el kéne ismerni, hogy 10 éven át rossz irányba haladva égettük el a tízmilliárdokat.

A magyar válogatott játékosai, miután 31-28-ra kikaptak Hollandiától a magyar-szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság B csoportjában játszott mérkőzésen a budapesti MVM Dome-ban 2022. január 13-án. MTI/Kovács Tamás

Fotó: MTI

Kézilabda
Térdműtét vár Máthé Dominikra, egy év is lehet a felépülése
18/02/2022 15:25
European Championship
Ancsin Gábor: Borzalmasan rossz napja volt az egész csapatnak
14/01/2022 16:40