Gulyás István szerint lehet kifogásokat keresni, de kudarcot vallottak

Csődöt mondtunk, mert nem sikerült elérnünk a kitűzött célt. Ezek a száraz tények, lehet árnyalni, érvelni, kifogásokat keresni, de a végeredmény ugyanaz lesz: kudarcot vallottunk, és ezért mérhetetlenül szomorú vagyok” - kezdte az értékelést a kapitány.

Bár a szövetség a nyolcba jutást tűzte ki célul, több helyen lehetett éremesélyről is olvasni, ehhez képest a férfi kézilabda-válogatott a csoportjában ragadt, és a középdöntőbe sem jutott be. A 15. helyezés minden idők legrosszabb szereplése Eb-n, és először mi is azt próbáltuk megfejteni, hogy az elvárások és a végeredmény közötti óriási különbség kinek a hibája.

"Mindhárom ellenfél nagyjából azonos játékerőt képviselt, így biztos volt, hogy nüanszokon fog múlni a továbbjutás, és ebben igazunk is lett, hiszen az utolsó forduló előtt még mind a négy csapat továbbjuthatott, de ki is eshetett.”

A sorsdöntő meccs előtt Lékai Mátéval beszélgettünk, és az irányító is elmondta, egyéni képességeket nézve szinte mindenkivel szemben hátrányból indulunk, hiszen mindegyik csapatban találtunk sztárjátékosok, nálunk pedig a csapat jelentős része még sosem játszott ilyen súlyú mérkőzéseket. Lékai is leszögezte, csapatként kell nyernünk, ám ez most nem jött össze.

Azt hosszú évek óta tudjuk, hogy a magyar csapat világsztárok híján akkor tud sikeres lenni, ha jól működik a védekezése, és van mögötte egy extrát nyújtó kapus. Erre a két tényezőre építve érte el a sikereit a Gulyás-Chema-féle válogatott is, de pont az Európa-bajnokságon mindkettő besült: a védekezésünk végig gyenge volt (31, 30 és újra 31 gólt kaptunk a három meccsen), és így a kapusok sem tudták hozzátenni a szokott magas színvonalú teljesítményt.

Vegyük a hollandok és az izlandiak elleni meccseket. Az volt a célunk, hogy feszes, zárt hatos fallal átlövésekre kényszerítjük az ellenfeleket, mert ezek ellen a leghatékonyabb [Mikler] Roli."

A kapitány nem hozta szóba, mi viszont igen: talán minden más lett volna, ha a csapat védekezésének legfontosabb láncszeme, Bánhidi Bence végig ott lehet a csapatban. A szegedi beálló az első meccsen sérült meg, a másodikon egyáltalán nem játszott, a harmadikon pedig csak támadásban.

“Bence egy sérüléssel érkezett a válogatotthoz, és december 16-tól az Eb-ig mindössze három edzésen tudott velünk dolgozni. A beállós kiesése minden másnál nagyobb csapás volt, és a védekezésünk alaposan meg is érezte a hiányát. Nem keresek bűnbakot, mindenki a tudása legjavát tette a közösbe, de a mi védekező stratégiánk kulcspontja Bánhidi volt, és csak egy fél meccset tudott lejátszani hátul az Eb-n.”

A védekezésünk az egész tornán problémás volt, gyakorlatilag minden ellenfelünk azzal vert meg minket, amire készültünk. Sem a hollandok betöréseit, sem az izlandiak szélsőjátékát nem sikerült megállítanunk, nem csoda, hogy a kapusok sem tudtak sokat hozzátenni, hiszen jobbára ziccereket kellett (volna) védeniük.

A kapitány és stábja kapja a kritikákat minden oldalról (“Ezt most el kell tudnunk viselni, mindenki csalódott és felelőst keres” - mondta Gulyás), ám akad köztük olyan, amire nagyon is logikus válasza van a szövetségi kapitánynak. Ilyen például a kapuskérdés, illetve a “Miért Miklerrel kezdünk?” témakör.

"Ennek birtokában arra jutottunk, hogy ha Székellyel kezdünk, abban benne van, hogy mindkét kapust elveszítjük a meccsre, és Rolinak meg akartuk adni az esélyt, hátha belekap egy-két lövésbe, és elkapja a fonalat. Marci pedig jóval hatékonyabb beugróként, mint Roli, aki egész életében első számú kapus volt.”

Ha már az Izland elleni meccs szóba került, többen felrótták a kapitánynak, hogy nem kért időt, amikor a szoros végjátékban még megvolt az esélye, hogy elérjük a célunkat. Gulyás önkritikusan fogadta a felvetést.

Több helyen is előjött a kérdés, hogy miért mindent középen próbál megoldani a csapat, és miért nem része a támadójátéknak a két szélső, akik szinte csak lerohanásból kerülnek helyzetbe.

De azt visszautasítom, hogy ne próbáltunk volna meg változtatni. Portugália ellen egészen más játékot játszottunk, mint szoktunk, a 2-2-es szituációk helyett az egy-egyeket erőltettük, és sikerrel is jártunk.”

Egy kritikát mi is megfogalmaztunk a csapattal szemben: az elmúlt két és fél évben lejátszott három világverseny közül a hazai rendezésű tornán nézett ki a legrosszabbul a magyar válogatott.

“Ennek az okát inkább a fent is taglalt tényezőkben látom, nem a hazai pálya és az elvárások okozta nyomásban. Azt tudtuk, hogy az első meccsen fontos szerepe lesz a mentális erőnek, de a tűzkeresztség már csak ilyen, át kell esni rajta. Viszont a legnagyobb nyomás a második meccsen volt a csapaton, hiszen ha kikapunk Portugáliától, máris kiesünk, mégis sikerült nyernünk, ráadásul az utolsó pillanatban harcoltuk ki a győzelmet.”

Ha a mi munkánk most véget is ér a válogatottnál, biztos vagyok benne, hogy ez a csapat még nagyon sok örömet fog okozni a szurkolóinknak. Nálam jobban senki nem sajnálja, hogy ez nem az Eb-n történt meg” - zárta a gondolatait Gulyás, akinek a stábbal együtt január végén lejár a szerződése.

Forrás: MOL Csapat