Campenaerts őrült sztorija: törött bordákkal teker a Vueltán, majdnem megfulladt

A csütörtöki inkább ahhoz a Tour-szakaszhoz hasonlít, amit megnyertem Barcelonnette-ben, de a végén van egy elég meredek emelkedő. Ideális esetben jó lenne néhány olyan versenyzővel együtt ellépnem, mint Kwiatkowskival a Touron, aztán megint okosan kell taktikáznom. Amit viszont kiemelnék: nagy kár, hogy Wout már nincs velünk. Azt reméltem, hogy valamelyik nap együtt szökhetünk, akárcsak a Touron, mert akkor mindenki őt figyelte volna. Beszéltem is vele erről korábban a verseny alatt, és azt mondta, a hétfői pihenőnapon átgondolja a dolgot. Így viszont sajnos az egész terv hiábavaló volt.

Amikor felértem rá a támadása után, direkt úgy gesztikuláltam, mintha teljesen halott lennék és semmi energiám nem maradt volna. Szerintem tényleg azt gondolhatta, hogy mekkora idióta vagyok, mert az ő győzelmét segítem elő. De nagyon tévedett. (nevet) Aznap este küldött nekem egy videót, amiben ezt mondta: „Victor, te rohadt szemétláda! Menj a francba, de komolyan. Szívből gratulálok, haver. Azt gondoltam, hogy én vagyok a legokosabb, de te okosabb és erősebb is voltál nálam. Élvezd ki, de b.szódj meg!”

Fáj a bringán ülni, mert a 2. szakaszon két bordám is eltört. A hétfői pihenőnapon például szándékosan nem tekertem egy métert sem.

Elkerültem egy bukást. Láttam, hogy előttem esnek, és megpróbáltam egy nagy vészfékezést úgy, hogy a testemet a nyereg mögé húztam. Ennek az lett a vége, hogy mégis ütközem, a mellkasom pedig a nyeregbe csapódott. Komoly ütés érte a bordáimat, egy pillanatig nem is kaptam levegőt. Az egyik csapattársam, Andreas Kron pánikba esett, mert azt hitte, hogy meg fogok fulladni. Utólag belegondolva jobb lett volna, ha nem fékezek, hanem simán esek egy nagyot...

Igazából az időfutam a legkisebb probléma, mert eléggé mozdulatlanul ülsz a kerékpáron. A legnehezebb a sprintelés vagy az erő bevitele a sprintbe, mert a hasizmaidat használod, és azok a bordáidhoz kapcsolódnak. Ha lenne egy olyan forgatókönyv, hogy kisebb csoportból sprintelve nyerhetnék, az biztosan fájna.

A fájdalom már kisebb, mint két hete. Akkor minden nap gyulladáscsökkentő gyógyszert szedtem, de ez negatívan hatott az emésztésemre. Nem tudtam feltankolni a szervezetemet verseny alatt, ezért egy hét után abbahagytam a gyógyszer szedését, így jobban tudok enni és regenerálódni. A legbosszantóbb dolog az alvásminőségem. Én olyan ember vagyok, aki természetesen sokat mozog alvás közben, és most gyakran ébredek éjszaka nyilalló fájdalommal, mert öntudatlanul elfordulok. Minden reggel ezt mutatja a Garmin órám: megszakított alvás vagy nyugtalan alvás... Általában fél órával a többi versenyző előtt érkezem a reggelihez, most én vagyok az utolsó az asztalnál, mert mindig megpróbálok tizenkét órán keresztül feküdni, hogy kompenzáljam a rosszabb minőségű alvást.

Jobban érzem magam, mint az első héten. A Granadába vezető első hegyi szakaszon azt hittem, hogy nem fogok végigmenni. Bemondtam rádión a csapatnak, hogy sajnálom a többieket, de szükségem van egy csapatkocsira magam mögé, különben attól tartok, hogy fel kell adnom. Most már sokkal jobban érzem magam, és a vasárnapi, aztán a keddi gruppettózás kifejezetten jólesett.

Régebben utáltam a gruppettót. Céltalanul tekersz, és csak az számít, hogy minél nyugodtabban érj célba. Most arra gondolok, hogy milyen kiváltságot élvezek. Képzeld el, hogy egy kerékpárosnak azt mondod: Spanyolországban egy hegyi szakaszon tekerhet újonnan leaszfaltozott és lezárt utakon, több ezer szurkolóval az oldalán, és ha megszomjazik, csak fel kell emelnie a kezét, és a kísérőautó ad neki egy kulacsot. Szerintem találnánk olyanokat, akik többezer eurót is fizetnének ezért... Én meg még fizetést is kapok érte, és csak megpróbálom élvezni a tájat az út mentén.

Minden este tíz óra körül veszem fel őket, és elküldöm a videót az egyik barátomnak, Seppének, aki megvágja és feliratozza. Ő fordítóként végzett, így egyértelműen jobb a minőség a feliratoknak, mintha súlyos diszlexiásként én csinálnám azokat. Egy egyperces videóban átlagosan három durva helyesírási hibát vétek, ami elég gáz... (nevet) Ha már a témánál vagyunk: szeretném, ha az oktatásban a diszlexiás tanulókkal szemben szigorúbb elveket alkalmaznának, mert túlságosan megkönnyítik a dolgukat. Nekem a középiskolában soha nem kellett megerőltetnem magam a nyelvi tantárgyaknál, mert úgysem buktattak meg, hála a diszlexiámnak... Ennek köszönhetően az angolom és pláne a franciám nem annyira jó. Utólag visszagondolva jobban örültem volna, ha az iskolában nehezebbé teszik a dolgomat, és kevésbé veszik figyelembe a diszlexiát.

Általában üzenetben, néha pedig verseny közben kérdezek rá a többieknél. Igyekszem nem túl sokat tervezni előre, mert aktuálisnak kell maradnom.

Tadej néhány napig nevetett rajtam, mert szemüveg nélkül tekertem. A verseny alatt aztán megkérdeztem tőle, hogy felhívhatom-e őt a szemüvegkérdéssel kapcsolatban, és beleegyezett. Gyakran hívom Tim Wellenst, aki az egyik ilyen beszélgetés során éppen az ebédlőasztalnál ült Tadejjel, és azt mondta: 'Itt van Campi a telefonban. Aki úgy gondolja, hogy valami mondanivalója van neki, az most jelentkezzen.’ És voilá. Még mindig emlékszem, hogy Tadej mondja: ’Victornak remek a fekete zoknija, de szemüveget kellene viselnie...’. Az volt az eddigi legnézettebb vlog, nagyjából egymillióan látták.

Átlagosan epizódonként több mint százezer. A Touron ennek a duplája volt.

Ezt a séfünknek, Seannak kell megköszönni. Ő rengeteget tud a régi táplálkozási bölcsességekről. Tisztában vagyunk vele, hogy ezek a gyógymódok főleg placebók, de szívesen részt veszünk benne. A Párizs-Nizza alatt készített nekünk egy italt fokhagymával, cayenne-i borssal, mézzel és szerecsendióval, mert állítólag antibakteriális hatású, és segít a megfázás ellen. Amikor a szobatársamnak, Lennert Van Eetveltnek rossz napja volt ezen a Vueltán, megkérdeztem Seant, hogy van-e csodaszere. Azt tanulta az édesanyjától, hogy ha egy hagymát a talpadra ragasztasz, az gyulladáscsökkentő hatású... Nem sokat segített, mert Lennert két nappal később feladta.

Azt hiszem, nagyon fogják értékelni. Spontán javasolták, hogy a vlogomon keresztül jelentse be az átigazolásomat. Szabadkezet adtak nekem. Azt kértem, tegyenek egy operatőrt a buszukra és szóljanak Woutnak. Az eredmény egész jó lett.