Valter Attila: „Nem szomorkodunk, inkább annak örülünk, hogy Van Aert milyen erős"

Három szakaszgyőzelem és két trikó Wout van Aertnak köszönhetően, a top 10-ért küzdő Sepp Kuss, illetve egy elég biztatóan alakuló szökés még szerdán, ahol Valter Attila a 11. helyen zárt.

Elég más Vueltája van eddig a Vismának a tavalyi évhez képest, Ati munkája sem annyira látványos, mint a legutóbbi spanyol körön, de ez persze nem azt jelenti, hogy nem dolgozik a csapatért. Csak nem annyira feltűnő az elvégzett munka, mivel nem ők mennek legelöl.

Valter Attilát a hétfői pihenőnapon a csapatnál uralkodó hangulatról, Roglič büntetéséről, a saját teljesítményéről és a szeptember 15-i nagy megnyitóra készülő kávézójáról kérdeztük.

Nagyon, egész nap esett. Ilyenkor nyugodtan mondhatod azt, hogy nincs kedved ázni és inkább görgőznél, Kuss és Wout például ezt választotta, de nekem nem volt kedvem a görgőhöz. Inkább elmentünk egy körre, mert az eső ellenére egész meleg volt.

Nehéz ezt megítélni, csak két hete megyünk, a forma azért nem rosszabb, mint szokott lenni, sőt, kezdek egyre jobban belejönni. Úgy veszem észre, hogy minden GT-n egyre jobban hozzászokom a terheléshez. De azért néha fájnak a lábak, amikor nyomni kell.

Jó napom volt, ezt már az elején éreztem, végig nyomtam, szerettem volna megjönni az elejében. Sokáig ott voltam Sepp-pel, aztán talán Cattaneo tempójától szakadtam le, az egy kicsit rosszul esett, viszont közel tudtam maradni az elejéhez, a csapat is látta rajtam, hogy egész jól megy, szóval nem kellett visszavennem. Fortunatóval és Christian Rodríguezzel mentem szinte végig, és így visszagondolva talán az utolsó 300 méter esett a legrosszabbul. Az tényleg embertelen volt.

Azért tudsz adni a másiknak, nem hiszem, hogy ez kizárólag a nézőknek szólna, mert amúgy a tévé vissza sem adja, hogy ez a hegy mennyire brutális volt. Nyilván a százalékok miatt sokat lehet róla beszélni előzetesen, de itt a wattokat kell nyomni és néha nekem egy kanyar utáni kigyorsítás jobban tud fájni, mint ez a meredek. Szóval nem zavart, nincs bajom vele, lenyomtuk. Összességében a livignós szakasz a Girón szerintem durvább volt.

Annyira azért nem furcsa, mert tudtuk, hogy mire számítsunk, és Sepp is érezte a formát. Nem számoltunk azzal, hogy pirosban lesz. Nyilván így, hogy nem mi megyünk elöl, nem mindig minket mutatnak, nem is tudok olyan látványosan segíteni, de ez persze nem azt jelenti, hogy közben nem is segítek. Tavaly nyilván minden jobban szem előtt volt, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ülünk este a vacsoránál és szomorkodunk azért, mert nem mi vezetünk. Senki nem pörög ezen, inkább örülünk annak, hogy Wout nagyon erős, és neki köszönhetően szerintem mi gyűjtöttük eddig a legtöbb UCI pontot.

Nincs letargia az előző Vuelta miatt, én sem vagyok magam alatt, de persze megértem a nézőket, hogy ahhoz a versenyhez hasonlítanak. Ettől szép a kerékpársport, hogy nem lehet választani, és az egyik év ilyen, a következő meg teljesen más. Nem tudod előre. Nyilván jó lenne a pirosért küzdeni, de ettől még mi is versenyzünk, Sepp és én is lenyomjuk a szakaszt, beleteszünk mindent. Én az évek során eljutottam addig, hogy nem ingadozik a kedvem, nem olvasok kommenteket a témában, és nem foglalkozom azzal, hogy ki, mit gondol a látottakról. És ennek nagyon örülök.

Persze, ha eljön mellettem, akkor szinte mindig beszélünk, teljesen jó viszonyban vagyunk vele. Érdekes, vasárnap pont ott állt félre pisilni, ahol tavaly én toltam. Tisztán emlékeztem a helyre, mert egy gyár előtt mentünk el. Mondtam is neki poénból, hogy „na mi van, cseréljünk bicót, szóljál nyugodtan.” Aztán pár perc múlva hallottam, hogy tényleg cserélt, pedig én nem gondoltam komolyan. Majd jött a büntetés.

Erről a helyzetről direkt megkérdeztem a sportigazgatókat, és Grischa is azt mondta, hogy nyilván bárki segített volna neki a felzárkózásban, de itt két borás autó is húzta. Nem a kocsisor végére vitték fel, hanem az autók mellett is elmentek, és az már sok. Minden sportigazgató kedveli, segített volna Primožnak, de egy ilyen szitura minden szakvezető azt mondja, hogy ezt már tényleg ne.

Páran tudnak róla, főleg excsapattársakkal jött szóba, például Gradekkal beszélgettem, aki szintén nagy kávés. De nem hirdetem vagy ilyesmi, viszont, ha megkérdeznek, akkor nyilván büszkén mesélek. Nagyjából egy hónapja vagyunk nyitva, és úgy hallom, hogy nagyon szeretik az emberek. Szóval amikor erre terelődik a téma, akkor persze, mesélek.

Igen, bár nem egész nap, mert edzenem kell. De próbálok ott lenni, amennyit csak lehet. Nyilván már sokan voltak nálunk, ismerik a helyet, de ugye a méretek miatt több százan nem férünk be egyszerre. Szóval nem szeretném, hogy az egész esemény valakinek esetleg rossz emlék legyen, mert sokat vár vagy nem jut be. Ezt a részét próbáljuk majd jól megszervezni. Lesz egy kis élménybeszámoló, aláírattam a Vueltán induló srácokkal egy mezt, azt szeretnénk kisorsolni, lesznek jó kis akciók a bicókra, és talán be tudom jelenteni a jövőbeli közös grintás programokat is.