Aru: „Ezt így és most kellett befejezni”

Nem sok győzelem, cserébe valamennyi minőségi. De talán még sem annyi, mint amire a 2014-es idénye után számíthattunk, amikor astanásként berobbant az olasz körön és dobogóra állt.

Fabio Aru a vasárnap a Vueltán befejezte a kilenc éve indult profi pályafutását, és nagyon úgy tűnik, hogy nem fogja meggondolni magát. Pedig nem idős, ugyanúgy kilencvenes születésű, mint Sagan, Quintana, vagy Pinot.

Először is érjek haza, de szerintem az utazást követően már az első nap felülök a kerékpáromra. Tekerni még mindig imádok.

Mert én akartam megválasztani a pillanatot. Túlságosan könnyű lett volna akkor kiszállni, amikor semmi nem működött. Jó érzések voltak bennem a Burgos után, akartam ezt a Vueltát.

Mint mindenhol, ebben a közegben is vannak olyan emberek, akik nem feltétlenül akarnak jót neked. Na, ők nem fognak hiányozni. Tudom, hogy nem szabad mindenkiben megbízni, és már látom, kikkel kell vigyázni. Talán jobb emberismerő lettem.

Nem mondom, hogy teljesen hibás döntés volt az UA-hez menni, de tény, ott nem sok jó történt velem. Azt nem nevezném pozitív élménynek, hogy beléd rúgnak mindenki előtt, amikor amúgy is a földön fekszel. De anno én akartam hozzájuk menni. Jól ment a versenyzés, ilyenkor logikus, hogy egyre többet és többet akarsz. Azt hittem náluk minden más és még jobb lesz.

Arra utalok, aki nyilvánosan belém állt. Nem jöttek az eredmények, ez tény, de elhitetitek, nálam senkit nem zavart jobban az eredménytelenség. Nyilván nekem is vannak pozitív meg negatív tulajdonságaim, mint mindenkinek, de nem hiszem, hogy én jelentettem volna a sportág legnagyobb problémáját.

Nyilván jókkal, de tagadhatatlan, hogy értek rossz élmények. Nem lett volna túl szép 4 év szenvedés után visszavonulni. Most minden ideális volt a búcsúhoz, élveztem az egész versenyt. De ilyen nagy pályafutás értékelőt most ne várjatok tőlem, ahhoz biztos el kell telnie egy kis időnek. Sokáig gondolkoztam a döntésen, és ez végleges. Már most mondom, nem fogom meggondolni magam, szóval ne is kérdezzetek erről :)

Nagyon is, ez talán így volt megírva. Örülök, hogy idáig kitartottam, bár őszinte leszek, a rajt előtt hittem egy Top 10-ben.

Megyek haza, aztán kitalálom mi lesz velem. Egy biztos, rengeteg időt fogok a családommal tölteni. Az eddigi életem nem arról szólt, hogy huzamosabb ideig lettem volna egy helyen.

Nem. Minden tiszteletem azoké, akik ezt csinálják, de most egy ideig tényleg nem szeretnék állandóan úton lenni.

Talán jobban meg kellett volna válogatnom azt, hogy kiben bízok igazán.

Szavakkal nem tudom leírni mekkora boldogságot jelentett az olasz bajnoki cím. Az a nap mindent vitt.

(Forrás: La Gazzetta dello Sport)