Fabio Aru: „El sem tudjátok képzelni, mekkora nyomást jelent a piros trikó”

A profiként 10 idényt lehúzó olasz versenyző nem szakadt el a kerékpársporttól, rendszeresen teker, igaz, nem minden nap megy el edzeni.

Képben van a most zajló Vueltát illetően is, szerinte a Roglič vezette Bora képes lehet bemutatni egy olyan fordítást Ben O’Connor ellen, amire ő is képes volt a 2015-ös spanyol körverseny végén.

Abszolút. Kétszer volt már negyedik Grand Touron, tudja mitől nehéz egy nagy körverseny, és tudja mit jelent az, hogy három héten keresztül kell jól és okosan menni. Nyilván, ha nincs az a nagy szökés, Roglič uralná a versenyt, de Bent elengedték és még mindig van egy jelentősebb előnye.

Persze. Az akkori sorom tele volt klasszisokkal, elég csak Nibalit, Landát vagy Scarponit említeni. A Bora pedig a Red Bull érkezésének köszönhetően elkezdett szintet lépni, és szerintem már ott is van a Visma vagy az UAE mellett. Roglič négy Grand Tour nyert már, ebben a tekintetben kétségtelenül előnyben van O’Connorral szemben. Aki soha nem viselte a piros trikót, el sem tudja képzelni, valójában mekkora nyomást jelent nap mint nap. Ha a mez jelentette extra feladatokra nem vagy felkészülve, az egy idő után felőröl.

Nagyon sajnálom, hogy ki kellett szállnia, de a mi sportágunk ettől igazán extra. Máshol szélben, fagyban, hőségben nincs verseny, mi szinte bármilyen időjárás körülmények között lenyomjuk a szakaszt. A Giro alapján bíznunk kell Antonióban, nem kell temetni azért, mert ezen a versenyen nem ment végig. Egy pályafutáshoz az ilyen mélypontok is hozzátartoznak.

Persze, mégiscsak az egyetlen háromhetes, amit megnyertem. Annak a Vueltának köszönhetően minden megváltozott körülöttem, előre léptem a ranglétrán, szavam lett a csapaton belül, különböző előjogokat élveztem, én állítottam össze a naptáramat, és persze a szurkolók is máshogy néztek rám. De nem nosztalgiázom állandóan a pályafutásomon, szép volt, jó volt, de már véget ért, és elkezdtem egy új életet.

Egyértelműen a 20. szakasz és a fordítás. Akkor nemcsak megnyertem a Vueltát, hanem a befutónál Cercedillában ott volt az egész családom. Azt a napot soha nem fogom elfelejteni.

Inkább a szülőknek üzennék. Sokszor láttam, hogy az apuka vagy anyuka jobban akarta a sikert, mint a fia, ami kihatással volt a gyerek teljesítményére. Ez egy nagyon rossz irány. Nekem szerencsém volt, a szüleim nem erőltettek semmit. A család legyen család, a szakvezető meg végezze csak a saját dolgát. Fontos, hogy ne hanyagold el a sulit, mert kerékpárosként egy pillanat alatt véget érhet a pályafutásod. Ja, és a legfontosabb: az egészet élvezni kell, különben nem fog menni.

Az a sor, abszolút nem hasonlított a mai UAE Emirates-re. Én akkor egy olyan Astanához voltam szokva, amely a szervezettségét illetően a mezőny egyik legjobb sora volt. De tényleg szenvedtem az átállással. A második évemben jött a sok feladott verseny és combartériás műtétem, majd beütött a Covid és hónapokig nem tekerhettem. Nem tagadom, az mentálisan földre vitt. Kevés verseny, kevés eredmény, új közeg, műtét, ez így egy kicsit sok volt egyszerre. Szerintem egyetlen csapatnál lett volna esélyem a változásra, és az a Jumbo. De még mielőtt félre értenék, én utána is profi maradtam, rendesen készültem, és a tisztelet sem hiányzott belőlem. Nibalira tényleg mindig úgy tekintettem, mint valami istenre.

Nem rendszeresen, kizárólag akkor, amikor kedvem van hozzá. Hetente azért több alkalommal lejárok az edzőterembe, de nem ülök fel naponta a kerékpárra. Volt idő, amikor kellett, manapság viszont már nem hiányzik.

Egy szárd hotel hálózat, a Fort Village Sardinia nagykövete vagyok, a kerékpározni érkező turistákat vezetem körbe a szigeten.