Eurosport
Boswell a napról, amikor elment a Vuelta
Publikálva 09/09/2016 - 01:58 GMT+2
A Sky amerikai versenyzője mesél a történelmi 15. szakaszról.
Fotó: Eurosport
Az idei Vuelta a Espana kegyetlenül nehéz útvonala és sztárokkal teletűzdelt mezőnye elképesztően izgalmas és fordulatos versenyt hozott. Ami azonban a 15. szakaszon történt, arra a kerékpársportot kívül-belül ismerő legöregebb rókák sem számítottak.
Alberto Contador, aki ekkor már egy korábbi bukás következtében jelentős hátrányban volt, a rövid szakasz szintrajzát látva meglátta a lehetőséget a start utáni azonnali támadásra. A mezőny, és főleg a Sky csapata az előző napi kőkemény hegyi szakaszon nagyon kihajtotta magát, ilyenkor az embernek nem esnek jól az első kilométerek.
Contador tehát csapattársaival a rajt utáni emelkedőn rögtön elöl helyezkedett, majd a lejtmenetben tovább növelte a tempót. Az összetettben vezető Nairo Quintana gyorsan kapcsolt és három segítővel csatlakozott az akcióhoz. A 15 fősre hízott csoport elszakadt az üldözőktől. Hátul Chris Froome egyedül próbált felzárkózni, de már csak a második csoportot sikerült elcsípnie, mindössze két csapattársa tudott vele tartani.
A maradék öt Sky-os a harmadik csoportban rekedt, és többé nem ért fel. Froome hátránya a szakasz végére 54 másodpercről 3 perc 37 mp-re nőtt az összetettben, amely különbséget erőből már aligha tud ledolgozni.
A két nagy rivális szakasz elején történő támadása nemcsak a mezőnyt, hanem a szakmát is meglepte. A következő két napban mindenki erről beszélt, és próbálta elemezni, ki, mit és hol rontott el. Az amerikai Velonews magazin a Sky versenyzőjével, Ian Boswellel készített interjút, hogy első kézből hallhassuk, mi is történt valójában.
VeloNews: "Ian, ott voltál a sűrűjében, mi történt vasárnap, amikor Contador és Quintana robbantott?
Ian Boswell: Nem igazán tudom… Rendesen bemelegítettük a görgőn, készen álltunk a szakaszra. A rajtnál közvetlenül Contador mögött voltam, az első sorban. Aztán picit hátrébb csúsztam, és láttam, hogy a Tinkoff elöl van. Nem egészen értettem, mit akarnak. Felértünk az első emelkedő tetejére, és mielőtt észbe kaphattunk volna, már kialakult egy elmenés, benne nemcsak Contadorral, hanem Quintanával is. Amikor kiértünk a síkra, a második csoportban három, a harmadikban öt versenyzőnk volt. Nyélen mentünk hátul a harmadik csoportban, de a hátrányunk csak egyre nőtt.
"Abban a helyzetben te adtál volna még 30-45 másodperc további előnyt Contadornak és Quintanának? Kétlem."
Lehetett érezni némi pánikot az üldöző csoportban?
Elég hamar világossá vált, hogy nem fogjuk utolérni az első csoportot, amelyben ott vannak a legjobb versenyzők, ráadásul van emberük is. Hogy utólag visszagondolva jobb lett volna-e, ha a második csoport bevárja a harmadikat, és akkor az Orica segítségével több erőnk lett volna? Talán. De abban a helyzetben te adtál volna még 30-45 másodperc további előnyt Contadornak és Quintanának? Kétlem.
Éreztétek a szakasz előtt, hogy valami lóg a levegőben?
Őszintén szólva, minden olyan gyorsan történt. 14 napnyi versenyzés és az előző drámai szakasz után Froome és Quintana között nem volt egy perc, és akkor jött ez a szakasz, és nyolc kilométer után minden a feje tetejére állt. Folyamatosan kaptuk az infót az elmenés és a második csoport közötti időkülönbségről. Két perc körül ingadozott, ami hihetetlennek tűnt. Ebből is látszik, hogy egy háromhetesen nagyon gyorsan változhatnak a dolgok. Ha csak egy pillanatra nem figyelsz tíz perccel a rajt után, máris megszökik egy 15 fős csoport.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/04/14/3087883.jpg)
Reménytelen küzdelem a harmadik csoport élén, elöl Boswell
Fotó: Eurosport
A csapatod magát okolja, hogy elengedtétek Quintanát?
Senki sem hibáztatható az egyén szintjén, kollektív a felelősségünk, ez mindenki hibája. Csapattársakként ott kellett volna lennünk. Froome-nak talán követnie kellett volna Quintanát. A második csoportnak talán be kellett volna várnia a harmadikat. Egyszerűen nem lehet egyetlen tényezőre rámutatni, hogy mi okozta a káoszt. Ez volt a tökéletes vihar. Már akkor más lett volna a történet, ha Contador csak egyedül van elöl, hiszen Quintana csapattársakkal tudott csatlakozni hozzá.
"Amint a hátrányunk elérte a három percet, már tudtuk, hogy nem fogunk beérni limitidőn belül"
A nap másik nagy sztorija a 91 fős grupetto volt, akik messze az időlimiten túl értek célba. Te is köztük voltál. Elmesélnéd, mi történt?
Soha nem volt még részem hasonlóban. Három csapattársam forgott nyélen elöl, hogy utolérjük Froome csoportját. Aztán abbahagytuk a munkát. Nem beszéltük ezt meg senkivel. Valahogy mindenki azt érezte, hogy jobb, ha együtt maradunk. Néhányan addigra teljesen elkészültek az erejükkel, végük volt, nem akartak tovább nyélen menni. Beszéltem Koen de Korttal, aki valószínűleg elég sok időt tölt a grupettóban a hegyi szakaszok során, és ő úgy vélte, hogy együtt kellene maradnunk. Amint a hátrányunk elérte a három percet, már tudtuk, hogy nem fogunk beérni limitidőn belül. Oké, voltunk talán tízen, akik tudtak volna menni, de hagytuk volna ott a csapattársainkat és a többieket? Ez a verseny fizikailag megtört nyolcvanat a világ legjobb kerékpárosai közül. Nagyon kemény a verseny, és az előző nap is rettentő nehéz volt. A nagyobb testű srácoknak az a négy hágó a Pireneusokban komoly próbatételt jelentett. Szerintem a többség nagyon fáradt volt.
Mire gondoltatok, amikor feladtátok az üldözést?
Az egy fura helyzet volt. Csapatként iszonyúan felzaklatott bennünket, ami előttünk történt. Teljesen reménytelennek éreztük a helyzetünket a hátsó csoportban, tudva, hogy nem tudunk felérni.
Mi a véleményed Froome azon megjegyzéséről, hogy a limitidőn túl beérkezett nagy csoportot ki kellett volna zárni?
Tudom, hogy Froomey azt mondta, hogy már nem kellene versenyben lennünk, de a versenybírák döntöttek. Sokan azt mondják, hogy ez nem fair, mert másnap a legjobb 15-ben pont azok végeztek, akik velünk voltak a grupettóban. De tévedés ne essék, mi nem ingyenjegyet kaptunk. Nem álltunk meg a hegy lábánál és tekertünk rögtön a csapatbuszhoz. Nekünk is végig kellett tekernünk az egész szakaszt.
"Hogy csoportként mutattunk-e bármilyen erőfeszítést az időlimit elérésére? Nem igazán."
Volt olyan érzésed, hogy akad bárki is a csoportban, aki hajlandó keményen odatenni magát, hogy időlimiten belül érjetek be?
Valóban, nem tekertünk nagy tempóban. Hogy csoportként mutattunk-e bármilyen erőfeszítést a limit elérésére? Nem igazán. Hogy csoportként fáradtnak éreztük-e magunkat és a profi kerékpársport érdekében úgy gondoltuk-e, hogy az a jó megoldás, ha összetartunk, és együtt teljesítjük a szakaszt? Igen. Ilyenre két alkalommal volt példa. Most, amikor 30 perccel a limitidő után értünk be, az emberek rögtön ránk sütötték, hogy nem vagyunk profik – de nem vagyunk állatok sem. Mindkét esetben azt éreztem, hogy ezek azon ritka pillanatok a sportágunkban, amikor összetartunk. Ma már sokkal kevesebb az egymás iránti tisztelet a mezőnyben, de ebben a két esetben összefogtunk, és azt mondtuk: „Mindannyian ugyanúgy érzünk, ezért tartsuk tiszteletben egymást!” Lehet, hogy ettől a rajongók, a szponzorok vagy a média kiborultak, de én úgy éreztem, hogy legalább mi, a mezőny, összetartottunk. Ki voltunk készülve. Az előző napok nagyon megterhelőek voltak. Nem volt nagy kupaktanács a csoporton belül, ahol megbeszéltük, hogy „vegyünk vissza, jöjjünk be egy nagy csoportként, és akkor nem fognak bennünket bántani”. Nem volt sportigazgató sem, aki utasított volna bennünket, hogy lassan tekerjünk. Egyszerűen ilyen volt a közhangulat.
Milyen volt a hangulat a Sky buszban a Formigal szakasz után?
Csalódottak voltunk. Eléggé csendes buszozás volt a szállásra. De nem volt brutális fejmosás, mint mondjuk egy amerikai focicsapatban. A legpozitívabban éppen Dave Brailsford állt hozzá. Azt mondta: „Oké srácok, hibáztunk. Mindannyian tudjuk, mi történt. De még mindig van öt-hat nap hátra a versenyből. Ne adjuk meg magunkat harc nélkül.” Hibáztunk. Lehajthatod a fejed, vagy felemelheted és küzdhetsz. Csapatként ez egy súlyos emlékeztető, hogy minden nap figyelnünk kell. Én személy szerint nagyon csalódott voltam. Azon az éjjelen alig tudtam elaludni. Folyamatosan a szakaszon pörgött az agyam. Mit tehettünk volna másképp?
/origin-imgresizer.eurosport.com/2021/04/14/3087885.jpg)
Froome a 15. szakasz végén
Fotó: Eurosport
A csapat hisz még abban, hogy Froome csodálatos módon visszatér?
Dave szerint a győzelmi esélyünk csökkent, de nem szállt el teljesen. Sok van még hátra. A Movistar nagyon erős csapat, le a kalappal előttük, kiválóan mennek. De ez nem jelenti azt, hogy megelégednénk a második hellyel. Már azon az ominózus vasárnapi szakaszon – Froomey nemrég nyerte meg a Tourt és szerzett bronzérmet az olimpián – simán felülhetett volna, mondván, hogy ennyi volt, vége. Elképesztő küzdő szellem munkálkodik benne. Látni azt, ahogyan egyedül végigharcolta azt a 110 kilométert, bizonyíték a motivációjára, és arra, hogy mennyire meg akarja nyerni ezt a versenyt. Mindig nyerni akar."
3:37 hátrányból a jelenlegi Quintana ellen az akarás kevés lesz.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés