"Minden egy Insta-poszttal kezdődött" – Demi Vollering és Jan de Voogd története
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/12/image-cd19b85f-450f-4c4c-90a8-c2c869b2aa83-68-310-310.jpeg)
Frissítve 10/01/2025 - 21:01 GMT+1
Demi Vollering Hollandia valaha volt egyik legjobb kerékpárversenyzője, akiről sokaknak megvan a véleménye. A páratlan 2023-at egy nehéz év követte. Ő és vőlegénye, Jan de Voogd meséltek arról, hogy milyen ember áll valójában az élsportoló mögött.
Vollering nyerte a női Tour de France utolsó szakaszát, de 4 másodperccel lecsúszott az összetettről
Videó forrása: Eurosport
2024-BEN NAGYON SOK MINDEN TÖRTÉNT DEMI VOLLERINGGEL: VUELTÁT NYERT ÉS ÖSSZESEN 14 GYŐZELMET SZERZETT. DE BŐVEN ÉRTÉK CSALÓDÁSOK IS, ILYEN VOLT A TOUR DE FRANCE-ON SZERZETT 2. HELY, VAGY AZ, HOGY SEM AZ OLIMPIÁN, SEM A VILÁGBAJNOKSÁG MEZŐNYVERSENYÉN NEM TUDOTT ÉRMET SZEREZNI.
A vb időfutamán viszont ezüstérmes lett, amit valószínűleg már a legtöbben elfelejtettek. Január elsejétől pedig kezdetét veszi az új fejezet az FDJ-Sueznél.
A kutyáik, Flo és Pip lelkesen ugrálják körbe a karácsonyfát, az édesanyja pedig még a komódot is feldíszítette karácsonyi fényekkel, fenyőágakkal és a versenyeken kapott díjakkal. Demi az egyik testvére, Nena által készített dzsekit viseli.
"Régi ruhákat újít fel, saját márkája van By-Nena néven. Nagyon szeretem, amit csinál" – mondja büszkén.
A Vollering családban tényleg mindenki kreatív. A most 28 éves Demi virágkötőként kezdte pályafutását, mielőtt kerékpárversenyzőnek állt – elsőként a családi vállalkozásban, ami hortenziákra szakosodott. Egyszer a párizsi Disneylandnek is intézett virágokat, és a cég, ahol akkor dolgozott, szerződést ajánlott neki.
"Akkoriban gyorskorcsolyáztam, és elkezdtem egyre többet kerékpározni is. Nagyon szerettem a virágokkal foglalkozni, de döntenem kellett arról, hogy profi sportoló legyek."
Mivel most annyira jól megy a sora, úgy tűnik, hogy minden az ölébe hullott – de pont az ellenkezője igaz.
Vollering keményen dolgozott azért, hogy feltörjön az élsportolók világába, és ebben nagy szerepe volt a vőlegényének, Jannak, akivel 2016 óta ismerik egymást. Arra, hogy hogyan ismerkedtek meg, Demi csak ennyit mondott: "ez egy elég vicces történet".
"Szembejött velem egy kép az Instagramon havas svájci hegycsúcsokról, és belájkoltam, mert szeretem a természetet. Nem sokkal később Jan is reagált, kedvelte az egyik képemet – aztán lecsekkoltam, hogy ki is ez a srác. Szimpatikusnak tűnt. Visszagondolva egészen vicces, hogy nem ismertük egymást, a barátaink viszont igen."
Jan közbeszól: "Elkezdtünk beszélgetni, de eltartott egy darabig, mire lett is belőle valami".
Demi: Alkut kötöttünk. Megígértem neki, hogy megtanítom korcsolyázni, ő pedig cserébe elvisz Svájcba hegyet mászni.
Jan: A korcsolyázásból persze sosem lett semmi. Az első randin végül kávézni mentünk. Aztán megmondtam neki, hogy én Svájcban szeretnék élni. Ha belevágsz egy kapcsolatba, ez azért nem annyira előnyös. De Demi az első pillanattól fogva nagyon kedves és érdekes volt, és a fiatal kora ellenére (19 éves volt ekkor) nagyon érett is.
Jan először Demi nélkül ment Svájcba. Mindig Liége közelében találkoztak, mindkettejüknek egyszerűbb volt autóval odavezetni. Az a régió nagy szerepet játszott abban, hogy milyen kerékpáros lett később Demiből. "Szerződés nélkül tekertem a profik között, de sosem akartam az lenni" – mondta Jan. "Ez 2017-ben történt, és Demi akkor még gyorskorcsolyázó volt."
"Az egyik ilyen első alkalommal legalább öt órán át tekertünk dombokon és hegyeken, de akkoriban én még csak a sík terephez voltam szokva" – emlékszik vissza a ma már az egyik legjobb hegyimenő a női mezőnyből. "Soha még a közelében sem voltam egy 3000 méteres szintemelkedésnek, és aznap bizony ennyit mentünk. Egy ponton eléheztem, szóval minden egyes pékségnél meg kellett állnunk valami ennivalóért. Sírva ültem a kerékpáron, és Jannak kellett feltolnia.
Igazából ott kezdődött számomra minden.
A Liège-Bastogne-Liège-en mindig elhaladunk az Airbnb mellett, ahol akkor aludtunk. 2019-ben, mikor először indultam, harmadik lettem, ’21-ben és ’23-ban pedig nyertem. A verseny közben vissza szoktam gondolni 2017-re, amikor még "haldokoltam" felfelé menet – és ez mindig extra erőt ad.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/01/05/image-596d7546-185c-4a65-b886-31f6fc1cf70b.jpeg)
Fotó: instagram.com/demivollering
Fotó: Instagram
Amikor Jan másnap reggel nyöszörögve, izomlázzal kelt ki az ágyból, Demi fütyörészve ébredt.
Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy neki ebben a sportágban igenis van keresnivalója. És ezt akkor meg is mondtam neki.
Vollering is úgy döntött néhány éve, hogy Svájcba költözik. Nevetve gondol vissza az első otthonukra. "Olyan volt, mint egy seprűtároló szekrény. Még konyhánk sem volt, wc és fürdőszoba pedig a folyosón. Tényleg egy tároló volt, két ággyal. Abban az időben főleg salátát ettünk tésztával, mert mást nem tudtunk készíteni."
Az alpesi környezet nyilvánvalóan segített abban, hogy Vollering mindenki fölé emelkedjen a női mezőnyben. 2019-ben a Parkhotel csapatához írt alá, mielőtt világklasszis versenyzővé vált az SD-Worxben.
Mindketten kipróbáltak sok mindent a táplálkozás, erőnléti edzés és regeneráció terén. Ez még inkább csodálatra méltó abból a szempontból, hogy Vollering milyen későn és milyen gyorsan jutott el a legjobbak közé.
Jan, aki ápolóként, majd műtőssegédként dolgozott, természetesen tudott egy-két dolgot az emberi testről. Később vezetői pozíciók iránt kezdett el érdeklődni, és a menedzseri szerepbe éppen a menyasszonya mellett csöppent bele. "Igazából nem ez volt a terv. Bejött a képbe néhány ügynökség és érdekesnek gondoltam, amik a szerződésekben voltak. Sokat gondolkodtam azon, hogy tényleg ez lenne a legjobb Deminek? Aztán megbeszéltük, hogy az lesz a legjobb, ha én foglalkozom ezzel."
"Így legalább mindig tudjuk, mi történik körülöttem és a karrieremben, nincsenek meglepetések" – mondja Demi. "Jan ismer kívül-belül, tudja, mit akarok és mit nem, és hogy az az ember vagyok, aki hallgat a megérzéseire. És tudom, hogy benne teljesen megbízhatok."
Jan Demi mellett több sportoló pályafutását is egyengeti: a szintén kerékpárversenyző Bodine Vollering (Demi egyik testvére) és Anne Knijnenburg, valamint a gyorskorcsolyázó Merel Conijn is az ő támogatását élvezi.
"Hogy a kezdetektől fogva a világ legjobb kerékpárosa akartam volna lenni? Jan mindig érezte, hogy megvan bennem, ami ehhez kell. Ő egy inspiráció számomra ezzel az álommal kapcsolatban. Nagyon sokat tett ezért, minden reggel 5-kor már a kerékpáron ült. Ez ösztönzött arra, hogy még keményebben dolgozzak. Olyasvalaki vagyok, aki mindig őrült célokat tűz ki maga elé.
Amikor fiatalabb voltam, volt egy erős érzésem azzal kapcsolatban, hogy többet tudnék tenni a világért. Régen, mikor az üvegházban dolgoztam, úgy voltam vele, hogy itt senki sem lát – és nekem az kell, hogy látszódjak.
Van egy történetem, amit meg kell osztanom a világgal. Gondoltam arra is, hogy a honvédelemben dolgozzak, hogy jelentsek valamit a társadalom számára. Mikor kint játszottam és hülyéskedtem a nyújtón, mindig figyeltem arra, nehogy eltörjem a kezem vagy a lábam, mert tudtam, hogy később szükségem lesz a testemre egy nagyobb cél érdekében."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/18/4028508.jpg)
Demi Vollering serre le poing, maillot jaune sur le dos, lors du Tour de France femmes 2024.
Fotó: Getty Images
És ez a nagyobb cél az az álom, amit Demi Vollering most él meg.
Nem csak egy top versenyző, aki mindig nyerni akar – hanem inspirálni is másokat és új szintre emelni a női kerékpársportot. Ő nem egy gép, hanem egy emberi lény, aki nem tud mindent a legjobban csinálni; hibázik és megmutatja a sebezhető oldalát. És ez nem mindig könnyű egy olyan világban, ami egyre keményebb.
Számos kritikát kapott a svájci világbajnokság után, és ezek néhány esetben már túl messzire mentek. Abszolút esélyes volt és szeretett volna győzni, de végül ötödikként ért célba egy sokat vitatott versenyen.
Jó páran csak bábuként tekintenek ránk a kerékpáron, és azt hiszem, sokszor elfelejtik, hogy mi is emberek vagyunk. Ugyanúgy küzdünk, vannak érzéseink, gondolataink és pillanatok alatt kell döntéseket hoznunk – és nem látják, hogy mennyi mindent kell megtennünk ezért. Ez egy folyamat, ami egy egész életen át tart.
Demi visszaemlékszik arra, hogy a Liège-Bastogne-Liège után kapott egy levelet.
"Az egy csalódást keltő hét volt számomra: Amstel Gold Race, Fléche Wallonne és Liége – győzelem nélkül. Ott volt egy lány egy levéllel, amiben az én mondásaim voltak, amik segítettek neki az életben. Ha jól emlékszem, vadászgép-szerelő akart lenni, de ez egy férfiaknak való munka – és részben ezek a mondatok segítettek neki, hogy ne adja fel és tartson ki. Teljesen el voltam keseredve, mert úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam; de amikor az ember kap egy ilyen levelet… akkor rájössz, hogy ez az a nagyobb cél, amiért kerékpározni kezdtél. És hogy hozzá tudsz járulni ahhoz, hogy fiatal lányok, akik szintén kerékpároznak, egy nap megvalósítsák az álmukat."
Nem véletlenül ez a mottója:
(Forrás: Het Nieuwsblad)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés