Alternatív valóság: Eljátszottunk egy Pogačar nélküli mezőny gondolatával
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-303c4420-3b62-4acb-a519-a4223b019c15-68-310-310.jpeg)
Publikálva 05/01/2025 - 09:35 GMT+1
Egy olyan felfoghatatlanul domináns szezon után, mint amilyet Tadej Pogačar produkált 2024-ben, óhatatlanul felmerülhet bennünk a kérdés: mi lenne, ha a szlovén versenyző más sportágat választ annak idején? Ki uralná a Tour de France-t, és ki lenne az "új Merckx"?
Hihetetlen szólók, brutális ritmusváltások, felejthetetlen sprintek - Pogačar legnagyobb győzelmei
Videó forrása: Eurosport
Tadej Pogačar 26 éves korára 88 győzelmet halmozott fel 2019-ben kezdődött profi pályafutása alatt, és hol van még a vége?! Tour de France-ok, Giro d’Italia, Lombardiák, Liège-ek, Flandria, világbajnoki cím, satöbbi.... Persze van még, amit nem nyert meg – arról itt írtunk korábban –, de nem látni, ki akadályozhatná meg ebben.
A Cyclist cikke alapján most annak jártunk utána, hogy kitől "vette el" győzelmeket és kik lennének a legnagyobb királyok egy Pogačar-mentes mezőnyben. Melyik versenyzőhöz kerültek volna a győzelmei, és kik dominálnának most, ha a kis Tadej sosem ül fel arra a triciklire Komendában.
Gondolatkísérletünkben leradírozzuk Pogačar nevét az eredménylistákról, hogy megnézzük, hogyan is nézne ki a sportág nélküle. Igen, ez nem egy tudományos igényű kísérlet, hiszen nem tudhatjuk, hogyan alakultak volna ugyanezek a versenyek, ha ő nincs ott (spoiler: egészen máshogy). De a játék kedvéért itt van néhány érdekesség!
A négyszeres Tour-győztes Vingegaard
Ha Pogačar más karriert választ, Jonas Vingegaard most nemcsak hogy négyszeres Tour de France-győztesnek mondhatná magát, hanem mindezt zsinórban érte volna el – ráadásul jelentős fölénnyel. Igaz, így szegényebbek lennénk egy korszakos rivalizálással.
A dán 2021-ben még gyakorlatilag a semmiből, luxussegítőként szerezhette volna meg első sárga trikóját, de ezután fokozatosan válthatott volna domináns erővé. Ráadásul négy Tour-győzelemmel Vingegaard egy nagyon elit klub küszöbén találhatná magát – legfiatalabb versenyzőként csatlakozhatna az ötszörös bajnokokhoz.
Az extra sárga trikókon kívül persze Vingegaard szakaszgyőzelmeinek a száma is megugrana. Az előző négy Tour során a dán kilencszer végzett másodikként Pogačar mögött. Ha ezeket hozzáadjuk a valóban meglévő négy győzelméhez, most 13-mal állna.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/07/10/4000870-81193108-2560-1440.jpg)
Vingegaard sprintet nyert Pogačar ellen, Roglič lejtmenetben bukott
Videó forrása: Eurosport
Egy olyan világban élnénk, ahol Primož Roglič Tour-győztes
Roglič kis túlzással a fél karját odaadná azért, hogy örökre kitörölhesse az emlékezetéből azt a bizonyos időfutamot a La Planche des Belles Filles-en, amin elbukta a 2020-as Tourt. Ha nincs Pogačar, két és fél perces előnnyel húzta volna be az összetettet, és csapattársa, Tom Dumoulin nyerte volna a szakaszt, így a Jumbo duplán ünnepelhetett volna. Még ha gyengébb napja is volt a kronón, Rogličnak nem kellett volna sokkban végignéznie, ahogy az összetett győzelem kicsúszik a kezei közül, ami bizonyosan egy fájó pont a karrierjében.
Jó kérdés, hogy drasztikusan másképp alakult volna-e Roglič pályafutása, ha megnyeri a 2020-as Tourt. Az mindenesetre biztos, hogy máshogy tekintenénk rá, más polcra helyeznénk őt egy sárga trikóval. Jelenleg ő korosztálya legeredményesebb versenyzője, aki sosem nyert Tourt, és az öt évvel ezelőtti kudarc valamilyen szinten azóta is kísérti. Ha 2020-ban a Liège és a Vuelta mellé odateszi a Tourt is, most egy legendás szezonként gondolnánk erre vissza.
Viszont az is igaz, hogy Roglič ezzel együtt is csak egyszeres Tour-győztes lenne. Ha Pogačart kivesszük a képből, az sem igazán változtatna azon, Roglič túl sokszor kerül földre és veszti el emiatt az esélyét. De 2023-ra mind a három háromhetest megnyerhette volna, amivel ő is egy elit kör tagja lehetne.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/08/4038334-81904328-2560-1440.jpg)
Roglic utolérte Herast, Küng nyerte a madridi időfutamot - összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
Más mint Lombardia-győztes, Van der Poel mint egyedüli Flandria-rekorder
Rövidnek mondható karrierje során Tadej eddig hét nagy egynapost nyert meg: négy Lombardiát, két Liège-t és egy Flandriát. Ha ő nincs, rengeteg új arcot köszönthetnénk a győztesek között.
Ha csak a Lombardiát vesszük, egy Pogačar nélküli világban kifejezetten izgalmas névsort találnánk a korábbi győztesek listáján. Enric Más egy 2022-es sikerrel odapörkölhetett volna a kritikusainak, illetve két Quick-Stepes olasz, Fausto Masnada és Andrea Bagioli is meglepetésgyőzelmet arathatott volna hazai közönség előtt. És ugye láthattuk volna tavaly, ahogy Remco Evenepoel megnyeri azt a versenyt, ami majdnem derékba törte a pályafutását 2020-ban.
A Liège-en Pogačar kétszer is összezúzta a francia álmokat: Julian Alaphilippe 2021-ben végre nyerhetett volna egy nagy klasszikust az Ardennekben, Romain Bardet pedig rendkívül népszerű győztes lehetett volna 2024-ben.
Végül pedig a Flandria, ahol a szlovén Mathieu van der Poelt akadályozta meg (egyelőre) a rekorddöntésben. Ha ugyanis 2023-ban nincs az az emlékezetes Pogačar-szóló, 2024 tavaszán Van der Poel négyszeres győztessé válhatott volna, amivel egyedüli csúcstartó lenne. Mindezt ráadásul világbajnoki trikóban érhette volna el, ami még különlegesebbé tette volna az amúgy is történelmi Flandria-Roubaix duplát.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/04/07/3944997-80113648-2560-1440.jpg)
Elképesztő dominancia: Világbajnoki trikóban jött össze a Flandria-Roubaix-dupla Van der Poelnak
Videó forrása: Eurosport
A "lepattanók": Pidcock fehérben, Martínez rózsaszínben
A győztes mindent visz, avagy minden Pogi-győzelem mögött van egy második, akit idővel hajlamosak vagyunk elfelejteni. Az ő hiányában jó néhányan érhették volna el életük sikerét, és nem csak a Tour-győzelmekre vagy a nagy egynaposokra kell gondolni – sokan bizonyára a morzsákkal is jóllaktak volna.
A pöttyös trikó például többször is a szökőkirályoké lett volna a Tour de France-on: Carapaz és Wout Poels is nyert volna egyet-egyet. 2020 és 2023 között pedig a szlovén klasszis által kvázi kisajátított fehér trikó járt volna vállról vállra – nem is akármilyenekre: Más, Vingegaard, Tom Pidcock és Carlos Rodríguez is profitálhatott volna Pogačar távollétéből.
A maillot jaune-t persze viselni is hatalmas fegyvertény lehet a Touron: Evenepoel, Neilson Powless, Lennard Kämna, Ben O’Connor és – sokak nagy örömére – Rigoberto Urán is kaphatott volna legalább egy napot sárgában.
Ha a startlistákról lehúznánk Pogačart, Bauke Mollema olimpiai érmesnek mondhatná magát (2021), Alejandro Valverde pedig búcsúszezonjában, 2022-ben nyerhetett volna még egy Strade Bianchét. 2023-ban David Gaudu összetett győzelmével zárult volna a Párizs-Nizza, ugyanebben az évben pedig Ben Healy ünnepelhetett volna az Amstelen.
De talán mind közül a legérdekesebb, hogy 2024-ben egy bizonyos Dani Martínez vitte volna el a rózsaszín trikót a Girón, ha Tadej nem dominálja szanaszét a versenyt. És akkor a lehetséges GT-szakaszgyőztesekről már ne is beszéljünk – csak tavaly rengetegen álltak sorba.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/07/17/4006114-81259928-2560-1440.jpg)
Amikor bejön a tuti tipp: Carapaz egy óriási támadással tette teljessé a kollekcióját
Videó forrása: Eurosport
O’Connor még durvább 2024-es szezonja
Akármilyen meglepő, Ben O’Connor lenne az egyik fő haszonélvezője egy Tadej Pogačar nélküli alternatív valóságnak. Az ausztrál bringás elméletileg a 2020-as évek egyik legeredményesebb Grand Tour-menőjévé lépne élő: az AG2R-nél töltött időszaka alatt mind a három háromhetesen dobogóra állhatott volna.
Elsőként a 2021-es Tour de France-on, ahol úgy jött volna össze neki egy összetett harmadik hely – ami már önmagában nagy lökést adhatott volna az önbizalmának és a pályafutásának –, hogy két napig a sárga trikót is viselheti.
O’Connor 2024-es szezonja még Pogačarral együtt is erősre sikeredett, hát még nélküle! A Girón kapásból felfért volna a dobogóra, így a később valóban megszerzett, hősies Vuelta-második hellyel teljessé tette volna a kollekcióját. És akkor ott a világbajnoki mezőnyverseny Zürichben, ahol a hajrában indított támadása nem "csak" egy ezüstre lett volna jó a csapatidőfutam tényleges aranyérme után… Ki tudja, 2025-ben talán rajta látnánk a szivárványszínű trikót.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/22/4029824-81734128-2560-1440.jpg)
Mesterhármas és piros trikó: Ben O'Connor bejelentkezett a végső győzelemre?
Videó forrása: Eurosport
Belgák az UCI-világranglista tetején
Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy Pogačar helyett kik lehettek volna az elmúlt évek legeredményesebb versenyzői, érdemes vetni egy pillantást a patinás UCI-ranglistára.
Vegyük előbb az egyéni rangsort, aminek az eleje nem meglepő módon nagyon máshogy nézne ki anélkül a Tadej nélkül, aki 2021 óta minden szezonban a legtöbb pontot gyűjtötte. Ha őt kivesszük az egyenletből, sokkal kiegyenlítettebb versenyt kapunk – vagy legalább valamiféle versenyt.
Oké, 2024-ben azt látnánk, hogy Evenepoel magabiztos fölénnyel vitte volna el a prímet Pogačar hiányában, tavalyelőtt pedig a Tour-győztes Vingegaard lett volna befutó az UCI-nál is. 2022-ben egy szoros csatát figyelhettünk volna Wout van Aert és Evenepoel között az első helyért, míg 2021 egy kényelmesebb Van Aert-elsőséget hozott volna a ranglistán.
A csapatrangsor is jócskán más képet mutatna, ha az UAE-től levonnánk Pogi szorgosan összegyűjtögetett pontjait. Az vitathatatlan, hogy 2024-ben csapatként is hatalmasat léptek előre, viszont 2023-ban már nem ők lettek volna a legjobbak. Ekkor a szlovén fenomén a pontjaik majd’ 25%-át szállította. 2022-ben ez az arány még 38.4% százalék (!) volt, ergo: ha nincs Pogačar bődületes mértékű hozzájárulása, az UAE-Team Emirates három éve csupán a 6. helyen zárt volna az UCI-ranglistán.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/08/27/4031808-81773808-2560-1440.jpg)
Van Aert szökésből nyerte a harmadik szakaszát
Videó forrása: Eurosport
Erőviszonyok Pogačar nélkül
Egy Pogačar-mentes profi mezőny nyilvánvalóan teljesen másképp festene, de a dominanciától ez sem feltétlen óvná meg a sportágat.
A Tour de France-on látnánk például egy Chris Froome-éhoz hasonló fölényt Vingegaard részéről, aki utcahosszal előzné meg legfőbb riválisait összetettben. Másrészt viszont a Lombardia egy sokkal nyitottabb és kiszámíthatatlanabb versennyé válhatna.
Az UAE valószínűleg nem erősödött volna szupercsapattá. Ha nincs egy ufószerű Pogačar, akivel tartósan megcélozható és elérhető a Tour-győzelem, talán nem tudtak volna leigazolni olyan luxussegítőket, mint João Almeida vagy Adam Yates, és megrekedtek volna azon a szinten, ahol a 2010-es évek végén voltak. De Almeida lehetne végre kapitány a Touron.
A Visma valószínűleg évekig kihívó nélkül maradt volna a mezőnyben. Ebben a párhuzamos univerzumban 2020 óta ők uralnák a Tour de France-t, és valamennyi háromhetesen legyőzhetetlennek tűnnének – csakúgy, mint fénykorában a Sky/Ineos. Hogy ez mennyire tenne jót a kerékpársportnak, az kétséges.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/22/4043614-82009928-2560-1440.jpg)
Olimpia után vb-arany, Evenepoel harmadszor is csúcsformába került - Összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
Remco Evenepoelnak azonban sokkal több figyelem és rajongás jutna. Ha nem Pogačarhoz mérnék az eredményeit, ő lehetne generációja kiemelkedő tehetsége és legnagyobb sztárja, az egyetlen "új Eddy Merckx". A klasszikusokon és a Grand Tourokon mutatott teljesítménye más fénytörésbe kerülne, és Evenepoelt tartanánk a jelenlegi mezőny legsokoldalúbb bringásának, az etalonnak. De Pogačar nagyon is létezik, és ő a 21. század legjobbja. Bocsi, Remco.
Forrás: Cyclist
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés