Valter Attila: „Nagyon jó döntés volt Andorrába költözni”

Egy nappal a Flandria után máris itt a folytatás, jön a Baszk körverseny, de ezúttal Valter Attilával a mezőnyben.

Ati a Sanremo óta „otthon”, Andorrában edzett, pár alkalommal Nairo Quintana társaságában, ami azért még a jelenlegi helyzetben is elég extrának mondható.

Elkészült a szép, piros-fehér-zöld festést kapó Cervelo kerékpár, jöhet az ötödik Jumbo-Vismás verseny, ismét Jonas Vingegaard csapat- és szobatársaként.

Az andorrai edzésnapok, a Quintanás tekerés, az ajándékba kapott kávé, és egy okosan kitalált autós logisztika mellett Ati arról is mesélt az Eurosportnak, hogy mit szól a Jumbo-Visma idei teljesítményéhez, menyire érzi a mezőnyön az irigységet, és miért volt jó döntés kiköltözni Andorrába.

És persze szóba került a hétfőn rajtoló Baszk körverseny, hisz szerencsére szó nincs arról, hogy Vingegaard jelenléte miatt Valter Attila ne mehetne (valamennyit) magáért.

Most ez a megoldás volt a legokosabb, mert így a verseny végén már aznap haza tudok jönni. Öt-hat óra kocsizás, de semmi stressz, jól elvagyok, üres az autópálya, kényelmes az egész. Víctor De La Partét kérdeztem meg arról, hogy jönne ki a helyemben, és akkor került szóba a kocsi. Neki Vitoriában lakik az apukája, aki az utolsó szakaszra amúgy is kijött volna, így ő majd elhozza nekem az autót. Mindig van megoldás ☺. Szóval most a De La Parte papa besegít.

Gondoltam, hogy előjön majd a téma ☺, de azt kell mondjam, hogy nagyon jó élmény volt. Nairo igazi úriember. Ez a szó jut róla elsőként eszembe. Amúgy nem véletlenlenül alakult így, Víctor miatt találkoztunk, mert ő jóban van vele, és a Giacomo nevű segítőjével. Akit már én is ismertem. Ez az olasz srác amolyan bizalmi embere Nairónak, mindenben segít neki a hétköznapok során, és most kísért minket motorral. Hozta a cuccunkat, volt nála frissítő, pumpa, ami így együtt azért nagy segítség. Olyan volt az egész, mint egy mini edzőtábor.

Franciául.

Igen. Andorrában azért nagyon sok helyen tudom használni a franciát, de nyilván azért limitált, hogy például egy bolti eladóval miről tudsz beszélgetni. Viszont a második-harmadik közös edzésnapon már mindketten éreztük, hogy jobban megy a nyelv. Egyébként szeretnék majd hamarosan a spanyolra is ráfeküdni, az lenne a cél, hogy 1-2 éven belül legalább így, vagy még jobban beszéljek.

Kedvesebb, mint amilyennek a tv-ből tűnik, sokkal barátságosabb. Több alkalommal mentünk együtt, ő ajánlotta fel, hisz nem lakunk messze egymástól, és neki is jól jött a társaság. Meséltem neki Budapestről, csomó téma szóba jött tekerés közben, de inkább én kérdezgettem Kolumbiáról. Ő többet mesélt.

Víctor mondta neki, hogy nagy kávés vagyok, erre másnap hozott ajándékba a saját márkájából. Ezt a kávét egyébként Andorrában pár kávézó használja is. Erről tettem ki egy story-t az Instagramra. Szóval nagyon rendes srác, jól el lehetett vele beszélgetni mindenről.

Szinte nyomtam egy edzőtábort. Elképesztően jó itt lenni, szép volt az idő, nálunk 20, lejjebb néha 30 fok volt, mindig lett társaságom, amikor nem, akkor én akartam egyedül menni. Rajtam kívül öt Jumbós lakik még Andorrában, csomó dél-amerikai is van, meg rengeteg Ineos-versenyző. Minden edzésnapomon megvolt a 3000 méter szint, néha több, nagyon élveztem az elmúlt két hetet. Andorra jobb, mint amire számítottam.

Most azt érzem, hogy ez a kiköltözés hosszú távon jelenhet majd szintlépést. Itt egy hónap alatt 60.000 szintet tudok mászni, otthon meg mentem mondjuk huszonötezret. Ez 2 hónapig nem tétel, de éves szinten már sokat jelent. Érzem magamon, hogy amikor meglátok egy hegyet, ami 10 kilométer hosszú, és átlagosan 8%-os, már nem számít extrának. Ha kilépek a lakásajtón, egy perc múlva két komoly emelkedő lábánál vagyok. Tényleg luxus napról-napra így készülni, ez hosszú távon sokat tud adni.

Mehetek magamért, ami nagy dolog, és ez annak is köszönhető, hogy jól sikerültek az eddigi versenyeim. Nyilván már az első nap történhet valami extra, de próbálok addig játékban maradni összetettben, ameddig lehet. Természetesen az a lényeg, hogy Jonas nyerjen, de vannak olyan szituációk, amikor jó, ha én sem állok rosszul összetettben. Azért ez nem lesz egy klasszikus, 2 kapitányos felállás, de nem kell csak segítenem.

Vele kifejezetten jóban vagyok, most is egy szobában leszünk. A Gran Camiñón Dennisszel laktam együtt, és őt is bírtam. Talán valamennyit „tesz azért”, hogy félreértsék a szurkolók, de szerintem nagyon rendes srác.

Andorrában azért sok a profi, ott nem számít extrának egy kerékpáros. Meg mezben azért egyszerűbb kiszúrni valakit, de nemrég egy plázában pont felismertek. Odajött hozzám egy biztonsági őr, bár nagyon képben lehetett a kerékpárosokat illetően, mert tudta a nevemet, és azt is, hogy magyar vagyok.

Szóval előfordul, de azért ott nem extra jelenség egy profi versenyző, csomóan laknak Andorrában. A Jumbo mez kiváltja az elismerést, és pont emiatt azért sokan felismernek, ami nagyon megtisztelő. Aki nézi a versenyeket, már felismer, és ez tök jó érzés, mert azt jelenti, hogy a fontos pillanatokban képernyőn vagyok.

Egyáltalán nem, ez szerintem inkább a neten meg a kommentekben megy. De mivel sokat nyerünk, valahol érthető az emberek reakciója. De itt egy csapat, ami jobb, mint a többiek, nem véletlenül. Én látom is, hogy mit csinálunk másként, épp ezért kezdem érezni magamon, hogy meg fogom tudni ugrani a szintet, amit sokan előttem már megugrottak.

Itt mindenre odafigyel a vezetőség, a sportigazgatók például már most pontosan tudják, hogy mit fogunk csinálni a Baszk kör utolsó napján. És ez a klasszikusokra még inkább igaz. Nagyon komolyan megy az elemzés meg a felkészülés, kanyarra pontosan tudják, mikor minek kellene történnie. És amikor ehhez az alapossághoz párosul egy erő, akkor egy idő után te is elhiszed magadról, hogy tényleg meg tudod csinálni. Én is érzem, hogy jobbak vagyunk, mint a többiek, de ezért sokat teszünk.

Azért ha begondolunk, mostanában mindig voltak csapatok, akik hosszabb-rövidebb ideig kiemelkedtek a mezőnyből. Volt időszak, amikor jól ment a Wanty, a Bahrain, az egynaposokon a Quick-Step, az Ineos évekig uralta a nagy versenyeket, és még sok példát lehetne mondani. Ennek annyi az oka, hogy ezek a sorok valamit jobban csináltak a többieknél. Ez úgy megy, mint a piacon. Valahogy versenyelőnyt kell szerezni.

Amstel, Fléche Wallonne, Liége.

A május 1-i hosszú hétvégére, a BalatonFondóra jövök. Az a terv, hogy a Liége után repülök Budapestre. Aztán Andorrában fogok felkészülni a norvég meg a svájci körre.