Ugyanaz a srác, csak többet csöng a telefonja – Colbrelli idén újabb Rolexet venne a gyűjteményébe

Szerintem jól, pedig rengeteg meghívásom volt, de idővel azért hozzászoktam. Mondjuk eljött a pillanat, amikor egyedül már nem tudtam kezelni ezt a sok felkérést. De nem panaszkodom, remélem, ez idén sem változik. Ugyan nyertem egy nagyot, viszont személy szerint semmit nem változtam. Annyi újdonság van az életemben, hogy állandóan csörög a telefonom.

Szerintem egy ilyen szezon után őrültség lenne változtatni. Egyébként egy fokkal a tavalyinál is vékonyabban érkeztem az első edzőtáborba, illetve később kezdek majd, mint legutóbb. Az Omloop lesz az első versenyem, és remélem a Sanremóra már top formába kerülök.

Persze, és nem közhely, de rengeteget segít. Régen én is azt gondoltam, hogy semmi szükség rá, hisz nem a fejemmel, hanem simán az erőnlétemmel van baj. Olyan dolgok jöttek elő a beszélgetéseink során, melyek egyértelműen visszafogtak élesben, de ezekre magamtól nem is gondoltam volna. Hálás vagyok Pozzatónak, pár éve ő ajánlotta Paolát. Talán az olasz bajnokság volt a kulcs, az hozott totális változást. Akkor elhittem magamról, hogy bátran támadhatok távolról, és nem kell mindig a sprintre várnom. Szóval, ha fiatal versenyzőként olvassátok ezt a cikket, tényleg ne féljetek felkeresni egy olyan szakembert, akivel lehet beszélgetni. Csak ajánlani tudom őket.

Én most teljesen jól érzem magam, 31 évesen is abszolút élvezem, amit csinálok. De az tagadhatatlan, hogy profi kerékpárosnak lenni nem egy egyszerű dolog. Gondolom, láttátok van Aert 2021-es számait. Én ledöbbentem, amikor olvastam, pedig nem is vagyok messze tőle. Összesen majdnem 40.000 kilométert mentem, ő hetvenkét estét volt távol az otthonától, én hetvenet.

Minden kiegészítő a lehető legprofibb, épp ezért felgyorsult a mezőny, mindig teljes gázon megyünk, már az első kilométertől kezdve. Ráadásul manapság simán van lehetőséged arra, hogy a bukótól kezdve a mezedig mindent szélcsatornában tesztelj. De ennek nyilván van egy pozitív hozadéka: egyik verseny vagy szakasz sem unalmas. Legalábbis én egyre sem emlékszem tavalyról.

Nyilván meg van benne a kockázat, hogy hamar kiégnek, de ha ránézek például Pogacarra, akkor egy igazi zsenit látok. Egy olyan srácot, aki szívből teker, és láthatóan imád versenyezni.

Persze, csak nehezen. Minden arról szól, hogy elkapd a megfelelő pillanatot. Ahogy nekem sikerült a Roubaix-n.

Vettem egy Rolexet, mert imádom az órákat. Tudom, hogy sok kerékpáros ilyesmiket vásárolgat, de én már fiatalon megfogadtam, hogy az első profi győzelmem után lesz egy minőségi karórám. Megvettem, és most jött a második. De nagyon remélem, hogy ezzel még nem lett teljes a gyűjteményem.

(La Gazzetta dello Sport)