"Nem arra születtem, hogy vékony legyek" - 20 kiló plusszal robbant be Abrahamsen a Touron
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/02/12/image-cd19b85f-450f-4c4c-90a8-c2c869b2aa83-68-310-310.jpeg)
Publikálva 09/11/2024 - 10:15 GMT+1
Jonas Abrahamsen, az Uno-X versenyzője az idei Tour de France-on robbant be a köztudatba. A norvég srác sokáig küzdött magával, főként a testsúlyával, elérhetetlen és káros ideálokat üldözve. Ám végül sikerült túllépnie önmagán és álomszerű fejlődésen ment keresztül. Idén tíz napot töltött pöttyösben a Touron, és a hegyi trikót végül csak Pogačar tudta levenni róla.
‘Jonas…’ - Embarrassing moment as Pogacar’s rival name read out on podium
Videó forrása: Eurosport
Az Uno-X Mobility versenyzője, Jonas Abrahamsen egy olyan nyáron van túl, amit valószínűleg sosem fog elfelejteni.
Tíz napig viselhette a pöttyös trikót a Tour de France-on, amivel egyből magára vonta a világ figyelmét, de ahhoz, hogy elérkezzen erre a pontra, egy kételyekkel és változásokkal kikövezett úton kellett végigmennie.
A továbbiakat a versenyző saját szavaival olvashatjuk.
Az idei nyár előtt a legtöbb, nem norvég kerékpárrajongó sosem hallott rólam. De aztán jött egy elképesztő Tour de France: tíz nap pöttyösben és három zöld trikóban, második hely a második szakaszon és öt szökésben töltött nap. Ezek mind olyan eredmények, melyekről álmodni sem mertem még a rajt előtt, de óriási önbizalmat adtak. Most már elhiszem magamról, hogy képes vagyok Tour-szakaszt nyerni, vagy akár egy Flandriát vagy Roubaix-t.
Ugyanakkor idáig eljutni nagyon nem volt sima ügy. Tini koromtól kezdve mindig iszonyú vékony voltam, őszintén szólva már túlságosan is – így esélyem sem volt kiaknázni azt a potenciált, ami bennem van.
Az összes példaképem szuperkönnyű volt, és azt gondoltam, hogy nekem is 58-59 kiló körül kell lennem, hogy 360 wattos FTP-m legyen és 6 W/kg-val nyomjam felfelé az emelkedőkön. Ez volt az a testsúly, amit becéloztam, de sosem ettem eleget és így nem volt elég erőm, nem tudtam javítani az FTP-men sem.
A testem egyszerűen nem működött jól, és szenvedtem a késői pubertáskortól is. Egészen 19 éves koromig kontinentális soroknál tekertem, és 21 voltam, amikor csatlakoztam az Uno-X devo csapatához. De a fejlődésem elakadt egy ponton. Rájöttem, hogy valamit muszáj csinálnom, hogy jobb versenyző legyek. 2019-ben a csapat dietetikusával, James Morannal arra a felismerésre jutottunk, hogy a testem arra hivatott, hogy izmokat építsen.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/08/image-8d979a4a-07f7-4b91-ac3d-928391d0aa39.jpeg)
Abrahamsen idén 10 napot töltött pöttyösben a Tour-on.
Fotó: Getty Images
Úgyhogy belevágtunk a projektbe: +20 kiló. Rohadt nehéz volt, de a testem azonnal meghálálta. Azt hiszem, a most már 80 kiló a természetes súlyom. E mellé nőttem még 7 centimétert, elkezdtem csajozni és a tesztoszteronszintem is emelkedni kezdett. Sokkal erősebb lettem, és kevésbé fáradékony – és ami a legfontosabb, hogy többé nem stresszeltem azon, hogy mennyit eszem. Több energiám maradt arra, hogy az emberekkel is foglalkozzak.
Borzasztóan fontos, hogy ismerd a saját tested és annak korlátait. Néhány ember arra termett, hogy vékony legyen, de sokan – mint például én is – egyáltalán nem. Legszívesebben elmondanám az összes tinédzsernek, hogy mennyivel kifizetődőbb az, ha inkább többet eszel és azzal törődsz, hogy erősebbek legyél.
Ráér majd azon aggódni, hogyan fogyj le, amikor már magasabb szinten vagy: ahol profik vigyáznak rád és mindenben segítenek.
De ebben az életkorban nem tudsz csak a kerékpározással foglalkozni. Ha ma belenézek a tükörbe, nagyon örülök annak, amit látok. Túl vagyok a nehézségeken és a testem is sokkal boldogabb. A súlyom stabil, jobban tudok regenerálódni, mint amikor sovány és kiszámíthatatlan voltam, a teljesítményemről nem is beszélve.
Eddig is voltak kiemelkedő eredményeim – a 2023-as Tour 13. szakaszán harmadik lettem –, de egyértelműen ez volt a legjobb szezonom.
A Dwars door Vlaanderenen másodikként értem célba, középmezőnyben végeztem a többi klasszikuson, és júniusban megnyertem az első profi versenyem, a Brussels Cycling Classicot. A Brussels előtt megvolt életem első magaslati edzőtábora: három hét Sierra Nevadában.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/08/image-ee9b1c6d-7190-4751-8ad1-a1ad87135cba.jpeg)
Jonas Abrahamsen a 2024-es Touron.
Fotó: AFP
Azonnal éreztem, hogy a testem kitűnően reagál a táborra, és a Tour de France előtti utolsó napon új ötperces csúcsot értem el. Tudtam, hogy brutális formában fogok megérkezni a Tourra.
A csapat fő célja az első hétre az volt, hogy megszerezzük a hegyi trikót, de nem én voltam a kiszemelt. Az első szakaszon a csapattársaim próbáltak bekerülni a szökésbe, de sajnos nem jött össze. Majd nekem mégis sikerült, és végül én húztam be a legtöbb hegyi pontot. Nem szerepelt a tervek közt, hogy a hegyi összetettre menjek, de így, hogy sikerült megszereznem a pöttyös trikót, 100%-ig eltökélt voltam, hogy megtartsam. A második napon újra a szökésben voltam, és realizálódott bennem, hogy még a zöld trikó is elcsíphető.
A sportigazgatóm azt mondta, hogy ne kockáztassam a pöttyöst, de ennek ellenére güriztem a zöldért is. Ennek az lett a vége, hogy második lettem Bolognában, és az enyém lett mindkét trikó. Kész őrület volt az egész.
Mivel a ponttrikónak nagyobb a presztízse, így a zöld színűt viseltem az elkövetkezendő három napban. Hihetetlenül király volt, mert tisztában vagyok vele, hogy erre többé nem lesz lehetőségem.
A nyolcadik szakaszon egyedül voltam szökésben 170 kilométeren keresztül – ami néhány ember számára szörnyű lehet, de én baromira élveztem. Amióta az eszemet tudom, mindig is különleges kapcsolatom volt a fájdalommal.
Amikor 15 voltam, minden évben teljes gázzal tekertem a nyári szünetben, a legkeményebb áttéttel mentem fel az emelkedőkön és próbáltam minél több fájdalmat gyűjteni a lábaimba. Egyszerűen csak szeretem a fájdalmat.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/08/image-1dd0f962-876b-4954-acbd-370e6eb355dc.jpeg)
Abrahamsen és Pogacar az idei Touron.
Fotó: Getty Images
De ahogy felnőttem, megtanultam azt is, hogy muszáj pihennem, és mostanság csak heti három alkalommal vetem alá a lábaim a kínzásnak – azt hiszem, ez azért egy jóval bölcsebb döntés.
Azon a napon, amikor elveszítettem a hegyi trikót, a pódiumon a szpíker ezt mondta: „(…) és aki a hegyi pontversenyt vezeti: Jonas Pogačar!” Eléggé megnevettetett. Tíz nap a pöttyösben azért hosszú idő, és gyakorlatilag egybefonódott a nevemmel.
Néhány nappal a dobogós helyezésem után alig tudtam beszállni a csapatkocsiba, annyira sokan szerettek volna aláírást kérni, vagy közös képet készíteni velem.
A Tour előtt 7400 követőm volt az Instagramon – ebből hirtelen lett 57 ezer. Mostantól egy kicsit jobban át kell gondolnom, hogy mit posztolok!
A Tour de France óta aláírtam egy négyéves szerződést az Uno-X-szel. Úgy vélem, hogy ez a lehető legjobb hely, ahol fejlődhetek, és ahol egyszer akár Tour-szakaszt is nyerhetek. Nagyon hosszú időszak volt ez az öt év, de most már sínen vagyok. Rendben van a testem, sokkal jobban helyezkedek és értem a taktikát a mezőnyben, és úgy érzem, hogy évről évre jobb leszek.
Magabiztos vagyok a jövőt illetően, de tudom, hogy ez a tíz tökéletes nap egyszeri és megismételhetetlen volt.
Forrás: Rouleur
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés