Gaudu: „A legnagyobb álmom még mindig az, hogy megnyerem a Tourt”

Tavaly nagyon fogadkozott, de még a top 5-től is messze volt, pedig 2022-ben egész jól ment, és 4. helyen zárt összetettben. A nehéz tavasz után, áprilisban azért nyert egy versenyt (Tour du Jura), de az igazi erőfelmérő talán a vasárnap rajtoló Dauphiné lesz.

David Gaudu realista az esélyeit illetően, ám ettől még vannak álmai a Tourral kapcsolatban. A sárga trikót például nagyot szeretné viselni, de egy helyett, legalább két szakaszon keresztül.

Egy kicsit igen.

Ez határozottan vonzó, egész sok esélyük volt a szökevényeknek, de ettől még nem feltétlenül jobb verseny, mint a Tour. Francia vagyok, ez a világ legnagyobb versenye, nekem itt kell indulnom. Még akkor is, ha sokkal nagyobb a kontroll és nehezebb villantani. De persze nem lehetetlen, ha van hozzá lábad és egy kis önbizalmad.

Pályabejárás közben elestem a Gran Caminón, aztán a Párizs-Nizzán öltözés közben majd volt bukásom Baszkföldön is. De mindig fel tudtam állni. Ha nincs meg bennem ez a mentalitás, és elkezdek kételkedni magamban, talán nem támadtam volna a Tour du Jura-n és nem is nyerek. Az volt az egyetlen napon eddig, amikor felszabadultan versenyeztem. Azt mondtam magamnak: menj előre, támadj, aztán meglátjuk mi történik.

Szeretnék minél tovább kitartani az összetett esélyesek sorában. A dobogó a célom, ez nem változott, a szökések vagy a szándékos hátrány gyűjtés nem opció. Engem már gyerekként is csak azok érdekeltek, akik a sárgáért harcoltak.

Engem az nyűgözött le, amikor az utolsó emelkedőn az összetett esélyesek egymást támadták. Természetesen Thomas Voeckler vagy Richard Virenque győzelmei extrák voltak, de engem a mezőny eleje érdekelt.

Tavaly már megtettem ezt a Párizs-Nizzán és két éve 4. voltam a Touron. Jelenleg két versenyző emelkedik ki a mezőnyből, az egyikük nemrég Girót nyert.

Mit lehet mondani erre a Pogačarra?Azon kívül, hogy elképesztő és gratulálok? Nem sokat. Amit akart megnyert, és talán nem is ment rá mindenre. Meghagyott pár napot a szökésnek.

A dolgok nagyon gyorsan változnak az országúti kerékpárban, de úgy összességében minden sportágban. Ott van Charles Leclerc példája, aki vasárnap megnyerte a Monacói Nagydíjat. Ha a jövő héten nem lesz első, egyből betalálják és jönnek a kritikák. Ez a nehéz az élsportban, hogy folyamatosan ott maradj az élvonalban. A Touron menet közben fogom látni mi lehet a reális célom, de nem áll szándékomban időt veszíteni már az első napokban, hogy több szabadságot kapjak.

Nem szállodában voltunk, hanem a srácokkal kibéreltünk egy vidéki házat, sok időt töltöttünk együtt, mentek a póker és Monopoly partik, szuper volt a hangulat. Kis csoportokban edzettünk, együtt voltunk, de mégis mindenki a saját feladatát végezte. Senkit nem hallottam panaszkodni, gond nélkül ment a munka. Tavaly nem sikerült jól a Dauphiné, most az volt a cél, hogy sokkal frissebb legyek a rajtra.

Persze. Szeretnék dobogón végezni a Touron. A legnagyobb álmom az lenne, hogy megnyerjem a sárga trikót, de reálisnak kell lennem, mert ez nagyon-nagyon bonyolultnak tűnik. A dobogós helyezés könnyebben elérhető, bár az sem egyszerű. A klasszikusokat illetően a Liége megnyerése is óriási lenne.

Hát, zöld trikós nem leszekNézd, realista vagyok, ha Vingegaard vagy Pogačar ott áll a rajtnál, én valószínűleg nem fogom megnyerni a Tourt. De talán éppen akkor érhetem el a dobogót, ha közben a sárgára trikóra hajtok és nem teszem lejjebb a lécet.

Az már szuper lenne. Csak két napot szeretnék kérni, mert az egyik plüss oroszlánt biztosan oda kellene adnom az unokaöcsémnek.

forrás: L’Équipe