Bardet: "Nem szeretem, ha valakire hősként tekintünk csak azért, mert kerékpárversenyeket nyer"
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/11/01/image-5529e560-3c61-4bf4-bb62-6001888cc173-68-310-310.jpeg)
Publikálva 05/02/2025 - 20:20 GMT+1
Romain Bardet pont tavaly, pályafutása utolsó Tour de France részvétele során szerezte meg a sárga trikót, amit pályafutása egyik legnagyobb sikereként élt meg. De miért volt az átlagosnál is zárkózottabb, miért nem szeret nyilatkozni, mennyire elégedett a karrierjével és miért nem volt soha példaképe? A L'Équipe-nek adott interjúban ezekre a kérdésekre is válaszolt.
Elrajtolt a Tour de France, pályafutása végén a rutinos francia és az újonc megcsinálta a show-t
Videó forrása: Eurosport
AZT MINDIG IS TUDTUK, HOGY A MEZŐNY EGYIK LEGINTELLIGENSEBB VERSENYZŐJE, ÉS EZ A LEGUTÓBBI INTERJÚJA UTÁN MEGINT KIDERÜLT.
A 2024-es szezon legjobb francia versenyzőjének megválasztott Romain Bardet tavaly, pályafutása utolsó Tour de France részvétele során szerezte meg a sárga trikót, amit az egyik legnagyobb sikereként élt meg.
De miért ilyen zárkózott, miért nem szeret nyilatkozni, mennyire elégedett a karrierjével és miért nem volt soha példaképe?
Decemberben a Vélo d'Or gálán az év francia versenyzőjének választottak. Meglepődtél?
Igazából nem tudom, hogy a szezonomat vagy az egész eddigi pályafutásomat díjazták. De az, hogy még az utolsó évemben sikerült felvennem a sárga trikót és 2. lettem a Liége-en, jól mutatja, hogy még a karrierem végére is versenyképes maradtam.
Korábban már kétszer voltál az év legjobbja, miért volt más ez a díj?
2016-ban és 2017-ben felfelé ívelő pályán voltam, talán én jelentettem a reményt arra, hogy franciaként valakinek lehet esélye egy jó eredményre a háromheteseken. Most szerintem azért nyerhettem, mert két olyan versenyen mentem jól, ami foglalkoztatja az embereket. De az évek során szerzett tapasztalatom nélkül nem hiszem, hogy sikerült volna megszerezni a sárga trikót. Azt viszont ne felejtsük el, hogy nagyon más az összetettért küzdeni és megint más egy szakaszgyőzelemért.
Azért valahol érdekes, hogy kiváló eredményeid ellenére nem tartozol az igazán nagy sztárok közé.
Ezt valahol magamnak is köszönhetem, mert soha nem voltam az szereplős fajta. Soha nem akartam más lenni a kerékpáron, mint amilyen a mindennapi életben vagyok.
De ez honnan jön? Gyerekként sem szerettél volna hasonlítani valakire?
Nem igazán. Nem azért kezdtem tekerni, mert lett volna egy példaképem, akit utánozni akartam.
Amióta profi VAGYOK, egyszer sem hagytam, hogy az eredményeim bármilyen szinten megváltoztassák vagy torzítsák a személyiségemet.
Akkor szerinted nem is jó, ha valakinek van példaképe?
Bizonyos értelemben tényleg nem. Nekem mindig is az volt az elképzelésem, hogy a nulláról építem fel magam és majd a saját káromon tanulok. Amikor csatlakoztam a profi mezőnyhöz, úgy éreztem, hogy meg kell értenem a dolgokat és nem jó másokat utánozni. Inkább a megélt élmények alapján tanulom meg a profi mezőny működését. Soha nem kértem senkit arra, hogy mutasson utat nekem.
De mit tudsz mondani egy olyan fiatal kerékpárosnak, aki példaképként tekint rád?
Ez egy olyan helyzet, amit nem annyira szeretek. A pályafutásomról szívesen beszélek, vagy a menet közben elkövetett hibákról, ez talán sokak számára érdekes lehet. Rajongónak lenni annyit tesz, hogy kedvencedet kizárólag egy nézőpont szerint figyeled.
Örülök, hogy ennyien sZURKOLNAK NEKÜNK, a sport nagyszerű értékeket közvetít, de én személy szerint nem szeretem, ha valakire hősként tekintenek csak azért, mert kerékpárversenyeket nyer.
Érdekes amit mondasz, extra nézőpontot képviselsz, de talán pont ezért szeretnek a szurkolók körében.
Szeretem perspektívába helyezni a munkámat. Ez segít abban, hogy értelmet adjak annak, amit csinálok. Néha kicsit úgy érzem, hogy egy rétegsportot űzünk, pedig a szenvedés, a tökéletességre való törekvés nálunk is jelen van. Aztán amikor olyan emberekkel beszélgetek, akik szeretik az országúti kerékpárt és közben az élet más területein sikeresek, rájövök arra, hogy igenis van értelme annak, amit mi csinálunk.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/30/image-07f2dceb-4bf9-4f6f-8312-931ed52eeb98.jpeg)
Bardet nyerte a 2024-es Tour nyitószakaszát.
Fotó: Getty Images
Racionalitás és érzelmek. Nem rossz párosítás.
Így van. Egyrészt a mindennapok során fegyelmezettnek kell maradnod, hogy sikeres lehess a versenyen, ugyanakkor élvezned is kell az egészet. Mint egy zenész, aki hat napot gyakorol a héten, hogy a vasárnapi előadása tökéletes legyen. Szorosan tartja magát a tervhez és a kottához, de az előadás napján "elengedheti magát", mert benne van a tudás.
Romain Bardet életét megváltoztatta a tavalyi Tour nyitószakasza?
Talán inkább azokét, akik nagyon szeretnek és úgy voltak vele, hogy ez a győzelem már kijárt nekem. Mondom, én soha nem kerestem a népszerűséget, nem rajongtam az interjúkért, így sokak szemében egy ismeretlen, zárkózott srácnak tűnhettem.
Elég ellentmondásos személyiségnek tűnsz, de összességében az országúti kerékpár megfelelt az elvárásaidnak? Jó ötlet volt ezt a sportágat választani?
Nagyszerű emberekkel találkoztam, akiktől lehetett tanulni, ez biztos. De a jelenlegi kerékpáros kultúra elég kevés lehetőséget kínál arra, hogy mindenki kifejezze magát. Hinault és Fignon idejében még minden nagyon más volt. Ez már a tömény profizmus, az ő korszakukra inkább egy meseszerű kalandként tekintesz. Sok mindent szerettem ebben a közegben, de van olyan, ami nem fog hiányozni. Nekem mindig is nehéz volt úgy gondolni a kerékpársportra, mint egy szakmára, talán ezért is mentem úgy, ahogy.
Most úgy érzem, versenyzőként mindent megtettem, amit szerettem volna, nem fogom meghosszabbítani a pályafutásomat csak azért, hogy tovább tartson.
Azért a Liège és a Tour első szakasza után látszottak rajtad az érzelmek. Egészen meghatódtál.
A Liège mindig olyasmi verseny volt, amiben hittem, de állandóan kicsúszott a kezeim közül. Akkoriban sokat készültem távol a családomtól, és az a 2. hely adott értelmet az egésznek. Úgy voltam vele, bár nem én nyertem, de ezért az eredményért megérte a sok lemondás. Érdekes, hogy a Tourról nem is az első nap, hanem a 20. szakasz ugrik be, amire nagyon készültem magamban. Szökésben voltam, feküdt nekem a szintrajz, mégsem nyertem. Azt nem volt könnyű megemészteni, még a jó kezdés ellenére sem.
Nyertél szakaszt a Touron, viszont az összetett győzelem nem jött össze.
Talán mindig ott volt a fejemben, hogy mi forog kockán, hogy mennyien dolgoznak azért, hogy nekem jó legyen, és ez mindent felülírt.
Akkor úgy tekintesz erre a sárga trikóra, mint egy ajándékra a sorstól?
Az minden volt, csak nem ajándék. Végig volt egy világos terv a fejemben onnantól kezdve, hogy befejeztem a Girót, csak az a szakasz érdekelt. Sőt, az ötlet valahol pont az utolsó olaszországi estén született meg. A vacsora végén odaültem a szakmai stábhoz, és másfél órán keresztül beszélgettünk, mivel nagyon csalódott voltam a 9. helyem miatt. Közöltem velük, hogy itt a vége, jöhet a Tour, de engem többet már nem érdekel az összetett. Szerettem volna a nyitóhétvégére top formába kerülni, nem a verseny végére. Nyilván volt benne kockázat, hogy 2-3 szakaszra tettünk fel mindent, de a vezetőség hamar belement az ötletembe.
Szóval némileg rögtönöztél azon a szakaszon, de volt benne tudatosság is?
Pontosan. Hihetetlenül jók voltak a lábaim, nem szenvedtem a hőségtől, pedig láttam pár összetett esélyesen, hogy nem esik jól nekik a meleg. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy akár főszereplővé is válhatok.
Na jó, de 50 kilométerre voltál a céltól, amikor elindultál. Nem volt benned pánik, hogy nem fog sikerülni?
A pánik ide azért erős szó, de nem kételkedtem magamban, mivel nem volt mit veszítenem. Az a versenyző, aki jól áll összetettben, majd a 20. szakaszon bevállal valami őrültséget azért, hogy előrébb lépjen, ő tényleg kockázat. Én nem voltam ilyen helyzetben.
Az interjú közben sokáig gondolkozol a válaszokon, de nem szoktál verseny közben túlgondolni bizonyos helyzeteket?
Egy időben jellemző volt rám, de mivel nem jártam jól vele, igyekeztem változni és spontánabb lenni. A Liége-en tudtam, melyik emelkedőnél pontosan hol kell lennem, vagy kire érdemes figyelni. A Tour-on teljesen spontán voltam, viszont tökéletesen ismertem a szakasz profilját.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/12/17/image-5d11a085-ea26-4e7b-b0df-1fa8bc80d4ef.jpeg)
Bardet a 2025-ös Dauphinén teker utoljára.
Fotó: Getty Images
Van egy oldalad, amelyik alapos és mindent megtervez, egyúttal szereted azokat a versenyzőket, akik sokszor mennek érzésből.
Ahhoz, hogy a művészi oldalamat fejlesszem, el kellett volna fogadnom, hogy hullócsillag vagyok, aki szezononként csak 2-3 nagyobb versenyen tud jól menni és hagynom kellett volna a háromheteseket. De túl nagy volt a tét, nem ezt az utat választottam és későn váltottam.
Vannak olyan versenyzők, akik rengeteg energiát fektetnek a Grand Tourokba, és mégis nagyon keveset nyernek. Gondolok itt például Keldermanra. De PERSZE nekem nincs jogom panaszkodni.
Az eredményeid között hova teszed a sárga trikót?
Egyértelműen a legszebb mez, amit valaha nyertem. Elképesztően sajnálom, hogy az innsbrucki ezüst után, 2020-ban nem tudták az eredeti útvonalon megrendezni a vb-t. Azt a pályát nekem találták ki, de a Covid miatt végül Imola lett a helyszín. A fiam nemrég elkezdett mezeket gyűjteni, már sikerült megszerezni neki Pedersen, Cavendish és Evenepoel trikóját, azok a szivárvány csíkok egészen csodálatosan néznek ki.
De nem tudom elfelejteni azt a 2013-as beszélgetést, amikor az AG2R-nél leültünk a srácokkal és arról beszélgettünk, ki melyik trikót szeretné megszerezni. Arra tisztán emlékszem, hogy én a sárgát mondtam. És tessék, csak meglett.
(L'Équipe)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés