„Halálra rémülni a lejtmenetekben: ez az életem” – vallott a bringás, aki retteg, ha le kell jönni a hegyről

Tour de France - A Total-Energies versenyzője, Pierre Latour nem kertel, azt mondja, elég gyakran retteg a lejtmenetekben a versenyek alatt, szinte teljesen leblokkol, és akármivel próbálkozott, nem tud megszabadulni az érzéstől. Elmondta, szerinte sokan feleslegesen kockáztatnak, és hogy vannak mások is a mezőnyben, akik hozzá hasonlóan éreznek.

A Le Parisien elcsípte a 29 éves Pierre Latourt a szállodában, és gyorsan le is csaptak rá néhány kérdéssel, ha már a Tour 13. szakaszának jó részét szökésben töltötte. Latour végül a Grand Colombier-re a 36. helyen, nagyjából hétperces hátránnyal ért fel, miközben szökevénytársa, az ineosos Michał Kwiatkowski szerezte meg a győzelmet. Ezúttal viszont kicsit mélyebbre mentek a kérdésekkel, és meglepően őszinte válaszokat kaptak Latourtól.

Van, hogy a szakaszok után azt mondod, hogy „elég gyakran vagyok szar versenyző”. Hogy érted ezt?

Képtelen vagyok megszabadulni a félelemtől a lejtmenetekben. Emiatt hamar a csoport végére kerülök, onnan pedig totál felesleges erőfeszítéseket kell tennem, hogy visszazárkózzak az elejére. Tudom, tudom, minden a fejben dől el, de nem tudok mit tenni ez ellen.

Tour de France

Mindenkit magára haragított, leírták, aztán brutális fordítással nyert Tourt

27/12/2023 - 15:38

Honnan jön ez a félelem?

Volt – ahogy az lenni szokott – egy nagy bukásom a 2019-es ománi körversenyen, eltört a bal orsó- és sajkacsontom. De ez csak egy dolog, leginkább az a kellemetlen, hogy amikor kicsit nedves az út, megcsúszik a kerekem a lejtmenetekben. És akkor jön a rövidzárlat. Megijedek, mert azt érzem, mintha egy légüres térben lennék, ahol nem én irányítok. És akkor ennyit a lejtmenetről, befeszülök, és tudom, hogy megint rettegek.

És ilyenkor mi történik?

Ez egy ördögi kör. Elkezdek fékezni, a többiek meg mennek tovább. Ahogy viszont elhaladnak mellettem, már attól is lebénulok, ahogy elhúznak mellettem. Érzem a szelet, amivel elsuhannak, ettől pedig még rosszabb lesz.

Mintha mindkét karom 50-50 kilós lenne, teljesen le vagyok blokkolva.

Pierre Latour

Fotó: Imago

Próbáltál kezdeni ezzel az érzéssel valamit?

Mindent, de tényleg mindent kipróbáltam: szofrológiát, pszichoanalízist, mentális felkészítést, sőt még a hipnózist is. Egy ideig mindegyik után jobban érzem magam, de aztán a legkisebb lejtmenetnél újra elpattan valami bennem. Mint egy alkoholistának, amikor újra megiszik valamit. Olyan, mintha minden kezdődne az elejéről.

Ráadásul az a durva, hogy még csak bukás sem kell ehhez, egy ártalmatlannak tűnő helyzetben egy kis megcsúszás elég. Ártalmatlan, azt leszámítva, hogy a fejem közben felrobban, aztán újra jön a leblokkolás.

Most azt találtam ki, hogy a Tour után kipróbálok valami újat: kimegyek egy motorpályára, megnézem, mi van, ha megszokom a nyomvonalakat, kiismerem a kanyarokat meg hozzászoktatom magam a sebességhez. Komolyan, már nincs jobb ötletem.

Hogy kezeled eddig a lejtmeneteket a Touron?

A nagyok, az Aspin és a Tourmalet kemények voltak a Pireneusokban, de mivel akkor már bőven volt hátrányom, nem izgatott, hogy utolérjem az élen haladókat. Lazára vettem a lejtmeneteket, amennyire jól esett, és így egész jól vettem a kanyarokat. Viszont, ha ilyen lassan megyek, borzasztó szaggatottan fordulok, ez pedig még jobban lelassít. Lassított felvételként kanyarodni pedig szívás.

Van más para is a versenyeken?

Ha látom, hogy csak egy kis nedvesség is van az úton, akár csak egy kis átfolyás, rögtön elkezdek fékezni, ez pedig a lehető legrosszabb. Ezen meg aztán nagyon nem segít, ha a rádión keresztül próbálnak nyugtatgatni, mert rohadtul nem vagyok olyan állapotban, hogy erre figyeljek.

Ilyenkor meg szoktam keresni azokat a srácokat, akikben megbízom, mint mondjuk a csapattársam, Anthony Turgis, vagy Tony Gallopin (Lidl-Trek). Ők megnyugtatnak, mert róluk pontosan tudom, hogy tudják, hogyan kell lefelé menni anélkül, hogy túl sok kockázatot vállalnának.

Elmondhatjuk, hogy a legbénább lejtmenetes vagyok, a srác, aki már az emelkedő tetején összeszedi a hátrányt.

Pierre Latour, Simone Guglielmi és Nans Peters

Fotó: Getty Images

Gino Mader tragédiáját nehezen viselhetted.

(Csend).

Igen, tudtam, hogy egy-egy lejtmenetben nagyon meg lehet sérülni, és ezt többször bizonyítottam is. De most ez egy borzalmas emlékeztető volt, hogy meg is halhat az ember. Ez teljesen más. Gino jól beszélt franciául, néha dumáltunk is. Aztán egyszer csak nincs már többé.

Miért mondod ezt?

Mert voltam már olyan versenyeken, ahol a srácok úgy mentek lefelé, mint az idióták, amikor valakit sikerült leszakítani. Egy bizonyos ponton fel kell tenned magadnak a megfelelő kérdéseket. Nem bánom, ha elöl vagyok, és rágyorsítok, vagy ha a mezőny végén kullogok, és sietni kell, hogy a limitidőn belül érjek célba. De a két helyzet között nem tehetsz meg akármit. Vannak, akiknek olyan a versenyzés, mint egy videójáték.

Túl sok kockázatot vállalnak a versenyzők?

Azt hiszem, én erre nem mondhatok semmit, amikor én vagyok az, aki pont, hogy nem vállal elég kockázatot. De az biztos, hogy a tárcsafékek növelik a veszélyt. Korábban egy hosszabb folyamat volt fékezni, most meg csak egy mozdulat, így az utolsó pillanatig húzzák a fékezést.

Elég könnyedén tudsz beszélni a félelmedről.

Csak nézz az arcomra lefelé menet, az beszél helyettem. Úgyhogy akár ki is mondhatom, mit érzek. Egyébként mások is vannak, akik ugyanúgy rettegnek, mint én, csak nem vallják be. Gondolom, nem akarják, hogy a főnökeik leüvöltsék a fejüket miatta.

Forrás: Le Parisien

Tour de France

„A Tour még a Giróhoz képest is más szint, most már tudom” – Girmay egy peches szezonból is tanulna

17/10/2023 - 20:05

Tour de France

Froome öt évvel fiatalabbnak érzi magát, esze ágában sincs visszavonulni

17/10/2023 - 12:57